Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Tizedik fejezet.

+Faye szemszöge.+

Rohantam.
Komolyan, azt se tudtam, hova.
Csak remélni tudtam, hogy az erdőbe jutok.
Hát, oda nem sikerült.
Amikor megálltam, ijedt arcot vágtam.
"Nem baj, sz is jó lesz!" -gondoltam.
A kis faház, meg a telek előtt álltam.
Gyorsan elraktam a cuccaim,  levetkőztem, majd vártam.
Csak vártam.
Majd eszembe jutott, hogy mi is történt.
Elgondolkodtam.
Miután elájultam, csak annyira emlékeztem, hogy Lexi és az anyukája keltegetnek, meg aggódnak.
Megbeszéltük, hogy semmi baj, csak a Hold.
Hát, annyiban igazuk van, hogy hatással van rám..
Csak azt nem tudják, milyen hatás..
Hát, igen.
Nem vagyok vérfarkas, de a Telihold hivatalosan is a farkasoké.
Ezért kell annak lennem.
Ilyenkor sokkal vadabbak avgyunk, meg agresszívabbak, stb.
Ha ma találkoztam volna Lexivel az erdőben, akkor nem tudom, hogy élne-e....
Majd nem volt időm sokat gondolkodni.
Egy fájó érzés nyilalt a hátamba.
Pontosabban a gerincembe.
Majd a csontjaim ropogtak.
Ha valaki hallotta volna, azt hitte volna, szórakozásból tördelem magam.
Majd a testem egy nagyon fájdalmas átalakuláson ment keresztül.
Ez sokkal fájdalmasabb, mint amikor simán átváltozom.
Rohantam haza.
Már vágytam is.
De most nem azért msntem.
Ösztönös volt.
Odaértem.
Mindenki ott volt.
A védett sziklahasadék.
Odagyűltünk és mindenki vonyított.
Majd most mindenki, sgy csapatban ment  vadászni.
Ilyenkor mindent és mindenkit letaroltunk.
A zsákmány nagy részét otthagytuk.
Csak néhányat hoztunk haza tartaléknak.
Majd ittunk, ettünk és fürödtünk a sodrásban.
Majd ezek után néha komolyabb harcok mennek.
Én is harcoltam.
Én Éjféllel, Kol Davevel, meg még egy csomó mindenki csomó mindenkivel.
Majd kénytelen voltam elbúcsúzni.
Mennem kellett.
Már csam az utolsó napot kell kibírnim, aztán újra hazajöhetek.
Csak Lexitől félek....
De ez most mindegy..
Vagy nem?