ᴅᴏᴜʙᴛғᴜʟ ʟᴏᴠᴇ || ʙᴛs ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ. ||

-»19.rész«-

Épp, hogy kinyitottam a szemem, már felpattantam az ágyról. Lerohantam a lépcsőn és kérdő tekintettel néztem a nővéremre.
- Részeg voltál, nem is kicsit. - így már értem, miért fáj annyira a fejem.
- De, hogy hoztál haza? - belekortyolt teájába és elfordult.
- Szia szépségem, hogy aludtál? - hallottam meg egy ismerős hangot. Oliver hátulról át ölelte Hyorit. Ez meg mikor került ide?
- Ne most. - bökött felém.
- Áh, Choa. Jó reggelt, észre se vettelek. - jött zavarba.
- Neked is jó reggelt. Most már mindent értek. Csinálok magamnak egy kávét és már itt sem vagyok.

- „I'm so sick of this fake love, fake love, fake love.” - énekeltem, a már jól ismert szöveget. Régen egyszer sem kezdődhetett el Fake love nélkül a napom. De most, most csak a hangulathoz kerestem valamit.
- Bassza meg! - ültem fel hirtelen, aminek eredményeként csak jobban fájt a fejem.
- Ha részeg voltam tegnap, akkor ki tudja miket mondhattam.
- Kellett nekem annyit innom! - szidtam le magam. A sok szitok szó közepette, ami elhagyta a szám, sikerült magamra öntenem poharam tartalmát, amikor érte nyúltam.
- Remek. - ki húztam egy zsebkendőt a tartóból és siettem lefele. A poharat a mosogatóba helyeztem és kerestem valami rongyot amivel leszedhetem a foltot. Amint szemem megakadt egy kockás darabon, bevizeztem és elkeztem az inget vele dörzsölni. Nagy nehezen sikerült is ki szednem egy részét a sok kőzül. Amikor rájöttem, hogy ez halott ügy, úgy döntöttem, hogy ha már felkeltem, nem ártana felöltöznöm és rendbe szednem magam.

Le trappoltam a lépcsőn, most már munkára készen. Igaz másnaposan, de készen. Meg köszöntem mindent és elköszöntem a gerle pártól, már be is pattantam az autómba, hogy útnak induljak. Hyori állítása szerint, ő hozta haza, ahogy engem is. Oliver, meg az ővét vezette vissza.

Egy laza 1 óra autó út után már meg is érkeztem. El fordította a kulcsot, kivettem és kiszálltam. Ma egészen Szöulig kellett jönnöm, ugyanis a Mamamoo-nál be kell segítenem tánc téren. A koreográfus beteg lett, és persze, hogy egy olyan embernek kell helyettesítenie, aki másnapos és egy hangyapöcsnyit még messze is lakik. Amikor végeztem drága gondolataimmal, bementem az épületbe.

4 bájos szempár fogadott a terembe belépve.
- Sziasztok, Choa vagyok. - mutatkoztam be.
- Szia. - termett előttem Moonbyul.
- Gondolom te helyettesítesz. - csatlakozott Wheein.
- Igen. Szóval, megkaptam a listát, amin a dalok szerepelnek. Csak annyit kell át vennünk, vagy lenne egyéb sóhaj? - kezdtem is bele a munkába.
- Még nekem kellene az új dalomhoz el próbálni a koreót és ennyi. - mondta Solar.
- Rendben, kezhetjük? - bólintottak és már indítottam is a zenét.

Először felmértem, hogy mennyire pontosan táncolják, aztán meg az apró hibákat próbáltam elsimítani. Úgy tűnt minden jól megy, de jöhetett a szóló, Solar tánca. Nem nagyon sikerült elsajátítania, így besegítettem és legalább négyszer eltáncoltam vele, amég jó nem lett. A zene leállt és hirtelen a nyakamba ugrott.
- Sikerült. - ugrált nagy boldogan.
- Igen, ügyes vagy. De én mára végeztem veletek. Pihenjetek, sokat dolgoztatok. - elköszöntem tőlük egyesével és a kulcsomat keresve mentem kifelé. Be huppantam a kormány mögé és megcsörrent a telefonom.
Boldogan vettem fel a név láttán.
- Szia. - köszöntem drága testvéremnek.
- Szia hugi, rég beszéltünk. Hogy vagy?
- Köszi jól, most végeztem a munkával. Te hogy vagy?
- Jól, anya megadta a címed. 5 perc és ott vagyok. - de nekem legalább 1 óra az út vissza!
- Nem tudnád lekötni magad legalább egy órára? Szöulban vagyok és csak nemrég indultam el.
- Oksa, akkor meglátogatom addig anyáékat. - elköszöntem tőle és letettem, hogy a rádiót be kapcsolhassam.

Gyorsan pattantam ki, hogy rég látott bátyám nyakába ugorhassak.
- Kitae! - szaladtam felé, amint megláttam az ajtóm előtt.
- Szia hugi. - megpörgetett a levegőben, olyan filmbe illően és adott a homlokomra egy puszit.
- Hiányoztál. - néztem rá.
- Te is nekem.
- Nem Európában voltál? - kezdtem el gondolkodni.
- De, csak hiányzott a családom, úgyhogy visszajöttem, hogy valamelyikőtökön élősködjek, ameddig itt vagyok. - tehát nem marad sokáig.. de legalább újra láthattam.
- Hyorival beszéltél?
- Tudod jól, hogy haragszik rám. - sütötte le a szemét.
- Még mindig?
- Még mindig. De figyelj Choa, nem lakhatnék itt veled ideiglenesen?
- Dehogy nem, nagyon örülnék neki. - kinyitottam az ajtót és egy nagyon nem várt dolog fogadott.

Hali babók, nem volt nagyon időm írni, de amint tudtam, hoztam a részt.
Puszi 💕