ᴅᴏᴜʙᴛғᴜʟ ʟᴏᴠᴇ || ʙᴛs ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ. ||

-»39.rész«-

Sötétség utáni sóvárgás

Semmit érő kincs mi elpárolog, s elveszlik az ég semmittevő markában,
De megóv és nem helyez vissza gondolataid mélyen elvesző árkába.

Szerelemben egy vesztes szerep,
De nem hagy s tapossa el pici széttört lelkedet.

Míg te szíved mélyén őrzöd-e csodás átkot,
Addig a napfény szerte fosztya minden valós, létező, csodás álmod.

Pengét ragadva bámulsz rá bambán és kihalt arcoddal.
- Miért kellett neked tönkre tenned az eddig alig meglévő, de mégis enyhe boldog gondolatokat?

Egy húzás és mindennek végleg vége lesz már.
Viszlát világ. Viszlát élet.
Minek kellek nektek, ha ti sem kelletek végleg?

Ezt írtam, miután elmentél. A nyaklánc, amit még a házban elköszönésként adtál, még megvan. Hordom azóta is. Még mindig szeretlek Kim Taehyung. - Choa

------------------------------

Oda nyújtottam az előttem ülő nőnek a versemet. Minden gondolatom azon a gyűrött lapon van. A szerelmemnek írtam pár héttel az után amikor elment, de nem mertem neki elküldeni. Ez inkább olyan amit soha sem szabadna látnia, nem szabad tudnia erről.
- Choa, ez az egy öngyilkosságról szóló versed van csak? - kérdezte enyhe mosollyal miután elolvasta. Ez milyen kérdés. Persze, hogy van több is!
- Nem, de ez a legelső. Gondoltam meg kellene mutatnom. - egy egyetértő bólintást kaptam szavaimra és órájára pillanatot.
- Jól tetted, de lejárt az időnk. Jövőhéten kérlek hozd el a többit is, kíváncsi lettem rájuk. - egy aprót bólintottam és táskámat vállamra kapva álltam fel a bőr hatásu kanapéról.
- Akkor jövőhéten. - köszöntem el és egy mosolyt is eröltettem magamra, amég ki nem léltem onnan. Nem is tudom minek hívjam ezt a helyet. Iroda? Szoba? Munkahely? Maga a megtestesített idő pocsékolásom? Igen, nem magamtól jöttem ide. Kényszerítettek. Minni és Kitae össze fogtak ellenem, nem tetszett nekik a néma énem. Amióta van pszichológusom, azóta mondjuk javultam, már nem vagyok néma, eszek és figyelek másokra.

Mivel egy szép májusi napunk volt, így eldöntöttem, hogy viszek Minni-nek egy Starbucks-ot. Mert miért is ne? Megérdemli azok után amit velem tett. Vigyázott rám miután Tae elment. Sokszor nála aludtam, vagy ő nálam és meg mosolyogtatott ha kellett. Itt volt nekem.

A sor nem volt nagy, hamar előre kerültem. Az eladó kedves volt velem, miután elmondtam a rendelésünk, a neveket amiket a pohárra kértem és fizettem, oldalra álltam és vártam.
- Choa! - hallottam a nevem.
- Igen, én vagyok. - fordultam meg és elvettem a felém tartott poharakat.
- Ha gondolod nézz be máskor is. - kacsintott rám és fejével a pohárra bökött.
- Majd még át gondolom. - nevettem fel próbálkozásán és kimentem az üveg ajtón. Kiérve jobban szemügyre vettem a poharamat és egy telefonszám állt rajta. Felkuncogva vissza néztem az ablakon keresztül és elkezdtem szemezni a szám tulajdonosával. Mosolyomat viszonozta és egy telefont formálva kezéből füléhez tette és eltátogott egy "hívj felt" nekem. Aranyos gesztus, majd még talán át is gondolom.

- Szia. - mentem be a nyitva hagyott ajtón.
- Szia, hát ez? - mutatott a kávékra. Megvontam a vállamat és oda adtam neki a sajátját. - Megint el írták a nevem. A Minni mióta Mikey? - háborodott fel.
- Jobb mint amint a Mickey mouse. - kortyoltam bele a sajátomba és próbáltam nem félre nyelni a kisebb nevető rohamomtól.
- De azért a Mikey az egy fiú név! - mondta még mindig háborogva.
- Mintha Mickey nem lenne fiú. De azt sem értem mondjuk, inkább írtak volna rá Minnie-t. - próbáltam komoly lenni, de egyszerűen nem ment, képtelen voltam rá. Kitört mindkettőnkből a nevetés és már attól féltem, hogy a latte ne az orromon jöjjön ki.
- Amúgy az mi? - nézett a telefonszámra, ami ott díszelget a poharamon.
- Csak egy srác száma. - vontam vállat, mintha ez olyan természetes és mindennapi lenne.
- És helyes?
- Eléggé. - pirultam el és elfordultam.
- Akkor mire vársz? Itt van az alkalom, hogy tovább lépj Taehyung drágán. - igaza van, jobb lenne tovább lépnem, de olyan kibebaszott nehéz ez. Nem csettintés kérdése és nem is kisujjból jön. Lassan vissza fordultam felé és elő halásztam zsebemből a telefonomat. Megnyitottam a név jegyzéket, rá mentem az új számok megadására és beütöttem a számokat, majd el is mentettem Kávés srác névvel. Kreatív vagyok tudom.
- Nem hiszem, hogy olyan jó ötlet. - ejtettem el hirtelen a telefonomat a díványra.
- Akkor majd én. - tiltakozásra esélyem sem volt, már rá is kattintott a hívás gombra.

- Igen? - kérdezte ugyan az a hang, mint ma a Starbucks-ban.
- Szia, Choa vagyok. Tudod, pár perce megadtad a számod. - kaptam a fülemhez a készüléket.
- Óh, szia Choa! Reménykedtem abban, hogy felhívsz. - mondta boldogan és szerintem még mosolygott is. - Ha már így kerestél, mit csinálsz délután? - Minni-vel szemeztem, aki egész végig hallgatózott és hevesen bólogatott, hogy bátorítson.
- Barátnőmnél vagyok, mert neki hoztam a kávét, de szerintem később ráérek. - az előttem ülő lány alig tudta leplezni örömét, tehát szabadulni akár tőlem, értem én.
- Szuper! Akkor majd a parkban kb 1 óra múlva? - kérdezte nagy örömmel.
- Nekem tökéletes. - elköszöntünk és volt olyan aranyos, hogy még szép napot is kívánt nekem.
- Ez letudva. - néztem Minni-re, aki örömében tapsikolni kezdett. Ezt meg mi lelte? Megjött neki a havi?
- Oké, most akkor elmegyünk szépen sétálni. - húzott fel a kanapéról és megvárta még a cipőmet felveszem, utána meg mint az őrült, rohantunk ki az ajtón. Hogy ez mindig sétálni akar, de komolyan! Minden nap amikor át jövök köszönni, el rángat valahova, gondolom csak szereti a levegőt, így mindig beadtam neki a derekamat.

Basszus de izgulok, Taehyung után senkivel se voltam randin. Ez egyáltalán hívható egy randinak?
- Szia, bocsi, hogy meg vártattalak. - léptem mellé egy 5 perces késéssel.
- Semmi baj, örülök, hogy el jöttél. - mosolygott rám tündérien.
- Még szép! Elvégre is, én hívtalak fel. - türtem hátra egy kósza színes tincset.
- Milyen bunkó vagyok, én még be sem mutatkoztam. - csapott drámaian a homlokára. - Az én nevem Dongjun, drága hölgyem. - megfogta jobb kezemet és egy lágy csókot lehelt rá kézfejemre. Romantikus egy alkat lehet az biztos.

Dong nagyon kedves és figyelmes, de Taehyung-ot azért mégsem pótolhatja, hisz ő az egyetlen férfi a szívemben. Mióta lettem én ilyen nyálas? Megráztam a fejem, hogy ki verjem szerelmem gondolatát, de nem ment, egyszerűen lehetetlen, hisz még a nyakláncát is hordom.

Egy gyönyörű helyre hozott, ahol tökéletesen rá lehetett látni a városra. Elképesztő volt.
- Csodaszép. - mondtam az elém táruló táj felé ámulva.
- Annál is szebb. - lépett mellém és rá fogott a kezemre. Filmbe illő jelenet volt, a csaj a tájra figyel még a srác a lányra. Nyálasnak elég nyálas, de akkor abban a pillanatban nagyon is jól esett. Lehet nem gondoltam át azt amit tettem, de amikor rám mászott én hagytam neki. Csókja miatt nem löktem el magamtól, hanem viszonoztam és itt basztam el hivatalosan is az ígéretemet.

Gyermekeim, úgy ahogy Choa, én is elbasztam. 40 részt mondtam, de hát ezek szerint még folytatódni fog egy darabig, mert van még bőven ötletem és ihletem ami egy részre nem hiszem, hogy elég.
A versemet meg nem szidni, én igyekeztem. :((
Ha tetszett akkor örülök, ha nem akkor pápá. (sry, nem tudom ez mi xd)
Majd tali a következő résznél.
Puszaa a pocótokra. 💕 - Ava🌚

2020.10.27