ᴅᴏᴜʙᴛғᴜʟ ʟᴏᴠᴇ || ʙᴛs ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ. ||

-»32.rész«-

Kaptok egy szuuuki sziszát most V édes feje helyett:))))
-------------------------------

Az táncnak vége, van még idő a következőig. Tudom, nagyon bonyolult a napirendem. Részben ez olyan tánc iskola, szóval komolyan veszik azt amit mondok, ezért szeretek itt tanítani, és nem a tanár gyülekezet miatt amit már szinte rühellek. Jól esne még egy kávé, de Suwon miatt nem kockáztatok, rám van szállva az a pasas. Amikor ide kerültem, eleinte még elfogadtam a meghívásait, de csak szigorúan barátilag. Úgy látszik ő máshogy fogta fel. Tavaly képes volt a szüleimhez menni, mert feltétlenül be kellett neki mutatkozni, erről persze én csak későn tudtam. Megszállottan követett egy időben, most meg.. most meg még az se rázza le ha van valakim, nem először mondom azt kifogásként, hogy a barátommal leszek. Vissza emlékezésem a drága csengő hangom és Tae pofija zavarta meg, kicsit sem bántam, hogy keres, ezért boldogan felvettem.
- Szia hercegnőm. - szólt bele a készülékbe, amitől a szívem kihagyott egy ütemet. Olyan rég hívott így.
- Szia szívem, unalmas a próba? - nevettem fel az édes morgása miatt.
- Igeeen és hiányzik a tested.
- Kim Taehyung, ne váltogasd a hangod aranyosról szexire! - emeltem fel a hangom nevetve.
- Miért, nem tetszik? - láttam magam előtt a fejét, azt ahogy kimondja. A testét.. Istenem ölj meg, vagy ez a fiú fog!
- Nem azt mondtam, csak még dolgozom. Majd otthon megbeszéljük. De inkább mesélj, minden rendben? - kezdtem felvenni a barátnő szerepet.
- Még mindig nem, nem vagy itt. Így, hogy bírjam ki? Egy nap nélküled, az sok. - most úgy megcsókolnám és magamhoz ölelném, hogy itt vagyok és minden rendben, de sajnos nem tehetem.
- Valahogy majd csak túl éled, de mennem kell. Lassan csengetnek, ha meg hiányzom, akkor gyere ide, mit bánom én. Vigyázz addig magadra, pusza. - pusziltam bele a levegőbe. Előttem van a feje, hogy ettől jobb kedvre derítettem és engem ez tesz igazán boldoggá.
- Oké, vigyázz magadra. - elköszönt, majd le is tette. Annak ellenére, hogy hiányzom gyorsan le tudta a beszélgetést. Vissza tettem a telefonom a táskámban, majd gondoltam el próbálom a kilencedikesek táncát. A versenyre 3 osztály megy, így három különböző évfolyamot kellett felkészítenem fél év alatt és büszke vagyok az eredményre.
- Be jöhetek? - kopogtattak kettőt a nyitott ajtón. Nem zártam be, mert zene nélkül próbáltam.
- Hát te? - szaladtam bátyám felé és karjai közé vetettem magam.
- Akkor ez egy igen? - lépkedett beljebb velem együtt.
- Ja igen, bocsi. Mi járatban? - engedtem el szorításomból.
- Csak jöttem megnézni az édes húgicám. - aha.. ez nekem gyanús.
- Igen tudom, hogy az vagyok, de valójából? - rebegtettem meg bájosan szempilláim.
- Valójából csak elviszem randira az egyik tanárnőt. - vakarta meg zavartan tarkóját.
- Akkor gondolom nem hozzám jöttél. - nevettem fel a zavarán.
- Hát nem. De gondoltam, ha már itt vagyok akkor be nézek hozzád.
- Vigyázz Eunjinra! Jó lány ő. - olyan értetlen fejet képes vágni komolyan, nem mintha én nem, de az övé mindent visz.
- Ő az egyetlen velem egykorú. - nevettem fel.
- Tényleg! - kiáltott fel, amitől egy kisebb szívrohamot kaptam.
- Na menj lovag a hercegnőhöz. - megfordult, majd amég nem figyelt, gyorsan meg rúgtam a fenekét
- Ezért még kapsz! Mázlid, hogy tényleg mennem kell. - hátrált ki, igazán drámai volt.
- Látom Kitae vissza jött. - jött be nevetve Haeri.
- Akkor nem vagy vak. Hát a többiek? - néztem ki a folyosóra.
- Jia-ék mindjárt jönnek, a többiekről meg nem tudok. - vont vállat.
- Oké. Akkor gyere, mutatok neked valamit. - nyújtottam neki a kezem, hogy fel segítsem a földről. Be indítottam a Save me számot a fiúktól, majd el táncoltam azt a bonyolult ugrálós részt, amit már vagy 1 hónapja gyakorlok szabadidőmben.
- Ez szuper! Megtanítod? - nézett rám kérlelő szemekkel.
- Persze, ezt terveztem, legalábbis addig ameddig valamelyik idióta be nem tolja a seggét az órámra. - megmutattam neki, mikor hova lépjen és pár próbálkozás után már ment is neki.

-Basszus! - ejtettem ki a kezemből a telefont. Ki hív ilyenkor? Le guggoltam érte, de valaki megelőzött, ezért a fejünk egybe ütközött.
- Ms. Lee ezt le ejtette. - remek, Mr. Unalom gép.
- Ugye tudod, hogy még a gyerekek is tegeznek? - álltam fel és a kezem kitartottam, hogy vissza adja a telefonom, amit nem tett meg.
- Ó, hogy ezt akarod? - lengedte meg előttem.
- Nem, bazdmeg a napot akarom elérni. Szerinted? - kezd felmenni bennem a pumpa.
- Csak akkor adom oda, ha el jössz velem egy randira. - ó, hogy esne le a vércukrod.
- Te hallod magad? Van barátom Suwon, még mindig. - forgattam meg a szemem.
- Már vagy egy éve azt mondod, hogy van valakid, de még soha sem láttalak senkivel. - ezek szerint nem találkozott Hobival az nap, sebaj.
- Hiányoztam szívem? - jött hang a férfi mögül, aki meglepődve hátra fordult megnézni ki szólhatott.
- Tae! - ki kaptam Suwon kezéből ameddig nem figyelt a telefonom és V felé futottam. Az ölébe ugrottam, át karoltam és megcsókoltam. Derekamat szorosan magához húzta és szép lassan letett a földre.
- Na akkor hagy mutatkozzak be, Kim Taehyung vagyok, Choa barátja. - emelte ki az utolsó szót, de imádlak téged te srác. Úgy mosolyogtam rá mint a tejbetök.
- Mi most megyünk, szia Suwon és köszi a telefont. - integettem neki az említett tárggyal és a drága „páromat” meg toltam az autó felé.
- Életmentő vagy. - dőltem neki az autóm oldalának.
- Tudom, de ezek szerint akkor most már járunk. - dölt nekem testével, ezzel utamat elzárta.
- Micsoda egy mázlista vagyok. - megfogtam az arcát és egy csók erejéig magamhoz húztam.
- Az vagy, ilyen szép nem lehet mindenki. Most meg szépen add ide a kulcsot, te meg helyezd le a csinos kis popsid a túl oldalra. - szó nélkül engedelmeskedtem és át adtam neki a kocsi kulcsot. Beültem az anyós ülésre és figyeltem, ahogy elindítja a kocsimat. Szerintem észre vette, hogy mábulom, mert tolatáskor bele harapott alsó ajkába és ennek eredményeként megkívántam forró csókját.
- Nagyon rossz vagy Taehyung. - ráztam meg a fejem.
- Tudok róla. - fordult előre.
- Hát jól van, akkor gondolom nem bánod ha ezt most itt le veszem. - le toltam a kantárt és a pólóm alá nyúlva ki csatoltam a melltartómat, majd ügyesen ki bújtam belőle. Akkorát nyelt, hogy rendesen hallatszódott mennyire szenved.
- Ha folytatod, akkor bajok lesznek. - nézett rám fenyegetően.
- Kíváncsi vagyok, milyen bajokra gondolsz. - a kantáros nadrágomat le húztam a derekamig, majd meg emeltem magam és le rángadtam magamról. Tae-nek nem is kellett több, le fordult egy úton és az erdő felé ment.
- Úgy se szexeltem még hátsó ülésen. - nyalta meg kihívóan száját és nagy kezét a csupasz combomra helyezte.
- Garantálom, hogy tetszeni fog. - leállt egy árnyékos részen, ahol túrista se nagyon járt és kaptam az alkalmon. Kikötöttem magam és az ölébe másztam. Éreztem magam alatt álló farkát, ami egy nagy mosolyt csalt az arcomra.
- Kezdődhet a móka bébi. - döntötte hátra a széket, miközben csókunk kiséretével együtt simogadtam hasizmát.

Végre össze hoztam a két jó madarat. Nem egy szokványos módon, de együtt vannak!!
Nagyon remélem, hogy tetszik ez a folyamatos rész áradat. Mert belőlem csak úgy, dőlnek az ötletek. Kár, hogy a vége felé közeledünk.
Legyetek jók, puszaa💕

2020.09.28