-tizennyolc

464 63 32
                                    

2019

- Te jó ég Eric, ne szaladj a bowling golyóval! - szólalt meg Jaehyun a pályához tartozó boxok egyikéből. Egyik cipőjét már lecserélte, a másik pedig még félig lábán volt, mikor elsuhant előtte Eric, két kézzel fogva a második legnehezebb bowling golyót.

- Csak izgatott... - jelent meg mellette Younghoon mosolyogva és csípőre tett kezekkel nézett a fiatalabb után, aki már be is állt a vonalhoz. - Már a buszon kijelentette, hogy neki lesz a legmagasabb pontszáma. Ha meg tudná normálisan fogni a tekegolyót, el is hinném, annyira elszánt.

Jaehyun már nyitotta száját, hogy válaszoljon, de Chanhee akkor csapta le a földre cipőit, majd tolta be lábával őket az asztal alá, hogy ne legyenek útban. - Miért nem tudnak szép bowling cipőket tervezni? - mormolta orra alatt, de választ nem várva sétált el tőlük és állt meg Eric mellett. A másik kettő szó nélkül nézett össze.

Kevin a játékteremhez tartozó, sarokban berendezett italbár pultja mellől követte végig az eseményeket, az egyik bárszéken ülve. Sangyeon a pult túloldaláról próbált látszólag úgy tenni, mintha nem ismerné a társaságot. Valószínűleg nem gondolta eléggé át a dolgokat, mikor két napja beírta a Kakao csoportjukba, hogy dolgozói kedvezményt kaptak augusztus első hetére.

Nyilván nem számított arra, hogy ilyen szinten belakják majd a nyári munkahelyét. A társaságra elég volt ránézni; Jaehyun, Younghoon, Chanhee, és Eric bowlingoztak, bár Chanhee inkább csak megjegyzéseket tett és javarészt hagyta Ericnek, hogy gurítson helyette. Juyeon és Hyunjoon először az asztali hokihoz álltak be, de valahogyan átkeveredtek a darts tábla elé és nyugodt beszélgetés közben dobálgattak.

Changmin és Sunwoo pedig letáboroztak az egyik gép elé, s a fiatalabb nézte ahogy Changmin a gombokat nyomkodva próbálta eléggé mániákusan felkapni a Chucky babát azzal a karral, aminek mindig akkor járt le az ideje, mikor éppen a gyerekméretű plüss felé tudta irányítani. Changmin kezdett kifogyni az apróból, de akkor Sunwoo olyan erősen rávágott ököllel a gombra, hogy sikerült a kiadó lyukba emelni a játékot. Ahogy elhagyta Changmin száját az első 'nézd milyen aranyos!' és Sunwoo arcába tolta, a fiatalabb úgy döntött ideje másik játékot keresni, ami eltereli az idősebb figyelmét.

Kevin tényleg boldog volt, amiért ilyen embereket tudhatott a barátainak.

Pont akkor érkezett meg Haknyeon és Jacob, mikor Kevin kezdett belemerülni Changmin és Sunwoo vitájába arról, hogy az idősebb szerint 'miért lenne jó beülni az egyik zombis kalandjáték interaktív autójába', a fiatalabb szerint pedig 'ő hiába nem fél egyáltalán, inkább beállna csocsózni'.

Haknyeon letett egy kétszemélyes rántott csirke kosarat a két bolttal arrébb lévő gyorsétteremből, Jacob pedig megállt Kevin mögött és a hátára dőlve mellkasával tette állát vállára. Kevin oldalra fordította fejét, hogy Jacobra tudjon mosolyogni, keze pedig Jacobéra fogott, ami időközben derekára simult.

- Mizu? - kérdezte Jacob, fejét pár másodpercre Kevinének döntve.

A fiú nem hezitálva válaszolt. - Káosz és hangzavar.

- Ide nem hozhatsz be kaját! - közölte Sangyeon Haknyeonnal, aki erre bólintott, de úgy húzta ki az egyik széket és pattant fel rá, mintha a másik meg sem szólalt volna. Kivett egy csirkecombot és olyan jóízűen harapott bele, mintha egy reklám főszereplője lett volna, teljesen figyelmen kívül hagyva Sangyeont, aki végül sóhajtva dobott elé két szalvétát, hogy ne kenje össze a pultot.

Kevin nem csak hallotta, de érezte is Jacobot felnevetni vállán. Hiába voltak együtt már lassan három hónapja, az ilyen apró dolgok még mindig elképesztően el tudták bűvölni Kevint, pedig jó eséllyel minden nap része volt bennük. Jacob csodálatos ember és Kevin akár az egész világegyetemben fogadni mert volna, hogy ő a legcsodálatosabb.

...

- Van olyan opció, hogy csak nézlek? - lépett hátra Kevin, miután utoljára eldobta a kosárlabdát, de az sem ment bele. A Basketball arcade határozottan nem neki való volt, túlzottan rástresszelt a palánk feletti idő- és találatszámlálóra, s azon kapta magát, hogy célzás helyett végig a számokat figyelte.

- Naa, nem is voltál olyan rossz! - karolta át Jacob és ösztönzően megsimította karját.

- Hat - olvasta le a fiatalabb hangosan találatainak számát, s felnézett párjára. - Három perc alatt úgy, hogy folyamatosan dobáltam rá.

Jacob karja eltűnt róla, bedobott egy új érmét a gépbe, majd elé tolta Kevint és miután kezébe adta a labdát, kezeire fogott és elrendezte őket rajta. Majd mielőtt eltűnt volna bíztató fogása róluk, mosolyogva szemeibe nézett.

- Ne siess, csak koncentrálj.

S mintha valami kattant volna Kevinben, egyszerre csak teljes nyugalom árasztotta el és sokkal nagyobb sikerrel esett túl ismét azon a három percen, ezúttal végig élvezve is a játékot.

Mikor letelt az ideje, büszkén Jacob felé fordult és szólásra nyitotta száját. - A végén még jobb leszek mint te, Mr. Toronto!

Jacob felnevetve túrt Kevin hajába és közelebb hajolt, hogy puszit adjon orrára. - Álmodozz csak, Mr. Vancouver!


__
bármilyen gondolatot szívesen
fogadok, ha van!^-^

__bármilyen gondolatot szívesen fogadok, ha van!^-^

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kellemetlen - moonbaeWhere stories live. Discover now