Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Kilencedik fejezet.

+Lexi szemszöge.+

Fura dolgok kavarogtak a fejemben a tegnap miatt.
Nem értettem.
Egyszerűen képtelen voltam felfogni.

De beértem a suliba.
Meglepetésemre Faye már ott volt.
-Hogyhogy ilyen korán itt?-kérdeztem.
-A teg..nap..i ké..sés.. mia..tt.
-Ja, hát megértem.
Szerintem Faye látta rajtam, hogy valami van.
Meg is kérdezte.
-Valami.. baj.. van?
-Őrültnek fogsz tartani miatta...De elmondom.
-Ismered a helyi legendát?
-Igen.
-Láttam.
-Miii??!!
Hàt igen, elég hülyén hangzik.
-És gyönyörű volt.
-Gyönyörű?!!
Hát igen, ha egy fenevadat gyönyörűnek tartasz, azért az elég fura.
De szerintem attól lehet szép, mert vad.
-De nem bántott. Csak kivitt az erdőből. Letett. Majd én megérintettem. A kezembe tette  fejét, majd elaludtunk.
Vagyis, gindolm ő is.
-Hű.-yzólalt meg.
Hát, én se nagyon tudnék erre válaszolni.
Szóval megértem.
-De őrültség. Szerintem csak álmodtam.
MJd közölte, hogy szerinte nem őrültség.
Na ezen meglepődtem.
Mindegy.
Majd eszembe jutott valami. Meg még valami...
A szemebolyan volt, mint a tied.
-Mint az enyém??
-Igen.
Majd, miután elmindta, hogy ez egy betegség és hogy így született, elmondtam neki, hogy tudkm, olvastam, hogy olyan is lehet.
Azt hiszem, az "IS"-en volt valami hangsúly, amitől megijedt, vagy valami hatást váltott ki belőle.
-Is? -kérdezte remegő hangon.
-Mitől félsz?
-Csak fura len..ne, ha far..kas lennék.
Majd elkezdtett nevetni.
Erre én is.
Elvégre igaza van.
De itt el is gondolkodtam.
Én egyáltalán nem erre céloztam.
Nem tudom, fura nekem Faye....
-De várj! -csaptam a homlomomra.
Farkasokkal nsm lehet álmodni!
Vagyis ezekkel! Akkor igaz volt!
-Honnan tudod? -kérdezte Faye.
-Olvastam. Ősi történet.
-Ja, értem.

Majd átmentünk hozzànk nyelvet tanulni.
Nagyon jól haladt.
Ügyes volt.
-Gyorsan tanulsz. Nagyon gyorsan..
Komolyan, nsksm már minden is fura ebben a lányban.
Minden is!
Lvhet, hogy velem van a baj, de nekem fura.
Nem telt el öt perc, (azon kívül, hogy magyaráztam), utána rögtön, hibátlanul tudott mindent.
-Köszi!-mosolygott ártatlanul.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Te sikítottál?
-Én is láttam.-vallotta be, ami igen csak meglepett.
-De hát miért nem mondtad?!
-Idegesnek tűntél.
-Ez igaz. Na mindegy.
Majd gondoltam egy hirtelent.
Neksm nem nem nagyon voltak barátaim és most úgyfűnik, Faye nagyon is az.
Úgyhogy, akár itt is alhatna.
-Pizsi Party?
Na, nem értette.
Elmagyaráztam neki.
Skkor már értette.
Majd mondta, hogy persze, szívesen alszik nálam.
-Nem megyünk ki  a kertbe?
-Minek?
-Hát, ikyenkor szoktam sétálgatni, vagy csak kint kenni.
Vagy nézni a gyönyörű Teliholdat.
-Oké, menjünk, de hova?
-Most, a kertbe?
-Oké.
El is indultunk.
Vagyis én.
Faye ottmaradt.
Gondoltam, majd jön, biztos megigazít vakamit a ruháján, vagy bármi.
Nem egészen.
Amikor már-már kezdtem furcsállni, hogy meg se mozdul, akkor olyan üvöltést hallottam, hogy azt hittem, kiszakad még a fejem is!
Komolyan,mintha vakami természetfelettivel bírna ez a lány.
Vagy ő maga az..
Azt ordította;ÁLLJ!
Megfordultam sípoló füllel. Még anyu is bejött, azt hitte, baj van.
-Mi van?
-Ma van Telihold?
-Igen, rád is hatással van?
Falfehér volt a lány.
Annyira fura, hogy a semmiből képes így megváltozni.
Már komolyan azt hittem, hogy kórházbahkell vinni.
Már remegett is.
-Hogy érted?
-Faye, úgy értem, hogy te is ideges vagy, vagy valami?! De ezsk szerint te túlságossn!-mondtam nagyon aggódva.
És persze idegesen is.
Valsmit még akart mondani, de ÖSSZEESETT!
-JÉZUSOM! FAYEEE!
Na, szóltam anyának.
Anya nővér, szóval megnyugtatott, hogy csak vaalmitől félt, vagy izgult.
Nem lesz semmi baj.
Fel fog kelni,elájult.
Fel is kelt.
Már majdnem éjfél volt.
Megbeszéltük a dolgot, hogy neki most mennie kell, de elmondta, hogy szért félt, mert nem bírja. Túl nagy hatással van rá.
Hát, azt láttuk.
Hazament.