Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Harminckettedik fejezet.

Reggel 08:00-kor az Alpha vonyított.
Mindenki hirtelen felkapta a fejét.
Mindenki beszélni akart vele, mivel ma már indultak.

-Rendben, akkor most lehet velem beszélni a dologról. De egyvalamit elmondok. Csak vészhelyzeti, vagy tévedési, egyéb ilyesmi okok miatt változtatom meg azt, hogy ki marad és ki nem.  Tehát, ha erről szeretnétek beszélni és semmi egyéb ok, akkor kérlek, állj ki a sorból.

Itt sokan kiálltak. A negyven farkasból vagy huszonöten.
A maradék csak próbálkozott.
Végül már csak öt farkas volt a sorban.
Közöttük Dorián is.
Szépen lassan kivárta a sorát, de amikor az Alpha meglátta, csak legyintett.
-Kérlek, Alpha! Hadd mehessek!
-Ugyan miért mennél?
-Mert ott van nekem Faye.
-Megmondtam, milyen okokból keress.
-De nekem nagyon fog hiányozni!
-Ahogy sok másnak is hiányozhat valaki. Pl Lupi és Niki.  De néha járhatunk találkozóra.
-Igen, de az nem olyan. Kééreeem.
-Dorián! Jönne más is. Lehetőleg olyan, aki értette, hogy miért keressen. Ne próbálj meg meggyőzni. Döntöttem.
A falkának kell egy Omega. És nincs több rajtad kívül.  Tudom, hogy egyre feljebb kerülsz, de még Omega vagy.
Na indulás.

Dorián csalódottan és szomorúan kullogott ki a barlangból.
Annyira szeretett volna Faye-val hazamenni!
Amikor Faye meglátta, rögtön odaszaladt hozzá.
-Na?! Sikerült?! Elenged?!-kérdezte izgatottan.
-Nem.-felelte egyszerűen Dorián.
-Ooh, Dorián, neeeee! Pedig annyira szerettem volna, ha jössz!
-Tudom. Én is. De nem mehetek. Még Omega vagyok.
-Ooh, és ezért.
-Valószínű igen.
-Annyira sajnálom.
-Én is.
-Nem jössz enni? Utana meg az egész napot együtt tölthetnénk.-javasolta Faye.

Dorián elmosolyodott.
-Szólj, ha ettél, én fogtam a pataknál halat.
-Ja, okés. Akkor majd jövök. -majd megnyalta Dorián arcát.

Miközben Faye evett, Lexiék odamentek hozzá.
-Na, hazajöhet Dorián? Beszéltetek?
-Nem, sajnos nem jöhet haza.-valszolta egyszerre Kolnak, Lexinek, Davenak és Ricsinek.- De az egész napot együtt töltjük.
-Megértem.
Majd megették a kajájukat.
Faye, ahogy ígérte, visszament Doriánhoz.
-Mehetünk.-mosolygott.
-Rendben. Mit szólnál, ha felmennénk az egyik hegyre?
-Ahol tegnap voltunk?
-Igen.
-Rendben. Annyira szép hely. Csak előbb elmegyek inni.
-Oké, menjek veled?
-Ha akarsz.
-Hát, én most voltam. Akkor megvárlak.
-Jó.
Ezután Faye elment inni.
Jó, hideg, friss víz.
Aah, Isteni.
Miután visszaért, felsétáltak arra a hegyre, ahol tegnap este voltak.
Csak most nem ültek le, hanem körbenéztek a hegyen.
Volt ott egy kisebb fenyőerdő, egy tisztás, madarak, növények, sziklák.
És mindenhol hó és hűvös szellő.
-Figyelj, Faye.-kezdte Dóri. (Khm.. DORIÁN!)-Én.. nagyon megkedveltelek, amióta csak megismertelek. És szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szerettem volna veletek hazamenni és boldog lenni. Remélem, hogy te boldog leszel nélkülem is. Én emlékezni fogok rád. Sosem felejtelek el.-mondta, majd közelebb húzódott Faye-hoz.
-Én is ugyaníhy érzek, Dorián. Én is nagyon kedvellek. Sőt, inkább szeretlek. És én sem foglal elfelejteni soha! Nagyon szeretlek, Dorián. -mondta Faye, majd ő is közelebb húzódott Doriánhoz.
Majd Dorián megcsókolta.
-Én is nagyon szeretlek.
-FAYEEE, DÓRI, HOL VAGYTOOK, INDULÁS VAN!-kiabált Kol.
Mindketten felnevettek, majd elindultak lefelé a hegyről.
-Na, csakhogy itt vagytok, gyerünk!-mondta, de tekintete egy pillanatra Dórira (Doriánra.) tévedt, majd hozzátette.-Sajnálom. És nyugi, vigyázok rá.
Dorián mosolygott.
-Tudom. Köszi.
-Rendben, ha mindenki megvan, akkor indulás!
Még egyszer utoljára egymásra néztek Faye és Dóri. (Dorián ..xdd)
-Szeretlek-Suttogták szótlanul egymásnak, majd el kellett indulniuk.