Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Ötödik fejezet.

+Lexi szemszöge.+

Ma is unottan keltem fel, de nem sokáig.
Rájöttem, hogy nagy eséllyel cserediák jön a suliba!
Eszméletlen király, már alig várom!
Gyorsan felöltöztem, majd reggeliztem.
Fogat mostam, fésülködtem, és már indultam is.
Fél nyolckor már ott voltam.
Nem kell sokat sétálnom, kb 7 perc.
Vagy 10.
Na mindegy.
A lényeg, hogy ott voltam.
És vártam.
Jó sokat.
Nagyon izgultam,bde az idő elteltével már egyre jobban az volt bennem, hogy talág nem is jön.
Na de mikor Ildikó néni bejött a termebe!
Hát akkor én teljesen kiborultam.
Már elkezdte tartani az órát, amikor egyszer csak kinyitódott az ajtó.
Mindenki odanézett.
Én is.
Egy kissé ijedt tekintetű lányt láttunk, aki látszólag nem tudta, mit kellnene tenni.
Majd a tanárnő szigorúan megkérdezte, hogy ez meg mi volt.
Szegényt nagyon számon kérte.
A lány meg szerintem azt se tudta, mi van.
Nem mindott semmit, cssk lehajtott fejjel állt.
-Jó, hsladjunk, majd óra után elmondod! Úlj le Lexi mellé.
Nagy nehezen odasétált mellém és lerakta a  cuccait.
Fura volt.
Furán ment, illetve nem tudta, hogy a táskával mit csináljon.
Nézte a többieket.
Úgy rakta végül le.
Azért oké, hogy cserediák, de attól szerintem a táskát csak tudja, nem?
De ha valamiért esetleg mégsem, akkor a járása is fura!
Fura egy lány, de mindegy.
Azt hittem, be fog mutatkozni, de nem tette.
Csak nézett előre.
"Oké, ha te nem, akkor majd én"
-Szia, Lexi vagyok!
Hirtelen rámnézett, majd kis gondolkodás után ezt mondta: - Fa..ye..
-De szép neved van!
-Kö..sz..i.
-Na és honnan jöttél?
Itt mintha a lányban megállt volna az ütő.
Eléggé nem tudja elrejteni az érzelmeit.
Na mindegy.
Csak megrázta a fejét.
-Mi? Nem mondod el?
-Ne..m. -felelte.
-Oké.. Rohadt fura, de ha nem akarod, akkor nem.
Nekem mindegy.
Majd kicsengettek.
Extrém fura volt a lány.
Hirtelen felugrott és hogy is mondjam, mintha támadni akart volna.
Gyorsan visszaületettem és értetlenül elmondtam neki, mi a csengő.
Úgy tűnik, furán, de megértette.
Na ezt se mondja nekem senki, hogy az ő iskolájukban ilyen nincsen.
Mindenhol kell legyen!
Majd elindultunk volna szünetre, amikor szeg3ny lány elé beállt Ildikó.
-Nos? Magyarázd meg a reggelit!
-Boo...csá..na..t. -szólt a lány ijedten.
-Ez nem elég! Késés?
Ezt nem tűrtem.
Szegény lány azt se tudja, mi van, erre letámadja!
- Elaludt! Mondta nekem, csak nem tud snnyira beszélni. Én találtam ki, mutogatott. -szólttam határozottan.
-Ó, valóban? Akkor üzenem, hogy vagy jön időben, vagy nem kell jönnie!
Majd kiment.
Eltelt még hat tanóra.
De az utolsónál megint megszívatták Faye-t.
Törin felenie kellett!
De legnagyobb döbbenetemre Faye az ajtó felé indult.
Mindenki nevetett.
Én nem.
Fura volt.
A tanár ordított, majd egyest is adott szegénynek.
Kétszer válaszolt, de csak olyat, hogy "Ahol az a folyó van?" Meg hogy "Amikor a farkasok háborúztak?
Ezt furán mondta el.
De ami még furább volt, hogy ilynekst mond.
Majd végül, mielőtt hazament, megdícsértem a szemét.
Megköszönte.
Majd megkérdezem, milyen nyelvet beszél.
-Nem.
Mindta már teljesen folyékonyan.
Hét óra alatt megtanult egy kicsit.
-Ezt sem mondod el?
Megrázta a fejét.
-Szuper vagy.
-Bocs.
-Semmi baj, csak szerintem az ilyesmik alap dolgok, ha ismerkedni akarunk.
Erre furán nézett rám.
Mintha tervbe se kenne, hogy mi ismerkedünk.
Ez fura volt.
Mindegy.
Majd mennie kellett haza.
Meg3rdeklődtem, hogy magyart gyakorlunk e báluk, vagy nálunk.
Azt mondta, majd.
Hát, oké .
Majd az erdőbe futott volna, amikor is én még néztem.
-Te az erdőben laksz? -Kérdeztem döbbenten.
Ő is ugyanolyan döbbenten nézett vissza, majd csak ennyit mondott:-Nsm,csak ide szook..t..am..  jö..nn..i.
-Ja, oké. Bejelölsz msn?
Ez vicces volt, mert a lány úgy nézett rám, mintha nem is evilági dologról beszélnék.
De egyben fura is volt.
-Van telód? -kérdeztem egyre bizonytalanabbul.
-Mim?
-Szóval nincs. Nem baj! Szia!
-Szia.
Majd befutott az erdőbe fura volt.
N mindegy.
Sétáltam haza, amikor meghallottam egy sikítást.
Faye-hoz hasonlított.
Mi történt?
Elesett?
Megsérült?
Vagy mi?
Majd erre visszafutottam, de Faye-t sehol sem láttam.
A cuccait sem láttam.
Csak lábnyomait.
A cipővel. Aztán kicsit arrébb megláttam, hogy talán kutya lábynomok?
Faye-t megtámadta egy kutya?
Majd a cuccait is megtaláltam.
Vagyis a ruháit.
Szét voltak szakadva.
De nincs vérnyom.
És ragadozót se hallottam, vagy láttam.
Az már engem is elkapott volna.
Majd a kutyalábnyomok wgyre beljebb mentek az erdőben.
Nsm akartam bemenni.
Félek az erdőktől.
Majd nagy levegőt vettem és erre gondoltam:-Faye miatt!
Majd beléptem.
Követtem a nyomokat.