A szobámban ültünk az ágyon. Ő előttem, én pedig háta mögé ülve karoltam át és cirógattam hasát. Gyakran tettük ezt az utóbbi időben. Ne legyen senkinek illúziója ezzel kapcsolatban, nem két szerelmes bújt össze, hanem két barát. Sajnos.
Ő hátát nekem döntötte, fejét is hátra hajtotta, így az én arcom szinte a nyakába fúródott. Államat vállán pihentettem, és élveztem, hogy immár kezével az én kacsóimat is cirógatja. Kézfeje mindig is olyan melegséget sugárzott. Elbódított ez a helyzet, szemeim egyre laposabbakat pislogtak, és csak egyetlen dolgot kívántam: bár soha nem érne véget ez a pillanat. Ez a biztonság, amit magából áraszt, a bizalom, ahogy átengedi magát nekem... és a mindent körülvevő, ám nem kínos csend... melyben bűn megszólalni, hiszen ki nem mondott érzések és gondolatok lengik be a szobát.
Mindig is érzékeny voltam az érintésre, a finom mozdulatokra. Talán ezért is vált a tánc az egyik erősségemmé és munkaformámmá. És az, ahogy háta mellkasomnak simult, mindennél nagyobb hatással volt rám. Szívem hevesen ver, kezem enyhén remeg, és nem győzöm megtartani önuralmamat.
Hihetetlen áldozatot hozok meg azzal, hogy nem hagyom az érzéseimet eluralkodni magamon, és hogy a barátságunkat, valamint az ő boldogságát tartom szem előtt. Megéri? Egy részről igen. Hiszen ezzel nem borítom fel azt az egyensúlyt, ami a bandát jellemzi és egyben tartja. Hős vagyok a magam módján, ha úgy vesszük.
Orromat vállához téve szippantottam be illatát, mely egyszerűen megrészegít. Abban a pillanatban mintha szememben vad fény csillanna, s ragadozóvá válnék, mely prédára vágyik s engedelmességre. Egyből csak az lebeg előttem, ahogy megszabadítom minden egyes ruhadarabjától, hogy aztán felhevült testére hintsek még forróbb csókokat, miközben ő élvezettel teli hangon nyög fel, és bíztat a folytatásra folyamatos érintéseivel. Ám mindez csak hiú ábránd.
-Taetae -töri meg a csendet az előttem ülő, felemelve fejét, de ebben a pózban maradva. -Kérdezhetek valamit? -kérdezi bizonytalanul, halkan.
-Persze -válaszoltam neki a lehető legmegnyugtatóbb hangon.
- Te olyan bölcs és okos vagy ilyen témákban. Szerinted lehet olyan... -és itt kis szünetet tartott, majd nagy levegővétel után folytatta-, hogy egy férfi egész végig is mindig a lányokhoz vonzódott csak, de egyszer csak elkezdett a fiúkra másképp tekinteni?
Kérdésén meglepődtem. Miért kérdez ilyet?
-Hát figyi. A nemi identitás egy nagyon érdekes dolog. Sok tekintetben szerintem eléggé képlékeny is. Például sokszor az identitásra rendkívüli események is hatnak. Családi háttér, traumák, de sokszor akár egy rossz párkapcsolat, szakítás is. Valakinek meg már a génjeiben ez benne van. Úgyhogy, ez tényleg egy bonyolult téma.
A maknae visszafogottan hümmögött.
-És milyen érzés melegnek lenni? Mármint, ne haragudj, ha túl kínos ez a téma, hagyhatjuk -nevetett fel zavartan.
-Jaj, dehogy zavar, szívesen megosztom veled az érzéseimet, Kook -simogatom tovább hasát. Basszus, annyira mázlisták a volt barátnői, akik nemcsak a pólón keresztül simogathatták a kockáit! -Az elején szenvedtem. Nagyon. Undorodtam magamtól. Azzal büntettem magamat, hogy nem ettem. De erre emlékszel. Idővel, de ugyebár segítséggel -utaltam itt a nehéz időszakomra- sikerült elfogadnom és megszeretnem magamat. Aztán amikor elkezdtem randizgatni néhány idollal, rájöttem, hogy ez legalább olyan természetes, mintha egy lánnyal járnék. Nyilván nem előnyös ez az egész, idolnak és melegnek is lenni, de egyébként meglepődsz, mennyi idol vonzódik a saját neméhez.
-És mennyivel másabb mondjuk egy fiúval csókolózni? -kérdezte még mindig kicsit félénken, miközben kibontakozott ölelésemből és szembe fordult velem törökülésbe helyezkedve, miközben tekintete az aggódóból kezdett egyre inkább érdeklődőbe váltani.
-Hát én ezt nem tudom, mert ugye nincs viszonyítási alapom -mondtam zavartan. -De akikkel eddig csókolóztam fiúk, jól csinálták.
-És a szex? -kérdezte szemlesütve. Kicsit meglepődtem, mert ritkán szokott ilyen szégyenlős lenni. Eleve nem értem, miért érdeklődik ilyen részletekig a téma felé. -Valóban fájdalmas?
-Hát ööö... Ha passzív vagy, akkor igen. Ezért fontos, hogy a partner előtte jól kitágítson, már ha érted, mire gondolok -néztem rá, ő pedig továbbra is megszeppenten bólogat válaszul. – Az eleje tényleg fájdalmas, de ha a társad odafigyel, akkor eltereli a figyelmedet és akkor már csak azt veszed észre, hogy élvezed a dolgot.
-És te melyik fél szoktál lenni, hyung, ha szabad megkérdeznem?
Elmosolyodtam ismét. Mik ezek a kérdések?!
-Ez változó, Kook. Általában mindkettő szoktam lenni.
-Nagyon fura lehet alul lenni... -húzta el a szája szélét.
-Hát nem annyira. Meg hát, ha az ember partnere is vágyik a dominanciára, akkor néha be kell adni a derekunkat. De ha szeretem a társamat, akkor meghozom érte ezt az áldozatot. És hidd el, megvan annak a varázsa, amikor ki vagy szolgáltatva a másiknak, akiben bízol és akit szeretsz, és az törődik veled. De miért is érdekel ez téged ennyire?
A velem szemben ülő nem válaszolt, csak két kézfejével kezdett el babrálni.
-Kookie? -néztem rá kérdőn. -Mi van veled?
-Csak tudod elgondolkoztam valamin.
-Igen...? -vártam a folytatást.
-Mostanában nagyon furcsa érzés kerít hatalmába. Azóta, hogy szakítottam Minával. Olyan, mintha a fiúk másképp érdekelnének. Eddig is volt, hogy megnéztem őket úgy, de mostanában elkezdtem lázba jönni, vagy érted... na... Aztán rávettem magamat, és néztem „olyan" pornót is...
-És...?
-...és felizgatott. Annyira szégyelltem magam. Szerinted ez azért lehet, mert a szakítás megviselt?
-Hát... elképzelhető, de más ok sem kizárt. Itt az a kérdés, hogy te akarsz-e ennek a vágynak engedni, vagy csak megtanulsz élni mellette -néztem mélyen szemeibe. Bárcsak én mutathatnám meg neki ennek a vágynak az örömeit!
-Amúgy az az érdekes, hyung, hogy már nem szégyellem ezt a dolgot annyira. És azt érzem csak, hogy szeretném kipróbálni magamat ebben. De ezt jelenleg csak olyannal tudnám megtenni, akihez érzelmileg is kötődök, mert lelkileg még nem vagyok kész idegenekkel ismerkedni, de közben meg ennek a megélésére már kifejezetten vágyok.
-Tehát akkor egy baráttal benne lennél ilyen dolgokban?
-Hát öhm... mondhatjuk úgy -pislogott zavartan.
Ebben a pillanatban döntöttem úgy, hogy teszek egy vakmerő próbálkozást. Ha nem sikerül, úgyis megleszünk egymással, de én már nem bírom türtőztetni magamat ebben a helyzetben.
-És van ötleted, hogy ki segíthetne ebben? -kérdezem, miközben egyik kezemmel combját kezdem el finoman simogatni, cirógatni.
-N-n-nincs -remegte akadozva.
Közelebb ültem hozzá, és merészségemet tetézve másik kezemmel pólója alá nyúltam, és hasát, mellkasát kezdtem nagyon finoman bebarangolni. Ő lehunyta szemét, és halk sóhajokat hallatott. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem tolt el magától, de ez még messze nem jelentette azt, hogy sikerült a hirtelen improvizált kis tervem.
-Milyen érzés? -suttogtam lágy, élvezettel teli hangon, mert hát én magam is élveztem, hogy végre megérinthettem másképp is.
-Mhmhm -sóhajtott elégedetten. -Eszméletlen, Tae -nézett rám élvezkedő tekintettel. -Sokkal szebb, mint bármi, amiben részem volt eddig.
Kijelentése bár meglepett, az pedig különösen, hogy nemsokára már ő volt az, aki az érintés művészetét rajtam gyakorolta hasonlóképp. Eszméletlen érzés volt, hogy végre megint valaki megérintett, méghozzá pont az, aki a szívemnek is olya kedves.
-Ez olyan jó, Taetae -suttogta vágytól fűtött hangon. -Megengeded azt, hogy többet is tegyek veled? -kérdezte félénken. Örültem neki, hogy ennyire könnyen belemegy ezekbe a dolgokba annak ellenére, hogy mindez még új számára, hiszen fiúval még sosem volt.
Halványan bólintottam, és ő ezzel végig döntött az ágyon. Sötét szemei engem fürkésztek, pontosabban ajkaimat, így értve a célzást tarkójára fogtam egyik kezem, míg a másikkal mellkasát simogattam továbbra is. Ő pedig végre összeérintette ajkainkat.
Lágy volt a csók és óvatos. Finoman kóstolgattam puháit, hogy megszokja a dolgot, de úgy tűnik, nem volt feszélyezett, így kicsit szenvedélyesebbre kapcsoltam, hogy kifejezhessem felé az érzelmeimet valamilyen módon.
Aztán amikor ajkaink csatározása hevesebbre fordult, már elég forróvá vált a levegő ahhoz, hogy megszabadítsuk egymást a pólótól, s immár még jobban összeforrva faltuk egymást elégedett nyögésekkel tűzdelve, miközben meztelen felsőtestünk összetapadt, s puha bőrünk súrlódásai tovább fokozták az izgalmat.
***
Heves cselekedeteink után mindketten csak csendben hagytuk kusza gondolatainkat cikázni, így nem is szóltunk egymáshoz. Kook elment a mosdóba, én pedig úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába inni egy pohár vizet.
Leérve rájöttem arra, hogy lehet egy pólót nem ártott volna felvenni, mert kicsit hideg van.
A hűtőből elővettem az ásványvizet, és az üvegpohárba töltöttem, majd bele is kortyoltam. Közben a pult mögötti ablakon tekintettem ki az esti sötétségbe, és próbáltam a bennem kavargó érzéseket rendezni. Mit is érzek én most? Mi van velem? Örülök vagy szomorú vagyok? Mi ez a nyugtalanság bensőmben? Mindig is érzelmi alkat voltam, még ha gyerekességem vagy idolságom ezt leplezte, és most nagyon idegesítettek ezek a megválaszolatlan kérdések.
Töprengésemből az zökkentett ki, hogy derekamnál két kéz jelent meg, és karolt át hasamnál. Testem megremegett a lágy és csendes érintéstől, szívverésem felgyorsult, és le kellett raknom a poharat, mielőtt az a földön köt ki.
Jungkook tenyerével hasfalamat kezdte el cirógatni, miközben teljesen hátamnak simult. Szememet behunytam, és igyekeztem csak egy reszketeg sóhaj formájában kiadni a bennem keletkező izgalmat.
-Olyan puha a bőröd... és olyan szép a színe -suttogta, szinte már búgta fülembe, és nekem meg kellett kapaszkodnom a pultban. -Olyan gyönyörű vagy... egyszerűen nem bírok neked ellenállni...
Ekkor már szerintem paradicsomvörös lehettem már, zavaromat úgy lepleztem, hogy megfordultam, és átöleltem őt szorosan.
-Mi van most köztünk, Kook? -törtem meg a csendet az egyetlen kérdéssel, ami már csak foglalkoztatott.
-Hát jelen pillanatban egy papírlap se, annyira szorosan ölelsz -kuncogott azzal a huncut mosollyal az ajkán, ami annyira le tud venni a lábamról.
Elváltam tőle, hogy ne legyen igaza, és mellkason csaptam.
-Ha-ha -forgattam meg szemeimet. -Na... de komolyan...
-Tudod, hyung, te voltál az, aki engem ráébresztett, hogy a fiúkhoz is lehet vonzódok... És ez már régóta így van...
-Hmmm... -meglepődöttségemben csak hümmögni tudtam.
-Te miért hagytad, hogy megcsókoljalak? -kérdezett most ő.
Én lesütöttem szememet. Nem mertem szemébe mondani.
-Tae? -kérdezett megint, miközben állkapcsomnál fogva finoman megemelte tekintetemet.
Nagy levegőt vettem.
-Te sosem láttad, hogy nézek rád? -kérdeztem félénken.
-Mármint? -kérdezte meglepve.
-Azt hittem, látványos annyira a dolog, hogy mennyire vonzódom hozzád -nevetgéltem kínomban.
-Ezt úgy értsem, hogy...
-Igen. -Feleltem gombóccal torkomban. -De a barátságunk és a Te boldogságod fontosabb nekem.
-És ha engem az tenne boldoggá, ha az életem szerves része lennél? -kérdezte egy boldog mosollyal arcán.
Pillanatnyi döbbenetemet idétlen vigyor, majd a józan komolyság követte néhány pillanat leforgása alatt.
-Jóég, Kook, nemrég szakítottál! Mik járnak a fejedben? Nem gondolod, hogy ez korai?
-Jó, tudom -hajtotta le fejét szégyenlősen.
-Tudod mit? – simítottam felkarjára, hogy rám figyeljen. -Le foglak vele lombozni, de: haladjunk lassan! Talán az lenne a legjobb most neked is, nekem is. Aztán valami jó csak ki sül belőle, én bízok ebben. Jó?
-Igazad van. De akkor ez azt jelenti, hogy egy darabig most nem csókolhatlak meg? -nézett rám boci szemekkel.
-Csak fokozatosan, Kookie -becéztem úgy, ahogy talán még ezelőtt sose. -De ha gondolod, most velem aludhatsz -néztem rá sanda mosollyal arcomon.
-Tetszik az ötlet -vigyorodott el ő is, azzal felfelé vettük az irányt.
Szobámba érve leheveredtünk ágyamra egymás felé fordulva, s mély tekinteteinket egymáséiba fúrtuk.
-Bízok benne, Tae, hogy egy nap már nemcsak a barátod lehetek -mondta.
-Sok éves vágyam teljesülne akkor -súgtam neki.
Ő még közelebb férkőzött hozzám, olyan szinten, hogy már egymás leheletével tudtuk melegíteni továbbra is csupasz felsőtestünket.
-Nagyon-nagyon kedvellek, hyung -súgott vissza, miközben szép lassan lehunyta szemeit, és immár apró szuszogására lettem figyelmes.
-Remélem, ez nemcsak fellángolás lesz a részedről, Nyuszi -suttogtam még kettőnk közé, majd én is becsuktam szemeimet, tudatosítva magam, hogy annak a fiúnak az ölelésében vagyok, aki után annyit ácsingóztam, és aki talán tényleg viszonozni fogja a bennem lakozó gyengéd érzéseket.
--------------------------------------------------------------------
Sziasztooook! Ritka pihenéseim közepette megírtam ezt a szépséget. Hogy tetszett? Taehyung helyében ti másképp reagáltátok volna le a helyzetet? 😊