ᴅᴏᴜʙᴛғᴜʟ ʟᴏᴠᴇ || ʙᴛs ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ. ||

-»8.rész«-

- Egy, két, há. Négy, öt, hat. - erre lettem figyelmes amikor vissza értünk. A fiúk akkor már elkezdték a próbát. Minni-vel leültünk a földre, hátunkat a falnak támasztottuk és néztük ahogy a fiúk táncolnak. Elbűvölő látvány volt az izzadt Taehyung, le sem bírtam venni a szemem róla.
- Tudom, hogy mi van köztetek, de azért mindenki előtt nem kellene felfalnod a tekinteteddel.
- Hogy mi? Azt csináltam? - vakartam meg a tarkóm zavaromban.
- De még mennyire, és nagyon is tetszett. - gugolt elém V.
- Nekem is a látvány. - leült mellém és elővette inni valóját és miután bele ivott, magára öntötte a tartalmát.
- Haver, te meg mit csinálsz? - jött oda nevetve J-hope.
- Zuhanyzom, miért minek látszik? - poénkodta el.
- Annak, hogy a csajok előtt vizes pólót játszol. - basszus, eddig fel sem tűnt, hogy fehér póló van rajta, így még jobban kívánom és a gondoltaimat pedig mégjobban utálom.
- Choa, akkor mutatsz pár lépést? - jött oda hozzám Yoongi.
- Persze. - felpattantam és el táncoltam pár lépést amit még tegnap gyakoroltam be.
- Ez tetszett. - jegyezte meg Jimin.
- Nekem is. - mondta Namjoon.
- Akkor megbeszéltük, Choa állítja össze az új koreónkat! - mondta büszkén Jin.
- Én benne vagyok. - mosolyogtam a többiekre.

- Ezt ha meg csináltátok mára szerintem végeztünk. - mondtam nagy boldogan. Picit finomítottam a lépéseken, de nagyon könnyen be tudták gyakorolni. Ha úgy vesszük, kicsit büszke is vagyok rájuk.
- Oké, ennyi elég lesz. Ügyesek vagytok. - állítottam le a zenét.
- Végre! - borult a nyakamba Yoongi. Ahogy elnézem Tae-nek ez nem nagyon tetszett.
- Menjetek, zuhanyozzatok le. - ki sétáltak a teremből és az öltöző felé mentek. Még Minni is, amit nem is értek. Csak Taehyung maradt bent én én.
- Az enyém vagy, ugye azt tudod? - húzott magához.
- Attól, hogy nekem dönlt Yoongi nem fekszem le vele is.
- Tudnád, hogy ez most milyen jól eset nekem. - fújta ki kicsit sem feltűnően a levegőt.
- Azért fáj, hogy ezt gondoltad rólam.
- Sajnálom kicsim. - nyomott egy csókot a számra.
- Ezt úgy mondod, mintha járnánk. - bújtam mégjobban hozzá.
- Miért, zavar?
- Kicsit sem. De menj, zuhanyozni, én addig el leszek. - bólintot, majd el is ment egy törölköző kiséretével. Azt sem értem miért itt vannak az ilyen nagy törölközők, na de mindegy.

Kopogtatást hallottam.
- Igen? - mentem az ajtóhoz.
- Szia. Choa, igaz? - azt hiszem Wonho-nak hívják, már találkoztam vele.
- Szia. Igen én lennék, miben segíthetek? - kérdeztem kedvesen.
- Csak a fiúknak mondani akartam, hogy hazamentem. - vakargatta meg tarkóját.
- Az előbb mentek el, majd átadom, menj csak.
- Rendben, köszönöm. - intet és már el is ment.

Az ajtónak támaszkodva vártam, hogy valaki jöjjön, de mivel már vagy 20 perce tusolnak ezek a barmok, így elmentem mégiscsak körbe nézni, nehogy legközelebb eltévedjek.

Megtorpantam az orvosi előtt, ekkor eszembe jutott, hogy Tae mit is mondott a kocsiban. El mosolyodtam, majd megnéztem, hogy nyitva van-e és mivel igen, így bementem. Nem tudom miért, de valahogy késztetést éreztem rá, hogy körbe nézzek. Volt ott egy ágy, egy íróasztal, egy pár orvosi szekrény és mérlegtől kezdve minden kis apróság. Hallottam ahogy a zár kattan, ilyedten megfordultam és láttam, hogy csak V az, ezért megkönnyebbültem.
- Taehyung? - tettem csípőre a kezem.
- Igen hercegnőm? - kérdezte ártatlanul.
- Miért is zártad te be azt az ajtót? - mutattam magam elé.
- Mert jutalmat akarok, amiért eddig várni tudtam. - jött olyan közel hozzám, hogy a szánk már össze ért.
- Most? - húztam nagy mosolyra a szám.
- Igen, most. - tolt az ágy felé, miközben csókokat lehet a számra.
- Soha nem értettem miért van itt ágy, legalább most már tudom.