Kellemetlen - moonbae

-tizenhat

2019

Nyár. Mikor nem léphetsz mezítláb a napsütötte betonra, különben megégeti a talpad, nem bírod ki az éjszakákat légkondi vagy ventillátor nélkül, s reggelente kiégeti a szemed a napfény, mikor elhúzod a sötételőt.

Kevin lassan fordult át másik oldalára az ágyban, karját pedig halkan mormogva dobta a mellette hátán fekvő Jacob mellkasára. Fejét a nyakhajlatába rejtette, s teljesen a fiú oldalához simult, hiába volt melege.

Az idősebb pillái megrebbentek - lassan öt perce ébren volt már, de még nem tért magához annyira, hogy megmozduljon. Próbálta rávenni kezét, hogy az éjjeliszekrényen hagyott távirányítóért nyúljon, hogy feljebb vehesse a légkondit, de a karja úgy el volt zsibbadva, mintha egész éjszaka azon aludt volna. De nem ő volt, hanem Kevin.

És Kevint valamiért nem zavarta a meleg, Jacob pedig nem tolhatta csak úgy el magától, hiszen akkor felébredt volna. Halk kopogás törte meg a csendet, a következő pillanatban pedig lassan nyílt ki Jacob ajtaja, s jelent meg édesanyja.

A nő szinte azonnal elmosolyodott, ahogy az ágyra nézett, de nem tett semmilyen megjegyzést, csak közölte, hogy nemsokára kész a reggeli, majd somolyogva távozott. Jacob nem ismert az anyjára, mikor Kevinről volt szó. Imádta a fiút.

- Gofri - motyogta Kevin még mindig Jacob nyakhajlatába bújva. Ásított egyet, majd gyermekdeden csámcsogva csukta be száját, keze pedig rutin szerűen nyúlt fel, hogy végigsimíthasson az idősebb arcán. Jacob lehunyta szemeit. - Forró vagy.

- Mert meleg van.

- Nem, úgy értem tűz forró vagy - Kevin olyan hirtelen ült fel, hogy Jacobnak felfogni sem volt ideje, csak arra eszmélt fel, hogy a fiatalabb puha ajkai olyan gyorsan tűntek el a homlokáról, ahogyan oda kerültek. A következő pillanatban pedig a fiú már a folyosón volt, hogy szóljon az édesanyjának, majd nem egészen öt perc múlva ismét megjelent, talán túl komoly arckifejezéssel.

- Mi az? - Jacob ülésbe tornázta magát, s a hirtelen rátorő szédülést figyelmen kívül hagyva dörzsölte meg szemeit, próbálva kitalálni mi baja lehetett Kevinnek. A gondolkodása kicsit belassult, s a feje is hasogatva jelezte, hogy talán hagynia kellenne ezt a részét a dolognak.

- Megyünk, fürdesz egyet.

...

Délután hat óra körül lehetett, mikor Jacob és Kevin az idősebb besötétített szobájában feküdtek az ágyon, bekapcsolt légkondival s Pocahontasszal a tévében.

Kevin talán öt percenkét, ha az idősebb felé fordult, hogy megbizonyodhasson róla; már kevésbé sápadtabb mint reggel, de még mindig nem tért vissza az élet arcszínébe. A fiatalabb hagyta Jacobnak, hogy az ujjait piszkálja, de tudta, hogy azon kívül semmi másra nem lett volna energiája.

Egyikük sem gondolta volna, hogy Jacobnak hőgutája lehet attól a három órától, amit a napsugarak alatt töltöttek előző nap.

Lágy kopogás hallatszott az ajtón, s ahogy Kevin mormogott egy igent, lassan ki is nyílt, s megjelent Jacob édesanyja egy kancsó jeges teával és két pohárral. Arcán aggodalom jelent meg, mikor Jacob rámosolygott, Kevin pedig azonnal felült, hogy minél hamarabb tölthessen Jacobnak, aki némán s mozdulatlanul követte végig az eseményeket.

Így tartott a két fiú Disney maratont két napon keresztül, míg a harmadik reggelen Jacob nem kezdte el magát olyan szinten jobban érezni, hogy közölte; képes megcsinálni a saját reggelijét. De senki nem engedte neki, így hát a nappaliba száműzetve hallgatta édesanyja és Kevin beszélgetését a fiatalabb jövőjéről, Jacob bátyjáról, aki Kanadában járt egyetemre, s úgy minden másról, ami eszükbe jutott.

—
nagyon közeledünk a végéhez (._.)