Email

500 36 1
                                    


Kedves Vezetők! Nagyon köszönöm a nagyszerű lehetőséget, de nem tudok élni vele...
Ha kicsit rá keresnek a nevemre kihozza néhány meccsemet, és akkor látják mennyire komolyan veszem a sportot. És aznap, mikor az előadás van a csapatomnak egy igen fontos meccse van.

Nagyon sajnálom, hogy várattam önöket.

Üdv. Hinata Onara
————————————————————————

Feszülten meredtem a még elküldetlen email-re. Istenem miért ilyen idegesítő ez az egész?
Csak vissza utasítok egy hatalmas lehetőséget ennyi. Volt már ilyen? Biztos...

Oikawa szuszogása nem segített nagyon a döntéshozatalban persze ha most Iwaizumi itt lenne mellettem órákig tudná őt bámulni csillogó szemekkel. Jah... ilyenkor örülök, hogy nem vagy Iwaizumi.

Az egeret lassan a küldés gombra húztam és már nyomtam volna meg mikor kicsapódott az ajtó.

A laptopomat rekord gyorsasággal lecsaptam és az ajtóban hevesen lihegő Shoyora meredtem.

- Mit csináltál? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Mi a szart csinálsz te? - néztem az órára. Hajnali 3-volt.
- Ja, csak hangokat hallottam mintha valaki bejött volna a lakásba.
- Jaa az csak én voltam ki mentem a modóna - füllentettem.

Shoyo álmosan bólintott eggyet és kiment a szobábol. Ez kevesen múlt...

————————————————————————

Az osztályteremben unatkozva firkálgattam valamit a füzetembe közben meg a Fake Love-ot hallgattam újra és újra. Mostanság eléggé rákattantam erre a számra.

- Onara-chaaaaaann - halottam egy osztálytársam hangját.
- Hm? - néztem fel mire Fumiriho nézett vissza mosolyogva - Egy közkutatást csinálok az osztályban.
- Sok sikert! - zártam volna le a beszélgetést csak ennyivel de nem sikerült.
- Nyugi, csak egy kérdésre kéne válaszolnod. Csinálnál tetoválást?
- Mi ez a kérdés? - értetlenkedtem.
- Azt próbálom kideríteni, hogy mennyire ír le egy tetkó egy embert. Szóval lenne tetoválásod? Ha igen mi?
- Nem akarok tetkót... de ha lenne akkor valami nap szimbólum lenne - gondolkoztam el mire szívembe hatolt a fájdalom.
- Miért nap?
- Mert... - erre a válaszra csak egy hmm-öt kaptam aztán elment. Fura.

————————————————————————
Sugawara

Előbb jöttem edzésre. Annyira dúrván nyomasztott az érzés, hogy megbántottam Onara-chant hogy nem bírtam otthon ülni és csinálni a nagy semmit.

A fiúk egyre egyre jöttek de Onara-chan sehol. Hol van már?

Hinata kevésbé volt annyira rideg mint tegnap viszont nagyon elmélyült valamilyen gondolatban ezért nem szólt semmit.

Kageyama is hasonlóan viselkedett de ő inkább úgy nézett ki mint aki saját magával veszekedne.

Mikor kimentünk az öltözőből mindenki lefagyott.

Onara-chan Ukai-val beszélgetett mosolyogva.
Mikor meglátták, hogy itt vagyunk tornasorba állították minket és Onara-chan fa arccal elénk lépett.

- Az, hogy most itt állok az nem az jelenti, hogy nem haragszom, hanem azt, hogy nem vagyok köcsög - jelentette ki. - Nem azért, voltam mérges mert féltetettek hanem azért, mert kizártatok és e miatt rossz döntést hoztatok. Tanaka - állt a fiú elé - nem vagyok hülye nézd - nyújtotta ki a kezét és lehúzta róla a pulcsit. - Látsz valamilyen sebet? Nem, mindegyik begyógyult, ami azt jelenti, hogy nem vágtam mélyeket. És a megmaradt halvány piros csíkok alapján meg lehet alapítani, hogy csak 4-et vágtam és a legbiztonságosabb helyeken.

És tényleg. Onara-chan minden szava igaz volt.

- Ha megkérdezted volna el magyaráztam volna de már mindegy... - sóhajtott. - Oké lányok elég a lelkizésből mindenki nyomás falazni! - ment vissza edző módba.

Mikor mindenki már ment a labdákhoz Onara megállított.

- Suga!
- Igen? - fordultam vissza mosolyogva.
- Gyorsan csináld és ne törj össze ilyeneken mert nem tudok akkor normálisan mérges lenni - forgatta a szemét majd szétnyitotta a két kezét.

Vettem a célzást és vigyorogva öleltem meg a lehető legszorosabban.

Olyan volt nekem is Onara-chan mint mindenkinek a csapban a húga. Onara-chanban van valami... senki sem tudja mi de valamilyen olyan kisugárzása van a lánynak ami mindenkit magába szippant. Csak úgy, mint az öccsének.

————————————————————————
Hinata

Nem hiszem el. Egész nap és egész este nem hagy a gondolat, hogy Onara titkol valamit előlem. Nagyon gyorsan csapta le a laptopot. Valamit titkol csak nem tudom mit...

Mi lehet azon a gépen? Ugye nem valami veszélyeset csinált? Aaaaaa nem hagy nyugodni.

Tudtam, hogy Onara nincs itthon mert elvitte Natsut valahova ezért lábujjhegyen megközelítettem a szobáját.

Halkan bekopogtam és mikor megbizonyosodtam, hogy senki sincs ott benyitottam.

A szép matt fekete laptop ott feküdt az ágyon.

Mikor oda mentem óvatosan felnyitottam és bele néztem.

Még régen tudtam meg Onara-chan kódját, de nem szóltam neki hisz ha megtudja, hogy tudom rögtön át állítja és akkor vészhelyzetben én nem tudnám használni.

Mikor felnyitottam a gépet egy mosolygó Onara és Sato fogadott. Megy nyitottam a chrome-ot mire feldobta az Emailt...

- Mi a fene? - mélyedtem bele a gépbe. - Idióta! - húztam fel magam és ki töröltem az egészet.

Az én titkom... [haikyuu fanfiction]Where stories live. Discover now