Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Hatodik fejezet.

+Faye szemszöge.+

Rohantam, ahogy csak a lábaim bírták.
Majd meglepetésemre ott találtam Koli-t, ahol otthagytam.
Úgy nézett ki, már várt.
-Hello, gondoltam, hogy visszajössz! De nem muszáj, alhatsz a közeli faházban, vagy vaalmi telken.
-Miért? -kérdeztem döbbenten.
-Hogy ne csalj ide senkit. Siess vissza! Majd beszélünk!
Hirtelen nem értettem.
Majd megéreztem Lexit.
-Te jó ég! Azonnal visszamegyek!
De előbb vártam.
Lexi szaga eltűnt.
Huh.
Biztos visszament.
De azért én elindultam.
Csak elfelejtettem átváltozni.
Persze.
Mire Kol szólt volna, már késő.
De nem akartam visszamenni.
-Figyelj, nagyon akarok vadászni, nem ettem, meg ittam semmit!
-Emberként könnyebb lesz átállnid nappali fentlevésre és esti alvásra. De gyere, egyél, meg igyál.
Megettem, meg ittam.
De vissza kellett mennem.
Aludtam még előtte.
Kb 16:45 körül aludtam el, ami már nagyon késő.
De 18:07 kor keltett a nővérem, hogy menjek.
Unottan és szomorkásan elindultam.
Már fél úton jártam, amikor hallottam valamit.
Recsegést.
"Ricsi?"
Nem Ricsi volt.
Ahogy óvatosan közeledtem, hirtelen előlépett Lexi.
Éreztem már, de elfelejtettem, így meglepődtem.
Lexi is nagyon megijedt.
Szinte majdnem sokkot kapott szegény.
Valószínű látta, higy sokkal nagyobb vagyok, mint az átlag farkas,  mellesleg nem vagyok valami cuki.
Gondoltam egy hirtelent és közelebb mentem Lexihez óvatosan.
Lexi félt.
Majd felkaptam.
Rohantam vele ki az erdőből.
Majd a faház telkén ( amit senki sem használ) letettem.
Lexi nem tudta, mit tegyen.
Nem volt még sötét.
Nyár volt.
Hát Lexi így jól látta a szemem.
Furán nézte.
Én hátráltam, jelezve, hogy elmehet.
Értette, vagy sem, ottmaradt.
Már nem éreztem rajta, hogy fél.
Csak bámulta a szemeimet.
Én leültem.
-Milyen gyönyörű vagy!-Szólt Lexi megbabonázva.
Nem is tudom.
Egy barna bundás farkas, akinek fehér és barna szeme van, ráadásul vagy háromszor akkora, mint a rendes farkas?
Hű.
Majd hozzág lépett és megérintett.
Jó volt.
Nagyon jó.
Fejemet kezébe tettem.
Majd én őt melegítve elaludtunk.