Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Nyolcadik fejezet.

+Faye szemszöge.+

Hajnalban keltem.
Ijedt voltam.
Persze nagyon jó volt a tegnap este, de azért félek, hogy Lexi rájön.
Gondoltam, hamar otthagyom, talán matd azt hiszi, álmodott.
Nagyon remélem.
Elvoltam, megcsináltam mindent, majd bementem a yuliba már hétkor.
Senki nem szólt meg.
Ez jó volt.
Meg, hogy eddig nincs semmi rossz.
Majd viszont bekövetkezett az, amitől nagyon féltem.
Lexi.
Megjött!
Jaj nekem!
-Szia! -köszöntem úgy, hogy megoróbáltam a leg ártalmatlanabbnak tűnni.
-Szia-köszönt kicsit furán Lexi.
Nem csodálom.
-Hogyhogy ilyen korán itt vagy?
Nos, nem gondoltam volna, hogy hálás leszek a matektanárnőnek, de pont jól jött a tegnapi, hogy ezt tudjam mondani, szóval.
Mégiscsak hála.
- A teg..na.pi ké..sés mia.t.t
Mostmár egyre folyékonyabban beszéltem, azért még nem mentek a hosszabb mondatok.
-Oh, hát, megértem.
-Vala..mi baj van? -kérdeztem.
-Csak nem tudom, mi történt velem tegnap este.
A lehető legdöbbentebb fejet vágtam, amit tudtam, egy kis értrtlenkedéssel.
-Miért? Mi volt,?
-Nem tudom, őrültnek fogsz tartani miatta. Talán csak álmodtam. De akkor mit kerestem a réten?
-Elmondod? -kérdeztem úgy, mint aki pont azt várja, hogy monjdák el.
-Oké.-sóhajtott. Tegnap, amikor te bementél az erdőbe, hallottam egy sikítást.
Meginedtem, hogy bajba kerülsz, ezért utánad mentem.
-Igen? Tényl..eg?
-Igen. És.. ismered a helyi legendát?
-Igen.
-Láttam.
-Mi?!!?
-Komolyan. Bementem utánad, majd láttam egyet.
Hatalmas volt.
Háromszor akkora lehetett,mint egy normál farkas.
És gyönyörű.
-Gyönyörű??
-Igen. Nem akart bántani. Kivitt az erdőből, majd letett a kis faháznál.
Megérintettem.
Majd kezembe tette hatalmas cuki fejét és elaludtam.
Meg szerintem ő is.
-Hűű!
-Hát, igen.Hű. De nem tűnik őrültnek?
-Szeri..ntem nem.
-De várj!-Csapott a homlokára Lexi.-Farkasokkal nem lehet álmodni! Vagyis ezekkel! Akkor igazi!
-Honn..an tud..od? -kérdeztem
-Onnan, hogy olvastam. Ősi történet.
-Azta.
-Az!
És.. volt még benne valami..
Itt majdnem elájultam.
Na, de ami utána jött!
-Igen? Mi?
-A szeme..-mondta gondolkodva és megbabonáhva egyszerre Lexi.
-Meg  a tied.
-Enyém? ,-kérdeztem ijedten. Már konkrétan a halál szélén.
-Igen. Ugyanolyan.
-Ez egy beteg..ség, így szüle..tte..m.
De már bánom, higy ezt kimondtam.
Valószínű ezzel elárultam magam.
-Csak érdekes volt,  hogy ugyanolyan. De én is olvastam, hogy lehet betegség is.
-Is?
-Ahh. Mintha nem tudnád. Félsz?
-Mi? Én? Nem!
-Mitől?
-Csak fura len..ne, ha far..kas lenn..ék. -nevettem. MJd ő is. Nem tudom, mennyire hihetett nekem, de remélem nagyon.
-Hát, igen. Az lenne.- mosolygott Lexi.

A nap végén mostmár úgy döntöttem, a faházban fogok aludni.
Lexi viszont megkérdezte, megyek e hozzájuk.
-Jössz nyelvet tanulni?
-Hát.. Aha! -vágtam rá mosolyogva, elvégre mi baj lehet? Egyre jobban szokom a beszédet, a nappali fentlétet, meg úgy az emberi életet.
Úgyhogy miért ne?
-Klassz, akkor gyere! -mondta.
Én pedig vele mentem.
Elég jól haladtunk, már majdnemhogy el tudtam mondani egy mondatot úgy, hogy semmilyen akadozás, vagy szótagolás lenne benne.
-Eddig szuper vagy! Már az alapokat is nagyon jól tudod! Sőt!
Majd itt elhallgatott.
Szerintem gondolkodott.
Eléggé olyan feje volt.
Nem tudom.
Majd kiderült, hogy igen, mert utána meg is szólalt; -Elég gyorssn tanulsz.
Hát, igen.
Ha valaki farkas, akkor ez a vérében van.
Na de ezt ugye nem tudhatja.
-Hát, köszi.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. -mondtam, de kicsit megijedtem.
-Mi volt az a sikítás? Te?
Na igen.
Ezt persze elfelejtettem kimagyarázni.
Na itt most mit csináljak?
Megvan!
-Hát..ömm. Az úgy volt, hogy... -kezdtem, de nem nagyon tudtam mit mondani.
Ömm, láttam egyet! Ahogy te!
Itt Lexi (érthető) olyan fejet vágott, mintha elárultam volna, hogy mi vagyok.
-Te is?! De hát miért nem mondtad??!
-Mert így is elég zaklatott voltál.
-Ez igaz.. De azért mondhattad volna. Szerintem.
-Bocs, hogy nem mondtam.
-Nsm baj. -mosolygott.
- Pizsi party?
Én itt azt se tudtam, miről beszél, mire elmondta, hogy az az, hogy ittalszom nála, miközben csinálunk mindenfélét.
-Hát, szerintem mennem kéne.
-Ó, pedig olyan jó lenne!
Megsajnáltam.
-Rendben.
-Komolyan?!! EZAAAAAZ!
Ordított Lexi, de úgy, hogy a fülem beszakadt.
Pedig farkas vagyok.
Oké, érzékenyebb a fülem, emberként is nagyon jól hallok, meg emberként is a legtöbb farkas jellemzőm megmarad.
Sőt, minden, csak annyi, hogy beszélek, meg ember kinézetem van.
De ennyi.
Majd hirtelen le akartam hajtani a fükem reflexből és persze meglepődtem, hogy nem megy.
Lexi ( valószínűleg a fejem láttán) abbahagyta az üvöltést, majd kérdőn nézett rám.
Meg kicsit ijedten.
Azt hiszem.
-Jól vagy?
-Persze, csak nem hallottalak még így ordítani. -nevettem.
-Igaz. - majd nevetett ő is.
-Nem megyünk ki a kertbe?
-Minek? -kérdeztem.
-Hát, én estefele ki szoktam menni. De inkább Teliholdkor. Az olyan szép. Meg estefele sétálni is szoktam.
-És mist mit  csinálunk?
-Kiülünk a kertbe, vagy a parkba beszélgetni?
-Nekem oké.
Majd lefagytam.
-VÁRJ! -Ordítottam olyan erővel, hogy szerintem erősebb volt Lexiénél.
Mit várok, hiszen farkas vagyok.
-Jézusom, mi van?
-Ma Telihold van, ugye?
-Aha. Rád hatással van? -kérdezte Lexi.
Na itt félreértettem.
Nem tudtam, hogy úgy is lehet, hogy az emberek ilyenkor idegesek is lehetnek, meg ilyesmik.
Ezért szt hittem, hogy rájött.
De akkor közölte volna.
Biztos nem.
Vagy??
-Mi? Ezt meg hogy érted?
Nagyon inedt voltam. Remegtek a lábaim.
-Faye, úgy értem, hogy te is ideges vagy e ilyenkor. De ezek szerint igen. Sehmi baj, nem ciki, vagy ilyesmi. De jól vagy?
-Nem. Azt hiszem.....
Majd elsötétült minden....