Taehyung szemszöge:
Csendesen sétáltunk egymás mellett. Nem voltunk beszédes kedvünkben. Jungkook talán azért, mert hozzám se nagyon lehetett kedve. Én pedig, mert Jin szavai játszódtak le elmémben újra meg újra.
Nem tartom magam egy makacs embernek, nyitottnak érzem magamat mindig a kritikára, és ez most is így volt. Sajnos a múltban nem egy rossz kapcsolatom volt, így az utóbbi időben az én lelkem is megkeményedett, és már nem tudtam olyan figyelmes és önzetlen lenni, mint korábban. De változni akarok, mert Jungkook az a fiú, akiért ez tényleg megéri.
Nagyon remélem, hogy nem fog lerázni, mert már a mai este szeretném apránként elkezdeni a változást.
-Hát itt is lennénk -állok meg otthonom előtt. Ő is így tesz, és az utca sötétsége ellenére szemezésbe kezdünk. Végül én húzom őt magamhoz és tapadok ajkaira.
-Nem baj az, hogy utcán vagyunk? -kérdezte aggódva.
-Engem aztán egyáltalán nem zavar -rántottam meg vállamat, s kezdem el két kézzel simogatni kézfejét. -Na, bejössz?
-Kicsit már késő van, még haza kell érnem -tiltakozott.
-Itt is aludhatsz akár, minden adott hozzá -próbáltam meggyőzni, de kissé bepánikoltam, hogy még mindig csak hárít. -De abszolút megértelek, még úgyis fogunk találkozni -igyekeztem nem csalódott hanggal elengedni a dolgot (valószínűleg kevés sikerrel), azzal ismét én kezdeményeztem búcsúcsókot.
-Majd beszélünk -fordultam el tőle egy hamiskás mosollyal, majd indultam a kapuhoz, hogy kinyissam, hogy beérve a házba majd ki tudjam keseregni magamat.
-Várj! -szólalt meg hirtelen, miközben csuklómra fogott, s én visszafordultam felé. -Ha nem gond, akkor mégis szívesen maradok -ejtett meg egy félénk mosolyt, amitől az én ajkaim is felfele görbültek.
-Gyere nyugodtan.
Azzal bementünk hozzám, és egy adag tea megfőzését követően azt egy kis kacsóban, két bögre társaságában a nappaliba vittük, ahol leoltottam a lámpákat és csak a már régóta felrakott LED-sorokat hagytam égve néhány meggyújtott gyertya társaságában, melegséget árasztó félhomályt varázsolva ezzel a helyiségben. A kanapéra kucorodtunk le egymás mellé.
-Nagyon jó hangulatot varázsoltál, eddig meg se mutattad ezt az oldaladat -puszilja meg az arcomat, ami nagyon jól esik. Ő közben közelebb férkőzik hozzám, és ölembe hajtja a fejét, arccal rám nézve. Íriszeink egybekapcsolódtak, és legalább egy percig így szemeztünk egymással némán, mégis megannyi érzelemmel fejünkben.
A zsebemből egy kicsi távirányítót elővéve megnyomtam azon egy gombot, és egyből zongoramuzsika töltötte be a szobát, aminek hallatán Jungkook elmosolyodott.
-Te aztán valahogy tudod ma, hogyan kell a kedvemben járni -nézett rám kicsit incselkedőn, és ettől már én is mosolyogtam, mint a vadalma.
-Igyekszem tanulni, Nyuszi.
Arcára simítottam.
-Csukd be a szemeid -suttogtam neki, és ő készségesen engedelmeskedett, miközben teste is elernyedt, azaz teljesen átengedte magát nekem, és ez végtelenül jól esett.
Jobb kezemmel haját kezdtem el cirógatni, míg ballal arcát simogattam tovább. Hol arcélét, hol állát, homlokot, vagy a szeme alatt, vagy akár éppen ajkait. Ő elégedetten hümmögött, valóban a gyengéje az érintés.
Néhány perc után már tudtam, hogy elaludt az ölemben, és ekkor fokozatosan leálltam simogatásával, és csak gyönyörködtem benne, hogy mennyire gyönyörű. Valahogy most realizáltam, hogy ő az a pasi, aki után mindig is ácsingóztam, akit odaképzeltem magam mellé az ágyban a legmagányosabb és legsötétebb estéken. És az, hogy most itt volt velem, meg talán a zene hatása is, meghatott, és arcomon az első könnycseppek legördültek.
-Annyi szeretlek, Kook. Te vagy a leggyönyörűbb férfi számomra a világon. Tudom, hogy nem mindig nyilvánítom ki gesztusokban az érzéseimet, de tudnod kell, hogy sose éreztem ekkora kötődést és ragaszkodást -suttogtam a lehető leghalkabban vallomásomat, melyet nem feltétlen akartam még tudtára adni, csak kimondani könnyezésem közepette. De ő valószínűleg hallotta ezt, ugyanis következő pillanatban kinyitotta szemeit, és csillogó tekintete ismét találkozott az enyémmel.
-Én is szeretlek, Tete.
Először mondtuk ki egymásnak. És talán ezért is érezte, hogy nagy dolog az, hogy én mondtam ki elsőnek a szeretleket. Kiszállt ölemből és felülve az első dolga az volt, hogy egy rövid, mégis érzelemmel teli csókot adott, mely mélyen szemembe nézve folytatta. -Tudom, nem lehet könnyű leépíteni a benned lévő tüskéket, mert elég sok fájdalmat kaptál a múltban a szerelemtől -nézett rám szomorúan, és az, ahogy, hogy jelezte, látja és megérti a legnagyobb küzdelmemet, csak további sírásra késztetett, amitől lesütöttem szemeimet. -Hidd el, Tae, én is megjártam már ezeket az utakat, és én sem tudtam egyik pillanatról a másikra lebontani a bennem felhúzott falakat. De azt hiszem, már bizonyítottam, hogy nem vagyok olyan, mint az eddigi fiúk voltak, és hogy én tisztellek és megbecsüllek.
-Tudom... és igyekszek is változtatni, mert nem akarlak elveszteni -hüppögtem, amit ő csak mosolyogva nézett, és arcomra simított.
-Nyugodj meg, jó? Nincsen semmi baj, Tigrisem -becézett, ami csak arra késztetett, hogy magamhoz öleljem, és szorosan bújjak a mellkasába, úgy maradva egy kis ideig.
-Eljössz velem egy randira? -kérdeztem meg, miután elváltunk egymástól.
-Persze, mikor? -nézett rám mosolygva.
-Még nem tudom, meg azt se, hogy hova, csak végre akartam már kezdeményezni én is egy randit -vettem elő téglalap alakú mosolyomat, amit tudom, hogy szeret.
-Tartsd meg ezt a jó szokásod -mondta pajkosan, miközben egy hosszú csókba invitált, melyben mindketten kifejeztük egymás iránti mély és őszinte szerelmünket.
----------------------------------------------------
És itt a 2. rész. Hogy tetszett? Milyen jellegű legyen a következő sztori? Mennyire merjek megkockáztatni egy nem rendhagyó shippet? 🤭