Kellemetlen - moonbae

-húsz

Ha Kevin azt gondolta, hogy Jacob terve csak a gofrizás volt, akkor tévednie kellett. Miután probléma nélkül megevett egy áfonyás, tejszínhabos gofrit extra csokoládéval a tetején, elégedetten dőlt hátra, de Jacob közölte, hogy még el szeretné vinni egy helyre, ne kényelmesedjen el annyira azon a széken.

- Hű, ha nem ismernélek, most félnék - jegyezte meg mintegy mellékesen a fiatalabb, miközben a város egyik kilátója felé tartottak a már lassan narancsos égbolt alatt.

Közeledtek a nyolc órához, s mikor Jacob a karórájára nézett, közölte, hogy sietniük kell, mert időben fel szeretne érni a domb tetejére. Páran előttük is sétáltak. Néhányan gyerekekkel, néhányan pedig csak kettesben; a párjukkal.

- Túl sok bűnügyi filmet nézel - pillantott rá oldalra Jacob és a kezéért nyúlt. Összekulcsolták kisujjaikat, s úgy sétáltak tovább.

- Legalább felkészítenek az ilyesmi esetekre - tűnődött el és elkezdte lassan lóbálni kezeiket testük mellett.

- Gyakran jársz fel naplementét nézni a kilátóra? - vonta fel a szemöldökét Jacob elmosolyodva, pontosan tudva kérdésére a választ. Mikor végleg felértek céltudatosan indultak el a domb túlsó oldalára, ahol nem voltak sem piknik asztalok, sem más emberek.

- A másik pasim rendszeresen felhoz - fordult felé Kevin, s ülésbe húzta párját mikor az egyik üres padhoz értek. Jacob halkan elnevette magát és közelebb hajolt Kevin arcához.

- És neki hagyod ezt? - kérdezte mielőtt csókot nyomott szája szélére, a már éppen hajolt volna hátra, mikor Kevin a tarkójára fogva húzta vissza, de ezúttal ajkaira. Rövid csók volt, ennek ellenére Kevin mégis úgy érezte, hogy nem létezett volna nélküle.

— Te kiváltságos vagy - közölte aztán Kevin halkan, mélyen az idősebb sötétet csillogó szemeibe nézve, amik csak akkor csillogtak annyira, mikor Kevinre néztek.

— Megtisztelve érzem magam - válaszolt Jacob, s mosolygósan Kevin arcára simított, mielőtt hátra dőlt volna, hogy tekintetét az égboltra szegezhesse, ahol már egészen felváltotta a kék színt a vörös és a narancs.

Kevin Jacob karjáért nyúlt, amit átemelt saját válla fölött, így a fiú oldalához tudott bújni. Jacob ujjai lágyan kezdtek körkörös mintákat rajzolni Kevin vállára és karjára, amit puhán érzett az ing anyaga alatt.

Nem voltak a nyilvános szeretetkifejezés nagy hívei. Fogták egymás kezét, néha elcsattant egy-egy csók is, de nem szerettek egy csapat ismeretlen ember előtt elveszni egymásban. A barátaik előtt persze kényelmesen érezték magukat és ölelkeztek, de nem olyan szinten, hogy a többiek vagy ők kínosan érezzék magukat.

Mindketten úgy gondolták, ez csak kettejükre tartozik.

— Te jó ég, ez gyönyörű innen - suttogta Kevin, teljesen elbűvölve. A kilátás tökéletes volt; felettük színes vászonként kiterülő égbolt pompázott a meleg színek kavalkádjában, alatta pedig az apró városi fények, melyektől távolabb voltak, mint Kevin gondolta volna.

Kellemes csend, Jacob ölelésének melege és a gyönyörű kép előttük. Kevin szíve lassan, de biztosan olvadozott.

— Szeretnék adni valamit - suttogta Jacob hirtelen, kizökkentve a fiatalabbat révületéből, mire csak egy kíváncsi tekintetet kapott válaszul és Kevin kiegyenesedve hajolt el öleléséből.

Jacob egyik lábát átcsúsztatta a pad támlája alatt, így szembe fordult párjával, s ujjai egy másodpercre eltűntek farmere zsebében, ahonnan előhúzott egy dísztasakot. A sötéthajú szemöldökei homlokára futottak, szemei pedig csillogva követték Jacob minden mozdulatát.

Kevin egyik lábát szintén átcsúsztatta a támla alatt, így végül teljesen szemben ültek egymással, s hagyta Jacobnak, hogy kezéért nyúljon. Te jó ég.  A fiatalabb ajkai néma 'o'-t formáltak, mikor Jacob kinyitotta a tasakot és meglátott egy gyűrűt. Nagyon jól ismerte azt a gyűrűt. Jacobnak is olyan volt az ujján, s Kevin mindig azt piszkálta és tanulmányozta. Bárhol felismerte volna, mindig rajta volt Jacobon.

Az idősebb mosolyogva húzta ujjára saját gyűrűjének párját, de arca lefagyott, ahogy felnézve meglátta Kevin benedvesedő íriszeit és összepréselt ajkait.

— Jézusom, Kev. Jól vagy? - kérdezte pánikolva, s azonnal közre fogta arcát, hogy letörölje orcájára szánkózó könnycseppjeit. Kevin némán nézett vissza rá, minden szó nélkül kifejezve meghatottságát és boldogságát. Jacob a fejét ingatva szólalt meg lágyan. - Nem a kezed kértem meg, mégis úgy sírsz, mintha most térdeltem volna le.

Kevin megtörten felnevetett és mosoly költözött arcára. - Szeretlek, Jake... - ujjai az idősebb kezeire fogtak, amik arcán maradtak.

Jacob lágy csókot hintett Kevin ajkaira, mielőtt mosolyogva válaszolt. - Én is szeretlek, Kev.

...
🤗