ᴅᴏᴜʙᴛғᴜʟ ʟᴏᴠᴇ || ʙᴛs ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ. ||

-»33.rész«-

- Szeretlek. - simogadta folyamatosan, finom mozdulatokkal csupasz hátamat.
- Én is szeretlek. - fel emeltem mellkasáról fejemet és a szemébe néztem.
- Örülök, hogy egy kocsi szex kell ahhoz, hogy kimond. - húzott fel magához, hogy közelebb legyen az arcunk.
- Milyen jó, hogy szívtam a véred út közben. - közelsége miatt mosolyogva bámultam barna, csodás szemeibe.
- Hát igen, ekkora mázlit. - puszilt bele kék hajamba.
- Nem gondolod, hogy ideje lenne menni? - néztem ledobott órámra.
- Pedig annyira jó így, csupaszon rajtam fekszel és a semmi közepén vagyunk. - cirógadta hátamat, amitől kirázott a hideg és így mégjobban hozzá simultam.
- Majd máskor meg ismételjük. - lassan le másztam róla és felvettem alsóneműmet, ami elöl a kocsi ülésein díszelgett. Durcizva igaz, de követte a példám és magára húzta ledobott ruháit.
- Majd én vezetek, te pihenj csak. - kaptam magamra a többi ruhámat.
- Nem nem, téged könnyű be cipelni, ha elalszol, engem nem. - az ész érvek miatt, hagytam, hogy előre másszon. Mivel nem szerettem volna egyedül hátul ülni, ezért helyet foglaltam mellette.

Az utat végig aludtam. És ezt onnan tudom, hogy a drágám karjai közt szuszogtam, amikor be cipelt.
- Ugye tudod, hogy még megy a járás. - bújtam jobban mellkasához.
- Akkor miért ölelsz még mindig? - sakk és matt, okos.
- Mert szeretem az illatod. - szippantottam egy nagyot a levegőbe.
- Én meg mindened szeretem. - tett le az ágyamra. Sokkal kényelmesebb mint a kocsi hátsó ülése.
- Elég sok mindent takar a minden. - mormoltam csukott szemmel.
- Szeretem a szürke szemeid, amikor rám nézel, az egyből rabul tud ejteni. A hangod, amikor a nevemen szólítasz vagy amikor alattam nyögsz. A mosolyod, mert annál szebb nincs a világon. Szeretem a bőröd érintését, amikor simogatsz. Egyszóval: szeretlek. - a szóra kipattant a szemem. Mondta már máskor is, hogy szeret, de ennél őszintébb vallomást még nem kaptam senkitől sem.
- Én is szeretlek és bármennyire szeretek nyerni, ezt nem fogom überelni. - most vettem észre, hogy a földön térdel úgy, hogy szembe legyünk egymással. Közelebb hajolt arcomhoz és egy lágy csókkal megáldotta ajkaim.
- A verseny mániád is szeretem. - csókolt meg újra.
- Ha abba hagyod, akkor végre be feküdhetnél mellém. - nevetve át mászott rajtam, majd át karolt. Megfordultam ölelésében és hozzá bújtam.
- Szeretlek és ezt olyan jó végre kimondani. - szagoltam bele ismét a levegőbe.
- Elhiszem. És tudod mit?
- Mit? - néztem fel.
- Én is szeretlek. - puszilta meg a homlokom.
Le másztam róla és össze kuporodtam a takaró alatt, majd ő így is átölelt. Nem hiszem el ezt a fiút, de az ilyen tettei miatt szeretem annyira.

Amikor felkeltem még sötét volt, ezért ránéztem a telefon kijelzőjére. 4 óra múlt 10 perce. Szuper. Kimásztam az ágy szélére és meg dörzsöltem a szemem. Vissza fordultam megnézni V-t, mert nincs is annál édesebb látvány, mint amikor alszik. Fel szenvedtem magam és elindultam a fürdő felé. A ruháimat be dobtam a szennyes tartóba és beálltam a zuhany alá. A samponomért nyúltam, de a műveletet megzavarta az, hogy valaki be dugta a fejét.
- Segítsek? - kérdezte ártatlan mosollyal.
- Hajat mosni? - vontam kérdőre.
- Nem arra gondoltam, de abban is segíthetek. - meg se várta a válaszom, bejött mellém. Át nyúlt kezével a felettem lévő polcra, amin a samponom is volt és tett egy adagot a kezére.
- Fordulj meg. - tettem amit kért és elkezdtem bámulni a falat. Bekente a hajamat és miután végzet azzal, megfordított és megcsókolt.
- Még mindig finom vagy. - húzott vissza még egyre. Nevetve negráztam a fejem és megnyitottam a csapot.

Miután végeztünk a fürdéssel, magamra tekertem egy törölközőt és meg vártam drága párom.
- Egyelek meg de édes vagy. - lépett hozzám közelebb.
- Egyél! Úgy is azt mondtad, hogy finom vagyok. - keze elsöpörte vizes hajam a vállamról és szájával meg célozta nyakamon lévő börömet. Apró csókokkal kereste gyenge pontom, majd mikor megtalálta nyögésem segítségével, elkezdte ki szívni. A lábam remegett alattam és számból egyre nagyobb nyögések jöttek ki.
- Végeztem. - puszilt rá művére. Gondolom egy nagy lila foltot sikerült csinálnia.
- Akkor felöltözhetek? - bólintott és oda rángatott a szekrény elé.
- De én öltöztetlek fel. - húzta pimasz mosolyra száját. Ha igent mondok, akkor valami kihívót kapok, ha viszont nemet mondok, akkor meg meg fog büntetni. Egyik se zavarna mondjuk, az első opciónál mások is megbámúlnának, ami zavarná. A második opció meg, nincs ellenemre.
- Ne kattogjon az agyad, ígérem tetszeni fog. - hámozta le rólam a törölközőt.
- Oké, de valami tényleg jó legyen. - sóhajtottam megadóan. Kivett nekem a fiókból egy fekete csipkés bugyit és egy hozzá illő szintén fekete melltartót. Leguggolt elém és rámadta a csipkés darabot.
- Ezt ha nem bánod egyedül venném fel. - vettem ki kezéből a másik fehérneműt. Nem akartam, hogy sokáig nézzen, ezért gyorsan felvettem.
- De bánom. - biggyesztette le száját.
- Inkább siess, megfagyok. - bólintott és vissza fordult ruháimhoz. Végül egy szürke kockás szoknyát és egy barnás bordó, kötött felsőt kaptam.

Át ugrottunk a dormhoz, mert Taenek nincsenek nálam ruhái és ne a tegnapiba legyen.
- Sziasztok. - mentem a nappali felé.
- Choa! - támadott le Kook.
- Én is örülök neked Jungkook drágám, de megfulladok. - el eresztett és rendesen megkönnyebbülés járt át.
- Bocsi. - vakarta meg tarkóját.
- Nincs semmi. - legyintettem és mentem a többiek felé.
- Szia szívem. - rántott magához Hobi derekamnál meg fogva.
- Szia édes. - kacsintottam rá.
- Hé! - kiáltott fel mögöttem egy hang. Nagy mosollyal megfordultam, mert tudtam ki van ott.
- Nyugi, életem. Tudod jól, hogy a tiéd vagyok. - erre a kijelentésemre nagy mosoly kúszott szájára, a többiek pedig csak néztek.
- Azt hiszem ez egy szakítás volt a HopeChoaKook részére. - nevetett fel Yoongi.
- Pontosan. De azért még szeretlek titeket. - pusziltam meg a két mellettem álló fiút. Oda sétáltam Taehez és láttam a féltékenységet szemében szillogni.
- Ne legyél ennyire féltékeny, rendesen látszik, hogy felrobbansz. - mondta nevetve Jin.
- A barátnőm másokat puszilgat, azért igenis féltékeny leszek. - megráztam a fejem majd az ő arcára is adtam egy cuppanós puszit.
- Várjunk csak, a barátnőd? - esett le Namjoonnak az előző mondat.
- Igen. - mosolyogtam a fiúra.
- Gratulálok! - ordított fel a kanapén szenvedő Suga.
- Köszönjük te bolond. - nevettem a hülye barátomon. Egy kéz rá fonódott a derekamra és megfordított. Ajkai az enyémre tapadtak és nyelvével bejutás kért számba, amit megadtam neki.
- Menjetek szobára! - kiáltott fel Hoseok.
- Ezt inkább ne mond, mert felkap és oda visz. - szóltam rá.
- Nem, itt nem. - markolt bele a fenekembe.
- Szerintem jobb ha mi most megyünk. - el köszöntünk, majd utunkat az áruház felé vettük.

Halihó édes, kicsi szíveim. (sry, most ilyen hangulatom van a sok becenév miatt xdd)
Elhoztam nektek még egy részt, ezzel közelebb érve a végéhez. Olyan 40 részt tervezek írni, de vannak ötleteim és azokat feltétlenül le fogom írni, még ha úgy 45 rész is lesz a végeredmény.
Na de mára ennyi lettem volna, remélem jó napotok volt. Puszaa💕

Ha valaki kíváncsi lenne rá, ilyen ruhára gondoltam. ↓

2020.10.02