Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Harmadik fejezet.

Szokásos reggeli gyűlésre keltem.
Vagyis felkeltem volna magamtól is, de Kol nem tudott aludni, ezért feljött hozzám egy kicsivel a gyűlés előtt.
Ezt meghallottam,ösztönösen.
Felugrottam, támadóállásba.
-Hé, nyugi, ha akarod, visszamehetek. -Nevetett Kol.
-Ah, bocsi. -Mosyogtam. Neked is jó reggelt.
-Gyere, gyűlés!
Majd elsétáltunk a gyűléshez.
Ma reggel nem mentem vadászni, helyette Kol-lal voltam.
-Mesélj, merre jártál?
-Hegyekben. Távolabb az embertől. Kicsit messzebb, mint ahogy most vagyunk. De csak egy kicsit, úgy egy kilométerre.
-És? Ott megvan minden?
-Nincs.
-Hogyhogy?
-Csak. Nincs.
-Kol, ez meg mi?
-Semmi, a lényeg, hogy nincs. Mit nem értesz ezen?!
-De Kol.. Valamit eltitkolsz?
-Figyelj, ezt te nem érted. Majd biztosan elmondom, de még sok. Gyere, együnk!
Próbálta terelni a témát.
Szerencséjére, hogy pont megjöttek a vadászok.
Két mókust a kicsiknek, egy borzot, meg egy nyulat hoztak nekünk.
"Hát, nem valami sok.. de legalább valami. Úgyse szoktam sokat enni, de azért egy nyulat meg tudnék"
Megfogtam és a nyúlnak a negyedét megettem.
Elmentem inni.
Most sétálni mentem.
Egy rétre.
Itt még nem voltam.
Max talán egyszer.
Gondoltam, ideje felfedezni ezt a részt is.
Úgyhogy nekivágtam.

Félúton voltam már a síkságban, amikor hallottam magam mögött valamit.
Fülem alig láthatóan elmozdítottam a hang irányába,(közben sétáltam) de megpróbáltam nem feltűnően.
Szaglásztam is.
Farkas volt.
Majd egy hirtelen mozdulattal megfordultam támadóállásba.
-Kol, a farkasok Istenére, már!
-Haha! -Amúgy jól tolod. Egy amatőr farkas nem vette volna észre. ( Itt a fülemre, meg a szaglásra utalt.)
-Kösz- mondtam sértődötten.
-Najó, egy haladó farkas se vette volna észre, nyugi! Mit csinálsz itt?
-Csak sétálok. Te?
-Én meg téged akartalak megkeresni.
-Miért?
-Apa mondta, hogy sokat gondolkozol a falkánk miatt.
-És? Sose jutok semmire.
-Viszont nekem van ötletem.
-Tényleg? -néztem hátra meglepetten.
-Igen.
-Éspedig?
-Hát, de a többieknek nem fog tetszeni.. -bizonytalanodott el a hangja.
-Kol, ha tetszik nekik, ha nem, akkor is, tennem kell valamit értük!
-Rendben. Biztos vagy benne?
-Kol, igen, biztos!
-Hát akkor...
-Ez meg mi?
-Vonyítás.
-Azt tudom, de miért van gyűlés? Most ettünk!
-Nézhük meg!
-Szuler ötlet, Kol, kötelező!
-Haha, na gyere!

Miután odaértünk, láttuk, hogy mindenki hasonló helyzetben van, mint mi.
Senki sem értette, mi van.
Majd apám beszélni kezdett.

-Köszönöm, mindenki itt van? (mindig így kezdi) Rendben, akkor elkezdem. Nos, Berci egyik gyermeke, Ricsi, eltűnt.
Berci elmondása szerint emberk vitték el.
-Húú. -Súgott mindenki.
-Igen. Ricsi belesett a forrásba, majd elveszett.
Berci azonnal keresni kezdte és amikor megtalálta, a parton feküdt és az emberek elvitték!
Egy lány.
Szeretném, ha óvatosak lennétek nagyon ezek után!
És természetesen ki kell találnunk, hogyan kerítsük elő Ricsit.
Van valakinek ötlete?
Senkinek nem volt.
-Hát, rendben. Ha bármi lenne, a szikláknál megtaláltok.-mondta, majd elment.
Az eset után szinte mindenki erről beszélt.
Kollal mi is beszéltünk.
Majd felcsillant a szeme.
-Figyu, mi lenne, ha elmondanám a tervem? Tudod, a falka miatt.
-Jó lenne. -mondtak álmosan.
-De csak miután aludtunk.
-Oké.
Kb 13:06 kor aludhattunk el, és 22:08 kor ébredtünk.
Kol felébresztett.
Ki gondolta volna.
-Akkor mostmár mondhatom?
-Te nem is aludtál?
-De, pár órát.
-Jézus, mennyit?
-Hármat, hármat és felet. -Mosolygott.
-Szuper vagy. Na, mi a terv?
-Menj el az emberhez. Gondold el. Nincs senki, aki segítene. Tíz éve. Mellesleg hátha megtalálod Ricsit.
Mindenre is  számítottam, csak erre nem.
-Hogy tessék!?!?Figyelje, ezt nem tehetem!
-De meg kell tenned. Te magad mondtad.
-Igaz, de ez kockázatos.
-Más esély nincs.
-De ha nem működik, hova megyünk?
-Vissza ide. Megvédjük ezt a helyet. Megígérem.
-Rendben. De erről senki sem tudhat!
-Így lesz.
-Ah, akkor rendben.
-Majd fedezlek.
-Mivel?
- Helyet keresel arra, amerre mondtam, vagy megkeresed Ricsit.
-Oké.
-Szia.-ölsltem meg, majd ő is engem.
-Nagyon szeretlek.
- Én egyenesen imádlak!
Majd futottam az erdőből, ki a rétre, majd egy eldugott helyen átváltoztam.
Fájdalmas.
Életemben nem változtam még át.
A nővérem mindta, hogy kell.
Kiderült, hogy úgy kell, hogy erősen gondolsz rá, hogy átváltozol, de ez nem elég.
Majd egy izmot meg kell mozdítani valahol a hátamnál.
Miután begyakoroltam, egyszer elpróbáltam.
Sikerült.
Kol figyelmeztetett, hogy a farkas bundát, ami néha marad átváltozáskor, azt rejtsem el.
Egy nap után lebomlik, szóval nem kell aggódni.
Elástam a bundát, ami kicsit fura volt, mert alig bírtam járni először.
De sikerült.
Majd döbbenten néztem magamra.
Nagy nehezen visszasétáltam Kolhoz és megkérdeztem, hogy mégis mi lesz a ruhával?
Vagyis csak szólaltam volna, mert nem jött ki hang a torkomon.
Kol nevetve ezt mondta: Ja, farkasnyelven is tudsz beszélni, csak mivel most ember vagy, hirtelen arra álltál át.
Amúgy a ruha miatt jöttél gondolom.
-Igen. -álltam vissza farkasra.
- Figyu, vettem már cuccokat tegnap neked. Tudsz suliba menni, van ruhád, stb.
-Hű, kösz, menő vagy.
Majd kacsintott és odaadta a ruháim, meg a tancuccokat.
Mégegyszer elbúcsúztunk, majd megkérdeztem: A suliba be vagyok iratva?
-Azt hiszik, cserediák vagy, bármikor mehetsz.
-Uh, kösz.
Majd elindultam.