ᴅᴏᴜʙᴛғᴜʟ ʟᴏᴠᴇ || ʙᴛs ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ. ||

-»31.rész«-

- Ez kurva jó. - mondtam teli szájjal és nyúltam még két darab gofriért.
- Annak örülök, de nyeld le először mert megfulladsz. Az meg nem hiányzik. - evett meg ő is egyet, miután jól kinevette magát rajtam.
- De lehet én hiányzom neki. - vontam ismét teli szájjal vállat.
- Ha hiányoznál is neki, akkor megverném. - nézett ki az ablakon.
- Ne legyél féltékeny a fulladásomra! - néztem ki én is az átlátszó falon. Kicsit fura ahogy nézi a semmit, mintha keresne valamit, vagy inkább valakit.
- Taehyung, mit nézünk annyira? - emeltem tekintetem vissza a fiúra.
- Te engem, és pedig most már téged. - hiába volt lélegzetelállító az ahogy végig mért, tudtam, hogy van valami baj. És szerintem látta rajtam, hogy aggódok.
- Csak járkál valaki a ház előtt. - még egyszer kinéztem rajta és Yejun nagy pofája nézett vissza rám. Mondhatom nem volt valami szép szakításunk.
- Az csak a hülye exem. - vontam vállat és ettem tovább a reggelim.
- De akkor is, téged néz! - ajaj, kezdődik.
- Először a fulladásom, most meg Yejun? Te mindenre és mindenkire féltékeny vagy? - felálltam és közelebb mentem hozzá, majd össze fontam magam előtt a kezem.
- Csak arra aki hozzád szól, vagy hozzád ér. Te az enyém vagy, ennyi. - megfogta derekam és még közelebb húzott magához.
- Szóval akkor ne menjek senki közelébe se? - húztam fel a szemöldököm és az ölébe ültem úgy, hogy szembe legyen velem.
- Pontosan. Eltúlzom azt, hogy szeretlek? - kezdte el simogatni a combom.
- Csak egy picit. - ráztam meg a fejem egy édes mosoly kíséretében, hiszen tudom, hogy ezt imádja.
- Hát sajnálom, hogyan tudnálak kárpótolni? - tudod te azt nagyon jó Kim Taehyung.
- Találd ki. - arcomhoz hajolt, majd egy forró csókot lehelt ajkamra.
- Na, elment az a fasz! - mondta győzedelmesen.
- Csak ezért csókoltál meg? - tettetem a felháborodottat.
- Szerinted? - hajolt megint ajkaim felé és rá tapadt párnácskáimra.
- Oké, megnézem, hogy lement-e a lázam. Utána jövök. - leszálltam Tae lábáról, majd a fürdőszobába igyekeztem. Kinyitottam az tükrös szekrény ajtaját és kivettem belőle a láz mérőt. Két pittyegés után meg kaptam az eredményt. 36,5. Egész jó. Vissza hejeztem a készüléket a dobozba és vissza tettem a szekrénybe. Ideje munkába menni!
- A stúdióba vagy a dormba mész? - dugtam ki a fejem.
- A stúdióba kellene, de veled akarok maradni egész nap. - vágott gyerekes fejet, túl aranyos vagy Tae, hogy basznál meg.
- Be megyek dolgozni, szóval esélytelen. - a szobámba rohantam, hogy keressek valami ruhát magamnak mára.
- De hát tegnap még beteg voltál! - jött utánam és leült az ágyra.
- De most már jobban vagyok. - néztem végig ruháim között, másodjára is és kivettem belőle egy hosszú kantáros farmert meg egy szürke, egyszínű pólót. Levettem pizsamámat és egy szál fehérneműben álltam Tae előtt. Gyorsan magamra öltöttem a darabokat, így nem hagytam a mögöttem ülő fiúnak, hogy tovább nézzen. Hajamat laza kontyba fogtam, majd vissza fordultam a szomorú, boci szemű angyalhoz.
- Miért kellett felöltöznöd? - biggyesztette le száját.
- Mert dolgoznom kell drágám, azért. - mentem a telefonomért és leszedtem a töltőröl, ő addig gyorsan felvette tegnapi ruháit.
- De egy szabadnapod sem lehet? Ígérem, hogy élveznéd. - váltott át a hangja aranyosból, csábítóba.
- Nem, nem lehet. Versenyre készítem fel őket és ez fontos. Majd máskor be pótoljuk. - az órámra néztem, ami már lassan 8-at mutatott. Van még egy órám beérni. Ezért jó suliban táncot tanítani, nem kell annyira korán kelni, így is lesz még időm, nem egyből jönnek a gyerekek.
- Hányra mész? - kérdezte Tae, aki mögöttem termett.
- Kilenc, de fél 10-kor kezdődik az óra. Neked mikorra kell beérned? - zárta karjai közé derekam és közelebb húzott magához.
- Én ráérek, ez esetben rád érek. - kacsintott egyett, de most nem megyek bele a játékba, megráztam a fejem és ki másztam kezei közül.
- Majd később rám érhetsz, ahogy csak akarsz, de most indulnom kell, ki tegyelek a stúdió előtt? - egy morcos bólintást kaptam, majd meg fogtam a kezét és ki vezettem a szobából. Felvettük a cipőinket, majd a kulcsomért nyúltam és már mentem is az autóm felé.

- Válassz zenét, csak ne legyél már ilyen morcos. - amióta elindultunk, azóta csak bámul kifelé és hozzám se szól. A rádióhoz nyúlt és elkezdte pörgetni valami jó szám után vágyva. Meg is állt, amint meghallotta a Boy With Luv szövegét. De szeretem ezt a számot, főleg amikor ő énekel benne. Reflexből elkezdtem dúdolni a szöveget, általában szokásom énekelni, de nem mások előtt, így marad a néma változat. Ahogy vége lett a zenének, úgy érkeztünk meg mi is.
- Most miért haragszol rám? - tartottam vissza, mert már szállt volna ki.
- Azért, mert itt hagysz. - nézett végre rám.
- Munka után érted jövök, az úgy nem jó? - húztam fel egyik szemöldököm, amin egy aprót nevetett is.
- Csak siess. - át hajolt az én oldalamra és adott egy elég vad csókot.
- Ezzel talán beérem addig. - vált el tőlem a levegő hiánynak köszönhetően.
- Legyen szép napod. - mosolyogtam rá és hagytam, hogy végre ki szálljon.
- Nélküled nem lesz az. - egy útolsó csókot adtam neki, utána bement a nagy épületbe, én meg elindultam végre valahára dolgozni.

Kicsit hamar értem be, ezért elsétáltam az automatához és vettem magamnak egy cappuccinot. A kávémat és a terem kulcsát szorongatva sátálgattam a folyosón. 5 perc és csengetnek, szóval jobb lenne vissza fele mennem. Sarkon fordultam, majd szedtem a lábam, mivel picit messzebb voltam.
- Choa, hát te? - na ezt akartam elkerülni.
- Áh Suwon, szia. Rég láttalak, amúgy órám lesz és oda indulok. - nem álltam meg, csak mentem tovább.
- Tényleg, mondták, hogy vissza jöttél, és ha már itt vagy, arra gondoltam.. - bla bla bla, kit érdekel? Hagyjál már békén, mert pofán váglak.
- Figyelsz te rám? - fogta meg a karom. Kösz, most kezdhetem előröl elképzelni, azt ahogy be húzok neked. Legalább még egy okot hozzá adhatok a "miért verjem be a képed" listához: hozzám értél.
- Máshol jár az agyam. Mit is mondtál? - miért vagyok vele kedves?
- Azt kérdeztem, hogy rá érsz-e este? - na most légy okos Lee.
- Nem jó, szívesen beszélgetnék veled az unalmas sulis dolgokról, de van más programom. - sikeresen elértem azt a folyosót, ahol a drága termem van és mivel zárva volt az ajtó, a gyerekek a földön ülve vártak rám.
- Még is mi dolgod van? - kérdezte ingerültebben.
- A barátomnak meg ígértem, hogy vele töltöm az estét. - fogtam magam és ezzel a mondattal ott hagytam, hagy eméssze fel.
- Bocsánat, Mr. Unalom gép feltartott. - nyitottam ki az ajtót és beengedtem rajta a többieket.
- Már megint rád nyomult? - érdeklődött Konu.
- Igen drága, de meg mondtam neki, hogy van valakim és le ráztam, remélhetőleg egy időre. - dobtam le a cuccom a földre.
- J-hope az a valaki, igaz? - nézett rám Chiu.
- Biztos, hisz tegnap elhozta és meg is csókolta. - folytatta izgatottan barátnője.
- Nem, nem Hobi a szerencsétlen, de nem tartozik rátok. A csók meg ti is tudjátok, hogy a felelsz vagy mersz miatt volt. - csend lett, néma csend. Mintha félnének.
- Choa, a kezed. - mutatott Soyun rám. Le néztem és láttam, hogy vérzik az ujjam. El felejtettem, hogy ha ideges vagyok akkor piszkálom és tépkedem.
- Nincs semmi baj, csak kezdjük el. - beindítottam a zenét és csak is kizárólag az órára koncentráltam. Semmi más nem jöhetett most szóba.

Ez is kész lett, el sem hiszem, hogy több mint 800-an olvassátok ezt az izét, amit írtam. Elismerem, vannak részek amik tetszenek, csak meglep, hogy ennyi ember rátalál a könyvemre.
Na de puszi a pocótokra💕

2020.09.28 | 0:56 |