-epilógus

467 59 31
                                    

2020

A felhők lila és kék színben pompázva úsztak az égen úgy terítve be az egészet, mint egy puha paplan. Aranysárga napsugarak szűrődve át közöttük törték meg néhol az egészet, de ez tette teljessé a képet.

Kevin arca akkor vált el először a repülőgép ablakától, mikor már nagyjából tíz perce a levegőben voltak. Rengetegszer ült már repülőn, mégis mindig lenyűgözte az eltörpülő világ és a felhőrengeteg ami az ablakból elé tárult.

- Rá akarok feküdni a felhőkre - dőlt hátra a sötéthajú lebiggyesztett ajkakkal, Jacob felé fordítva fejét, aki erre megállította a laptopjára letöltött filmet és mosolyogva emelte fel kezét. Kevin habozás nélkül ejtette kezét Jacob tenyerére, aki összekulcsolta ujjaikat.

- Szóljak a pilótának, hogy álljuk meg egy pillanatra, kiugrasz? - kérdezte felvonva szemöldökét, halál komoly tónussal, Kevin pedig halkan felnevetett.

- Jaj, ne hidd ám azt, hogy te nem jönnél velem! - billentette oldalra fejét, incselkedően.

- Ne?

- Magammal rántanálak. Habozás nélkül.

- Áh. Szóval te ilyen 'habozás nélkül cselekszem' srác vagy?

Kevin vállat vont, elhúzva száját, amolyan ki tudja stílusban. - Ki szeretnéd deríteni?

Jacob tűnődve közelebb hajolt, hogy homlokukat egymáshoz döntve nézhessen Kevin szemeibe, s a fiatalabb már hajolt volna egy csókra, mikor vigyorogva elhúzódott.

- Nem is tudom - könyökölt a köztük lévő karfára. - Azt mondta valaki, hogy tegnap három órán át gondolkodtál azon, hova foglalj jegyet, miután két napba telt eldönteni melyik járattal szeretnél jönni.

Kevin ajkai meglepettségében elnyíltak. Arcára egyszerre költözött szórakozottság és felháborodás, de végül csak összefonta karjait maga előtt és Jacobra mosolygott. - Az a valaki mondta, aki minden kérdésemre azt mondta, neki mindegy?

- Aha - bólintott. - Nagyon menő az a srác, jóban vagy vele?

- Néha megcsapkodnám - válaszolt rezzenéstelen arccal párjára pislogva, mégis ismét kezéért nyúlt és miután összekulcsolta ujjaikat, kezeiket ölébe húzta.

- Hé! - Hangja lágy volt. - Tudod ő mennyire szeret téged?

- Mennyire? - kérdezett vissza mosolygós hangon, s észre sem vették, de mindkettejük tónusa ellágyult, miután egymás szemébe néztek.

Jacob megbökte orrával Kevinét. - Azt gondolta odaadná érted a világot, de utána rájött; te vagy az egész világ.

Kevin mosolya nem is lehetett volna szélesebb, mikor arcát Jacob vállába rejtve nevetett fel halkan. - Hihetetlen vagy, Jacob Bae.

És azzal kezdetét vette az első közös útjuk Kanadába, ahol az egy hetes őszi szünidőt tervezték tölteni. S Kevin rájött; néhány kellemetlenség miatt az élet legjobb oldalát ismerhette meg.

...
Éééés vége!
(igen igen, egy járvány nélküli univerzumban élnek, hehe )

Nem terveztem sokat jártatni itt a számat; összességében csak annyit szeretnék mondani, hogy remélem élveztétek ezt a rövid történetet és sikerült néhányszor mosolyt csalnom az arcotokra.

Köszönöm szépen, hogy velem és a srácokkal tartottatok!

Ha nem lenne túl nagy kérés, örülnék, ha akár csak egy-két szóban leírnátok a gondolataitokat, legyen az pozitív esetleg negatív!:)

Boldog Karácsonyt, Kedveseim!<3

Boldog Karácsonyt, Kedveseim!<3

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kellemetlen - moonbaeWhere stories live. Discover now