Kellemetlen - moonbae

-tizenhárom

2019

Szombat reggel Kevin izgatottan kelt ki az ágyból, mindössze öt óra alvás és három óra álmatlan forgolódás után. Két napja hívta randira Jacobot; annál is bénábban, mint ahogy Chanheevel eltervezték, az idősebb mégsem utasította el.

Sőt, teljesen a kezébe vette a dolgokat, s Kevin csak arra lett figyelmes, hogy másnap Jacob 'szombaton ötkor ráérsz?' üzenetére válaszolt, és mikor megkérdezte miért, csak annyi volt az indok, hogy 'hát randink lesz, nem?'. És Jacob hajthatatlan volt, mert tudta Kevin mennyire zavarba tudott jönni ha ilyen dolgokról volt szó. Ha filmet néztek is, az ilyesmi részeknél a fiú csak a kezei mögé rejtette arcát, s belekötött minden aranyos részletbe.

De a filmekben a legjobb barát a randi előtt mindig segített kiválasztani a ruhát, tanácsot adott és a maximumra felvitte a másik önbizalmát. Chanhee? Chanhee elintézte egy telefonhívással, ahol közölte, hogy 'azt a farmert vedd fel amit pénteken, mert jó benne a feneked' és 'Jacob hyung egy angyal, ha ezt elbaszod, örökké magányos leszel'. Szóval igen, Chanhee nagyon támogató legjobb bari volt.

Kevin mégis egészen addig nyugodt volt, amíg készülődött, és szájhúzva forgolódott a tükör előtt a Chanhee javasolta nadrágban. A baj akkor kezdődött, mikor Jacob ötkor megjelent az ajtóban, Kevin szíve pedig zavarttá vált, már a puszta mosolyától is, amit kapott tőle mikor ajtót nyitott. És erre bizony ő nem készült fel.

Jacob volt talán a világ legcsodálatosabb embere. Legalábbis Kevin ezt gondolkodás nélkül képes lett volna kimondani hangosan is, miután a fiú csak levegőt is vett. Egyszerűen túl tökéletesnek találta és még csak indokolnia sem kellett, mert bárki ránézett, az egyetlen pillantásból tudta.

Aztán mikor már a Baskin Robbins egyik asztalánál ültek és Jacob mosolyogva tartott egy kiskanalat Kevin szája elé a saját fagyijából, a fiatalabb mentális képet készített arról a pillanatról. Hiszen Jacob Bae ült vele szemben egy egyszerű fehér pólóban és épp azt a kanalat nyújtotta felé, amivel azelőtt ő kezdett el enni. Ki ne álmodozott volna egy ilyen pillanatról?

A vattacukor ízű fagylalt keveredett a még nyelvén érzett mentával, s talán még az is dobott a hatáson, hogy utána Jacob tudatlanul vette szájába a kanalat. Kevin szemei végig követték a mozdulatot, s érezte a halvány pírt arcára költözni, mégsem volt hajlandó elszakítani tekintetét az idősebbről.

- Mi az? - kérdezte Jacob, s ajkaira mosoly költözött. A kanál újra ujjai közé került.

Kevin megrázta a fejét és visszatért papírpoharas menta fagylaltjához, s miután az egyik gömbbe szúrta kanalát, addig bántalmazta az ártatlan édességet, amíg krémesre nem sikerült kevernie. Tudatában sem volt tettének, de valamit muszáj volt csinálnia, hogy leküzdje zavarát és egy kis időre elterelje a figyelmét.

Nem vette észre Jacob növekvő mosolyát és szórakozottságát, miután büszkén vizslatta az előtte lévő fagylaltot, aminek úgy simogatta simára a tetejét kanalával, mint egy izgatott kisgyerek.

Jacob átnyúlt az asztal felett és hátratúrta a sötét tincseket, amik eltakarták előle Kevin arcát. Ujjai hatalmas késztetést éreztek utána, hogy ismét érintsék a fiatalabb puha haját, már csak azért is, hogy újra láthassa azt a meglepett tekintetet, amivel felnézett rá Kevin.

—
900+ szavas lett, so inkább ketté osztottam a részt^^
nemsokára érkezik a második fele, addig is remélem nem bánjátok, hogy ez így ilyen kis rövid! ♡