Kellemetlen - moonbae

-tizenkilenc

2019

Az egyik délutáni filmezés alkalmával Kevin kijelentette, hogy a két főszereplőnek milyen aranyos randevúja volt, ami egészen odáig vezetett, hogy Jacob eltűnődött, majd közölte, hogy szerdán elviszi randizni Kevint. Mert régen voltak és mert az egyik kedvenc elfoglaltsága boldoggá tenni. Plusz meglepetése van - tette hozzá mellékesen.

Szóval Kevin teljesen érthetően ült az ágy szélén fél ötkor, a szőnyegre pakolt szekrénye tartalmát bámulva minden szó nélkül, olyan döntésképtelenül, mint egy kisgyermek a játékboltban. Telefonjáért nyúlt.

- Igen? - szólalt meg egy álmos hang.

- Chanhee! - kiáltott fel Kevin kétségbeesve, mielőtt hallhatóan levegő után kapott volna, hogy tudjon miből hadarni. - Randim lesz és nem tudom mit vegyek fel. Mi van, ha étterembe megyünk? Nem vehetek fel farmert és pólót! De ha fagyizni vagy piknikezni visz a parkba, akkor hülyén néznék ki ha elegánsan öltöznék! És akkor ott van az is, h-

- Jesszus Kevin, állj egy pillanatra! - szólt közbe Chanhee. - Nem segítek megcsalni Jacobot.

- De ez Jacob...

- Akkor miért izgulsz ennyire? Kevin, Jacobot szerintem nem az fogja érdekelni, hogy mi van rajtad, hanem te - sóhajtott. - Ugyanúgy szeretne, ha úgy öltöznél mint Ryan a High School Musical-ből.

- Úristen! Megnézted? - kérdezte a fiú izgatottá válva, nem sok híján még fel is pattanva állásba.

- Csak az elsőt, de borzalmas volt. Nem értem, hogy jellemezhetted az ikonikus szóval! - felelte a fiú, s Kevin szinte látta maga előtt unott arcát.

- Hé, tök aranyosak és a sztori is jó!

- Kevin, Troy fél attól, hogy kitalálják szeret énekelni, erre random végigénekli az egyik edzést...

- De az a jelenet az ebédlőben-

- Az a jelenet az ebédlőben kísérteni fog álmaimban. De most tényleg, jézusom énekelnek, táncolnak, utána mindenki el van varázsolva, mert az a csaj összekente a másik csajt sajttal...

- A második részt megnézem veled és elmagyarázom melyik rész miért ikonikus, mert úgy látom segítség nélkül nem fogja fel az agyad - jelentette ki Kevin harciasan és sértetten kinyomta a telefont, majd ledobta maga mellé az ágyra.

Egészen addig ünnepelte győzelmét, míg rá nem jött; segítségért hívta fel Chanheet. Lassú mozdulattal nyúlt ismét telefonjáért, s úgy nyitotta meg a híváslistát, mintha kiszállt volna belőle a lélek. Chanhee negyedik csörgésre vette fel.

- Drága lesz ez neked, Kevin - tónusa érzelemmentesen csengett.

- Tudom - válaszolt a fiú motyogva.

...

Kevin röpke fél óra múlva egy világoskék farmerben és egy citromsárga alapon fehér csíkos ingben indult le a szobájából, hogy felvegye cipőjét. Azt beszélték, hogy Jacob negyed hatra megy érte, addig pedig még volt tíz perce.

Izgult. Nem tudta miért, de volt benne egy megmagyarázhatatlan érzés, ami miatt izgatottan bukfencezett a gyomra és rohamtempóban dobogott a szíve. Mászkált az előszobában, néha megállt a tükör előtt és megigazgatta haját, vagy felvette, majd az utolsó mozdulat előtt letette a parfümét mikor rájött, hogy már befújta magát.

Mikor megszólalt a csengő, két lépésből az ajtó előtt termett, s kezét a kilincsre téve hajolt hátra a tükörhöz, hogy utoljára megbizonyosodjon róla; minden klappolt rajta.

Az ajtót kinyitva feltűnt előtte Jacob. Az idősebb fekete farmerben és egyszerű fehér ujjatlanban volt, melynek mellkasa bal oldalán egy apró félhold alakú felvarró kapott helyett. Mosolya tükrözte Kevinét, mikor a fiatalabb kilépett mellé és elsuttogott egy sziát, mielőtt csókot nyomott volna az arcára. Jacob egy pillanatra sem vette le róla szemeit, míg bezárta az ajtót.

Miután Kevin elrakta kulcsát, jobb kezét Jacob kezében találta, s összekulcsolva ujjaikat indultak sétálva a városba. Augusztus utolsó előtti hetét kezdték, ami azt jelnette, hogy az időjárás még kellemes volt - a nap fényesen ragyogva nézett le rájuk és lágy szellő kísérte őket útjukon.

Kevin arca nem tudta leplezni az izgatottságot, mikor szembesült azzal, hogy igenis a város legjobb gofrizója előtt álltak meg. Az épület kívülről piros, fekete és fehér színekben pompázott, megtartva a kellemes retró hangulatot. Az ajtó csilingelve nyílt ki előttük, s Jacob előre engedve Kevint csukta be maguk után.

Belülről annál is elragadóbb volt - ugyanazokkal a színekkel, a sarokban lévő működő zenegéppel és a boxokkal, melynek egyikében a két fiú helyet is foglalt.

Kevin csillogó szemekkel vette fel a menü könyvet, de mielőtt kinyitotta volna, előre hajolt az asztal fölött. - Június óta el szerettem volna jönni ide újra.

Júniusban, az utolsó iskolai nap délutánján mind a tizenketten beültek egyet gofrizni, hogy együtt nyissák meg a nyári szünetet. Kevin addig csak kívülről látta a helyet, s hiába volt rá kíváncsi, valahogy sosem jutott el odáig, hogy be is menjen. Végül pozitív csalódás érte és rájött, finomabb gofrit még életében nem evett annál, amit ott készítettek.

Jacob mosolyogva nézett vissza rá. - Örülök, hogy jó helyet választottam.

A fiatalabbnak fél perc sem kellett, hogy totálisan elvesszen a menüben, félhangosan olvasva fel a híres emberekről elnevezett lehetőségeket.

...
randiii~
ismét két részre bontottam,
mivel 1400+ szó lenne egyben:D

A következő - egyben utolsó rész hétfő délután érkezik, az epilógus pedig kedden!:)