ᴅᴏᴜʙᴛғᴜʟ ʟᴏᴠᴇ || ʙᴛs ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ. ||

-»37.rész«-

- Szia. - öleltem meg rég látott barátnőmet.
- Szia, mi újság veletek? - mutatott nevetve Taehyung-ra, aki nem volt hajlandó itt hagyni engem kettesben Minnivel.
- Megvagyunk, de mint ahogy látod egy picit féltékenykedik. - próbáltam halkan mondani, de valahogy mégiscsak meghallotta.
- Nem vagyok féltékeny! - dobta hátra drámaian a haját.
- Ahogy makacs sem, mi? - húztam fel a szemöldököm.
- Pontosan. - mosolyodott el édesen és oldalra döntötte a fejét.
- Nyugi, előtted nem mászok rá. - rázta meg a fejét Minni.
- Hogy mi? - elakadt a szava, ezek szerint komolyan vette.
- Nem lesz semmi. - oda siettem hozzá és megcsókoltam. - Majd hívlak és elmegyünk együtt a fodrászhoz. - turtam bele lenőtt hajába. Mosolyogva bólintott egyet és arcomat megfogva húzott magához közelebb egy szenvedélyes csókra.

- Na mesélj! - csaptam össze tenyereim magam előtt.
- Hé! Semmi jól nézek ki, csak így egyből le támadsz? - dőlt hátra összefont kézzel.
- Bocsi, csak érdekel mi történt veled az elmúlt napokban. - vontam nevetve vállat.
- Meg vagyok, fogjuk rá. Veled?
- Na na, nem terelsz. Mi történt? - kortyoltam bele kávémba érdeklődve.
- Csak apa és Jimin anyja válni készülnek. - mondta lehajtott fejjel.
- De akkor nem kell tovább titkolóznotok. - próbáltam jobb kedvre deríteni drága barátnőmet.
- De már nem is kavarunk. - mondta lehajtott fejjel és el csukló hanggal. Nem érdekelt, hogy egy kávézóban vagyunk, oda mentem hozzá és hátulról meg öleltem, még ha furán is néztek ránk az emberek.
- Akarsz róla mesélni? - kérdeztem finoman és kedvesen.
- Lehet attól jobb lenne. - bólintott egyet és fel állt, hogy fizetni menjünk.

Elmentünk sétálni, ki szellőztetni a fejünket és közben Minni el mondta, hogy mi a helyzet. A fiúk turnéra mennek és jobbnak látták, ha ők nem találkoznak annyit mint régen. Egyszóval, szakítottak. Bennem két kérdés kavargott: 1. Miért kellett ettől még szakítani? És 2. Tae azért nem szólt erről, mert neki is ez a terve?
- Jól vagy? Annyira el gondolkoztál. - kuncogott fel a mellettem sétáló lány.
- Csak nem tudom Taehyung miért nem szólt a turnéról. - emeltem rá szomorúan szemeimet.
- Ne kezdj el kombinálni! Nem akar ő szakítani, csak el keseríteni sem, hogy egy időre nem találkoztok. - karolt át a vállam felett.
- Lehet igazad van, de azért aggódom. - hagytam ennyivel, nem akartam a gondolataimmal terhelni, most nem. Neki van szüksége rám, az én problémáim rá érnek. Mivel már szeptember elején jártuk, ezért a levegő kezdett enyhén lehülni, amit érzékeltem is fázós létemre. Didergésem nem titkoltam, mert nem is tudtam.
- Mennünk kéne. - simított meg Minni vállamon pihent kezével.
- Nem egy rossz ötlet. - bólintottam megadóan és vissza felé kezdtünk el menni.
- Remélem nem a turnén jár az eszed. - gondolataim elhesegettem és megráztam a fejem. - Ha ennyire aggódsz, akkor majd amég ők turnézni mennek, addig nálam fogsz lenni.
- Az legalább egy év asszony! - nevettem fel.
- És? Majd elmegyünk bulizni. - rendezte le magával.
- Ha te mondod. - forgattam meg a szemem.
- Én hát, valahogy el kell majd terelni mind kettőnk figyelmét. - sóhajtott fel.
- Igazad van, mi tévő lennék én nélküled? - tettem fel drámaian a kérdést.
- Azt én nem tudhatom. - vont vállat.

- Kicsim, itthon vagy? - léptem át a bejárat küszöbét. Nem beszéltük meg, hogy ide költözik, de szerintem így is otthon érzi már magát. A manager meg gondolom nem engedi a költözést, csoda, hogy barátnője lehet.
- Igen! - kiáltott ki a hálószobából. Levettem a cipőm és odarohantam. Az ajtón be lesve Tae be takarózva, a bárnámat szorongatta és a tv-t nézte. Édes látványt nyújtott.
- Hiányoztam? - utaltam a párnámra amit ölelgetett és az ajtófélfára döltem, összevont kézzel magam előtt.
- De még mennyire. - felült és a kezeivel felém próbált nyúlni, mint egy kisgyerek. Nevetve az ágyhoz mentem és Tae elé ültem.
- Te is hiányoztál. - simítottam finoman az arcára és közelebb húzódva hozzá megcsókoltam puha ajkait. Óvatosan megfordított és az őlébe húzott. Fejemet hátra hajtottam és a vállára tettem. - El kellene menni a fodrászhoz. - szólaltam meg pár perc csend után.
- De most olyan jó így. - karolta át derekamat és egy puszit nyomott a nyakamra.
- Tudom, de nem tudom mikorra van időpontunk. Jó lenne ha elmondanád. - tettem kezeim az övére és elkezdtem piszkálni óráját.
- Annyi az idő, hogy 10 perc múlva indulhatunk is. - kezdett el dőlöngélni velem.
- Oké. - álltam volna fel, de vissza húzott magához.
- Hagy élvezzem ki még egy picit. - oldalra fordultam és mosolyogva átkaroltam.
- Rendben, de szeretnék időben oda érni és nem el késni, azért mert összebújtunk egy picit. - döntöttem homlokom az övéhez.
- Nem fogunk el késni. - csókolt meg nevetve.

- Choa, te milyet szeretnél? - fordult felém a fodrász, miután Taehyung haja kész lett. Egy halvány szürke színt választott, ami nagyon jól állt neki és az édes kis fejének.
- Arra gondoltam, hogy az egyik fele lehetne fekete a másik meg zöld, hogy a színes vonalon maradjak. - néztem rá a tükörből, mire mosolyogva bólintott az aranyos lány mögöttem, akit Chanmin-nek hívtak.
- Jól fog állni. - nyúlt a festékekért és elbúcsúztam véglegesen is a lenőtt kék hajamtól.

Teljesen bele szerettem a színekbe, egyszerűen imádtam, még ha csak az utolsó pillanatban is találtam ki.
- Gyönyörű vagy. - jegyezte meg Tae, rám nézve és el mosolyodott.
- Köszönöm. - kezdtem el piszkálni az új hajamat és tovább sétáltam a járdán lehajtott fejjel.
- Neked amúgy mindig színes hajad volt? - érdeklődött szerelmem.
- Nem mindig, de gimi óta váltogatom a hajszínem. Egyszer színes, egyszer meg vagy egy természetes színt vagy csak a sajátomat kapja meg. - bólogatott mintha értené, de tudtam, hogy nem is rám figyel. Valamin nagyon elgondolkozott és ez aggasztott. - Minden rendben? - kérdeztem meg végül, ezzel megszakítva a nagy elmélkedését.
- Azt hiszem igen. - mondta vonakodva.
- A turnén gondolkozol?
- Te honnan tudsz róla? - nézett rám és választ nem megvárva folytatta. - Minni, hát persze! Tudhattam volna, pedig én még várni akartam vele. - hajtotta le a fejét.
- Szóval te is szakítani akarsz velem. - nem kérdeztem, kijelentettem. Hisz tudtam mit akar pontosan. Szakítani. Nem volt olyan nehéz kitalálni.
- Csak a turné idejére. Nem akarom, hogy amikor el megyek szomorú legyél, egy év az sok idő egy táv kapcsolatnak. - hangja megbillent, nehezen ejtette ki a szavakat.
- Így is, úgy is az leszek. - mosolyodtam el keserűen és egy ötlettől kísérelve elindultam a másik irányba.
- Hova mész? - sietett mellém.
- A korházba. - válaszoltam nyugodt hangon, pedig nem voltam az.
- Akarod, hogy veled menjek?
- Nem szükséges. - ráztam meg a fejem. Sóhajtott egy nagyot és megállt, de engem ez nem érdekelt, csak gyorsabbra vettem lábaim tempóját.

- Szia anyu. - ültem le mellé. - Tae, el megy egy elég hosszú időre és tudod, szakítani akar ezért velem. - gördült le az első könnycsepp az arcomon. - Jó lenne, ha itt lennél és tudnál segíteni. Hiányzol. - ahogy kimondtam egy hangos csipogás járta át a szobát és már nem emelkedett többet a mellkasa az ég felé.

Gyermekeim. ~
Itt lenne az újabb rész, kicsit depresszív, de nem baj. Ilyen is kell. (drágám ha látod, én megmondtam, hogy megölök valakit a könyvben. :D )
Remélem azért tetszett nektek, ha igen jelezzétek. :))
Puszaa a pocitokra. 💕 - Ava🌚

Itt van a hajakról egy-egy kép. ↓
Choa:

TaeTae baba:

2020.10.23