Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

A vörös és a fekete hajú

- Anya fogd már fel, hogy semmi bajom nem kell haza jönnötök! - sóhajtottam idegesen.
- Sajnálom, de gondoskodnom kell a kislányomról!
- Natsu is jól van! - vágtam rá.
- Tudod kiről beszélek Onara.
- De tényleg meg vagyok - mondtam de az utolsó szónál elkezdtem köhögni mint az állat ami nem segített a helyzetemen.
- Holnap este már ott leszünk semmi edzés semmi suli! - és ezzel lecsapta a telefont.

Nagyszerű...

Mit fogok csinálni amíg meg gyógyulok? Oikawa suliba van. Talán megkérdezhetném Shoyo-ékat hátha van kedvük valami meccset nézni.

Felpattantam az ágyamról és elindultam Shoyo szobája felé.

Mivel elég lendületesen és gyorsan indultam el, egy másodpercre megtorpantam, mert úgy szédültem mint akit most vertek fejbe.

Mikor végre kitisztult a fejem benyitottam a szobába. Megdermedtem.

Shoyo és Kageyama éppen durván egymás száját falták megállás nélkül.

Mi a szar?

- Ömm... - szóltam kínosan mire rekord gyorsasággal szét rebbentek.

Egy ideig csak hárman bámultunk egymásra majd fejemet lassan a kilincs felé fordítottam.

A zárhoz nyúltam majd ki, és be zártam az ajtót.

- Működik. - Jelentettem ki a zárra mutatva. - És néha... köhöm...érdemes használni.

Shoyo vörös fejjel ült az ágyon Kageyama meg kikerekedett szemekkel nézett maga elé.

- A konyhában leszek - mondtam majd lassan becsuktam az ajtót.

Amint becsuktam azt, mint az őrült rohantam a telefonomhoz.

- Oikawa! - Üvöltöttem bele.

————————————————————————
Kageyama

-T...te honnan tudtad, hogy tudod... - dadogta.
- Nem tudtam biztosan... addig a "csókig"
- O...oké...

Csönd. Hinata a lepedőt bámulta én meg a TV-t figyeltem.

- Az egy jó meccs, azt me... - mutattam a TV-re terelve a témát de mielőtt befejezhettem volna a mondatom a vörös két kezébe fogta az arcom, magához rántott és össze érintette ajkaink.

Egy pillanatra lesokkolódtam, de miután realizáltam a történteket megfogtam a csípőjét és közelebb húztam magamhoz az ágyon így kiegyenesedhettem.

Hinata kezeit a nyakam köré fonta miközben én gyengén ráharaptam ajkára engedélyt kérve a bejutásra, amit meg is adott.

Egy idő után a levegő hiány miatt szétváltunk de a kis mandarin szinte azonnal megszüntette a távolságot köztünk.

Egyre mélyebb csókokat váltottunk egymás között mikor valaki hirtelen megszólalt.

- Ömm... - szólt Onara-chan mire Hinata azonnal ellökött magától. - Működik - mutatott a zárra - És néha...köhöm... érdemes használni.... A konyhában leszek. - zárta be az ajtót.

A szobában megfagyott a levegő. Shoyo sokkoltan ült az ágyon és próbálta fel emészteni a dolgokat.

Most mit kell csinálnom? El kell mennem? Hozzá kell szólnom?

Shoyo, nem tűnik valami lazának jelen pillanatban...

- Shoyo...? - szólaltam meg nagy nehezen. - M-minden rendben?
- Muszáj Onarának mindenhol ott lennie? - kérdezte idegesen amitől rendesen meglepődtem - Megölöm. - jelentette ki majd felpattant az ágyról és az ajtó felé indult.

Felnevetve megragadtam csuklóját és vissza rántottam.

- Mi az? Min nevetsz? - kérdezte dühösen.
- Viccesek vagytok Onarával - mosolyogtam.
- Ez nem vicces. - jelentette ki.
- Dehogy nem. - néztem rá hátha belátja és megnyugszik.
- Inkább irritáló. Mérges vagyok rá... - csöndesedett el. - Te nem?
- Nem kifejezetten.
- Tessék mindennap más emberre vagy mérges oktalanul de amikor tényleg dühösnek kéne lenni nevetsz.
- Miért haragszol rá ennyire?
- Belerondított a pillanatban - vörösödött el.

Bár belül vigyorogtam mint a kisgyerek mikor végig firkálta a falat csak gonosz vigyorral felálltam az ágyról és a már tetőtől talpig vörös Hinatára néztem.

- Szóval ez fontos pillanat volt neked? - kérdeztem hagyva, hogy szenvedjen.
- Olyasmi... - suttogta.
- Tessék? - tettem a fülemhez a kezem.
- Rohadék - kapott fel egy párnát és hozzám vágta. A feje már szinte égett.

Nevetve kaptam el a párnát a levegőben.

- Úgy látszik most nagyon agresszív vagy - dobtam vissza de gyengén, nehogy fájjon neki. - Na gyere - intettem.
- Hova? - lepődött meg.
- A konyhába. Csodálkozom, hogy Onara eddig nem rontott ránk a kérdéseivel.

————————————————————————
Onara

A konyha pulton ülve néztem vigyorogva az étkező asztalnál ücsörgő két fiút a lábamat lógatva. Két kezemben egy pohár jeges vizet szorongattam és próbáltam ignorálni az Oikawa által jött üzenetek tömkelegét.

- Onara, most ájultál el az utcán, mi lenne ha teát innál? - törte meg Shoyo a csendet.
- Chhhsss! Ne tereld a témát öcsi. - intettem le vigyorogva. - Szóval! Ti mióta csináljátok... tudjátok... ezt.

A két fiú még véletlenül se nézett egymásra.

- A-azt hiszem most óta... - vakarta meg a tarkóját Kageyama.
- Mi? - lepődtem meg - Akkor most jártok? - tértem a lényegre.
- Onara! - nézett rám mérgesen Shoyo.
- Mivan? Jártok vagy sem?
- Ez mióta tartozik rád? - válaszolt vissza csípősen.
- Jaj ne már Shoyo ikrek vagyunk mindent elmondunk egymásnak!

Csönd. Már vagy öt perce csak hallgattunk.

- Tudom most mindenki gondolkodik... - törtem meg ismét a csendet. - De csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy még egyikőtök se mondott nemet...
- Oké ennyi volt - pattant fel Shoyo az asztaltól. - Ez közelről sem tartozik RÁD! - mondta és közben felrángatta Kageyamát az asztaltól.
- Csak egy igent vagy egy nemet kérek. - mondtam nyugodtan miközben testvérem rendesen rohant a szobája felé.
- TALÁN! - üvöltötte nekem majd becsapta az ajtót.

Talán?

Sóhajtva nyitottam meg telefonom ami tele volt üzenetekkel.

Oikawa: ONARA!
Oikawa: ONARA MI TÖRTÉNIK!?
Oikawa: NEM HOGY MÁSKOR DE MOST FŐLEG NE IGNORÁLJ!
Oikawa: ONARA-CHAN!

Nem nagyon érdekelt a többi ideges Oikawa üzenet így letekertem az utolsó üzenetig.

Oikawa: EGYÜTT VANNAK?
Onara: Idézem "Talán"
Oikawa: Talán? Ez mi a szart jelent?

————————————————————————

Heyy
Már nagyon rég meg
akartam kérdezni, hogy
azok a karakterek, akik ugye
alapból nincsenek az animében
azok mennyire jók/rosszak?

(Btw. tök jó hogy ezt most kérdezem meg úgy, hogy a story egyik fő szereplője is kitalált de mindegy xd)