Kellemetlen - moonbae

-öt

2018

Kevin eltöprengett azon, hogy mennyire köszöntse ismerősen a szomszédját, s az a gondolat futott át agyán, hogy talán csak biccentenie kellene neki és elsétálnia mellette. Nem, udvariatlanság csak úgy besétálnia a házba, anékül, hogy-

- Ő Kevin. - Chanhee a vállaira fogva húzta maga mellé, hogy bemutassa az ajtóban álló szőke fiúnak. - Ő pedig Jacob.

- Szia. - mosolygott rá Jacob, s Kevinnek egy kicsit rosszul esett, hogy nem szólt a többieknek arról, hogy már ismerik egymást - ettől függetlenül ő is elmosolyodott, azonban mielőtt megszólalt volna, Jacob hirtelen megelőzte. - Már találkoztunk. - azzal megfordult és elindult a nappaliba, ahova automatikusan követte mindenki, csak ő és Changmin maradtak.

Miután a fiú becsukta az ajtót, Kevin mellé sietett. - Ismeritek egymást? - kíváncsi tekintettel kérdezte, de közben tenyere már a fiú hátán volt, s finoman kezdte el tolni a nappali felé.

A barna felemelte kezét és a válla fölött mutatott háta mögé. - Szemben lakom.

A nappaliba érve ismeretlen arcokkal találta szembe magát, de miután közölték vele, hogy üljön le nyugodtan és érezze otthon magát, hamar túlestek a bemutatkozáson.

- És ő Jelly Kim. - mutatott az egyik fekete hajúra Eric, aki az xbox előtt ült és Juyeon ellen fifázott.

- Ki? - kérdezett vissza Kevin.

- Younghoon vagyok! - kiáltotta az említett, fel sem nézve a képernyőről, miközben vad mozdulatokkal nyomogatta a konzol gombjait.

- Hívd csak Jellynek. - suttogta Chanhee. - Nagyon szereti, ha így hívják az emberek.

- Mint a zselés cukor?

- Cukorka. - nevetett fel Juyeon, meglökve a mellette ülőt, aki halkan motyogva kezdte el szidni az embereket, a mögötte fetrengő Hyunjoon pedig bólogatva hallgatta, mikor néha hátra pillantott rá, magára vállalva a támogató barát szerepét.

- Ki tudsz jönni egy pillanatra? - hajolt közelebb hozzá a hirtelen megérkező Jacob, mire magához tért a bambulásból és azt sem tudta milyen kérdésre, de válaszolt.

- Nem tudom. - közölte lazának tettetve magát, össze-vissza cikázó tekintettel.

- Nem tudod? - Jacob felvonta a szemöldökét, Kevin arca pedig értetlenné vált.

- Mit nem tudok?

- Azt kérdeztem ki tudsz -e jönni. Körbe szeretnélek vezetni. - látszólag jól szórakozott a szerencsétlenségén. Jacob olyan embernek tűnt, aki egy pillanat alatt magába tudta bolondítani az embereket, pusztán azzal, ahogy lélegzett. Aztán megszólalt vagy elmosolyodott és az érzés csak erősödött és erősödött.

- Oh. - pislogott párat, mielőtt felállt volna. - Persze!

Ahogy kiértek a folyosóra, Jacob megállt, s a másik felé fordult, mielőtt megszólalt.

- Beszélhetünk angolul is, ha úgy kényelmesebb neked. - mosolygott rá, Kevin pedig egyszerre elemezte a fiú arcát és hangját. Mindkettő tetszett neki, meg tudta volna szokni a közelében. Mondjuk nem olyan hirtelen testközelből, mint pár perccel azelőtt, hiszen kishíján szívrohamot kapott a felkészületlen ingertől, de azóta kicsit sikerült rendbe szednie magát.

- Angolul?

- Jól beszéled a koreait, de érzem, hogy nemrég kezdted el folyamatosan használni. Tehát ha kényelmesebb, beszélhetünk angolul is. - Jacob a lehető legaranyosabb arckifejezéssel túrt bele hajába. Egy hatalmas zűrzavarnak tűnt abban a pillanatban, ahogy próbálta megfogalmazni a gondolatait szavakkal. - Oh, és a karszalag. Gondoltam kanadai vagy, de ha nem...

- Az vagyok. - vágott közbe. - De honnan ismerted fel? Ez az egyik legkisebb fesztivál Kanadában.

- Éltem Kanadában. - válaszolt. - Oh, és... - felemelte a csuklóját és felhúzta fekete pulcsija ujját, hogy megmutassa saját karszalagját. - és akkor Kevinnek leesett, miért tűnt olyan fáradtnak a szomszédja azon a napon, mikor a süteménnyel beállított hozzájuk.

Jacob elindult az egyik ajtó felé, amit kinyitott, Kevin pedig követte, miközben magában elvigyorodott. Tetszett neki, hogy ilyen nyíltan és kedvesen viselkedett vele Jacob. - Ez itt a konyha.

Kiengedte maga előtt az ajtón, s azután ismét megálltak a folyosón, ahol az első ajtóra mutatott.

- Az a mosdó. Mellette a szüleim szobája. - a lépcső felé fordult. - Az emeleten pedig az enyém.

Az egész házban kellemes barna és krém színek uralkodtak, a kis folyosó falai fedig családi képekkel voltak díszítve, amik mellett Kevin meg is állt. Jacob éppen nyitotta a száját, hogy mondjon valamit szomszédjának, de baráti társasága hiányzó tagja pont akkor kívánt megérkezni.

- Jacoooob. - kivágódott a bejárati ajtó, s egy barna hajú fiú lépett be, aki amint meglátta Kevint, illedelmesen bemutatkozott. - Jaehyun vagyok. - ismerős volt neki, a buszmegállóban látta már. - Basszus, olyan mintha már láttalak volna valahol...