Kellemetlen - moonbae

-tizenkettő

2019

Chanhee tenyerei erőszakosan feszültek Kevin hátának, majd mikor a fiú megállt, az egyik még rá is csapott vállára. Nem volt fájdalmas, sokkal inkább a meglepettség miatt ugrott meg kissé az áldozat.

- Úristen, az előbb még nagyon magabiztos voltál, Kevin! - sóhajtotta Chanhee, ahogy Kevin kezei az ajtó melletti falra kerültek, küzdve a küszöbön való átkelés ellen.

- Az azelőtt volt, hogy Jacob megjelent! - nyüszítette. A fiatalabb új taktikához folyamodott, és egyszerűen Kevin hátának döntötte az övét, megpróbálva teljes súlyával kijuttatni a folyosóra, ahol egyébként Jacob és Sangyeon beszélgettek, alig tíz méterre tőlük, de szerencséjükre nem láttak rájuk.

- Te híztál. - kiáltott fel Chanhee. Ha addig nem figyelte volna őket az a mindössze hat ember, akik rajtuk kívül a teremben töltötték a szünetet, akkor abban a pillanatban bizony felkapták a fejüket.

- Csak nagyobb lett az agyam! A felnőtt agy képes nőni, ha megfelelő szellemi tornának van kitév— - válaszolt ugyanakkora hévvel, s növelte a terpeszét, ahogy lábai a küszöbnek csúsztak.

- Az nem szellemi torna, hogy fagyival eszed a tacót! - szakította félbe Chanhee felkiáltva, Kevin pedig sértettségében beszívta a levegőt.

- Ide figyelj, Dooly! A vanília fagyi kellemes utóízt biztosít a ta—

Chanhee úgy vált le Kevin hátáról, mint matrica egy műanyaglapról, majd hátra lépett kettőt s ugrált párat helyben, mielőtt neki futott volna, minden erejét bevetve a fiú ellen.

- Ha mégegyszer meghallom a fagyit és a tacót egy mondatban a kellemessel, kiszedem azt a hatalmas agyad és kísérletezni fogok rajta!

Kevin a folyosó csempéin ért földet, Chanhee pedig majdnem megbotlott az egyik lábában, s nekicsapódott a korlátnak, ami ha nem lett volna, két emelet zuhanás múlva ért volna földet. Győztesen vigyorgott a földön nyöszörgő barátjára, aki mellett már ott is termett Jacob, hogy aggódva megkérdezze megsérült -e.

- Csak a szívem sérült meg. - simította kezét szívére, túldramatizálva a helyzetet.

Jacob arca értetlenné vált, de azért segített felülni a fiúnak. Chanhee és Kevin között kapkodta a tekintetét, de mivel Chanhee egy szót sem szólt, csak vigyorgott, Kevintől várta a választ arra, mégis hogyan kerültek abba a helyzetbe.

- Kevin?

- Oh, Jacob! Szia.

- Szia.

- Uh, tudod azon gondolkodtam... - vakarta meg a tarkóját, s kezdett el beszélni, miután Chanhee finoman megbökte derekát a lábával. - Nem lenne kedved meginni velem egy kávét? Vagy teát, de lehet víz is, uh a lakásunkban finom víz... folyik, tudod, a víz. Haha. - kínosan felnevetett, de Jacob nem szólt egy szót sem, így tovább kezdett beszélni. - De nem muszáj ám bejönnöd, mármint nem azt mondom, hogy állj meg a ház előtt, mert az fura lenne, de...

- Kevin, te most randira hívsz? - kérdezte Jacob lágyan mosolyogva, Kevin már amúgy is túlterhelt szíve pedig annál is gyorsabb dobogásba kezdett.

Ajkait szóra nyitotta, de miután már a levegőt is reszketegen sikerült beszívnia, inkább csak lassan bólintott egyet. Ujjai remegésbe kezdtek, s inkább ökölbe szorította kezeit, hogy valamennyire kontrollálni próbálja nagyon is látható zavarát.

Jacob arca elképesztően kedves volt. Kevin tudta, hogy magában jól szórakozhatott rajta, de végül mégis csak egy szívből jövő kuncogást zsebelt be tőle, ahogy azt válaszolta; nem hiszem el, hogy megelőztél ezzel.

—
csak egy terhes barátnőm gasztrokalandjairól folytatott beszélgetés és egy videó Twitteren, amiben Kevin fagyit eszik...