20.fejezet

147 9 0
                                    

- Shikadai!- kereste Kiba az egy éves fiút. Akamaru játékosan szagolt a levegőbe. Ugatva vetette magát a kisfiú szagára, de Shikadai már nem volt ott. Messziről nevetett az Akamaru által eljátszott jeleneten.
- Shikadai! Hol a papa?- kérdezte mosolyogva Kiba, mikor észrevette a házhoz közeledő Shikamarut. A kis egyéves azonnal előbújt és nézelődve kereste apját.

- Mondom, hogy ne vedd magadra. Ideges voltál és fáradt, mindenkivel megesik az ilyen.- mondta Ino Shikamaru mellett sétálva.- És különben is, nektek köszönhető az egész.
- Mármint mi?
- Az, hogy Tenten és Shino összejött, hogy Sakurát elvette Sasuke, hogy Hinata már terhes, pedig Narutoval is csak nemrég házasodott össze. Meg az is, hogy Sai végre eljegyzett engem. Mind annak köszönhető, hogy ti bátran kijelentettétek a kapcsolatotokat. Ösztönöztetek minket, mondhatni.
- Kellemetlen, de te tényleg így látod?- nézett előre Shikamaru.
- Pappa!- hallotta meg Ino az általa már jól ismert hangot.
- Shikadai, hát te?- emelte fel a négykézláb mászó gyereket Shikamaru.- Mégis mit csinálsz itt, te kis rosszcsont?- kérdezte a fiútól játékosan megbökve az orrát.
- Inyo!- nyújtózott Ino felé Shikadai nevetve.
- Már az én nevemet is tudod? Hát te aztán nagyon ügyes vagy!- vette át Shikadait, aki nagy nevetéssel díjazta tettét.
- Ne is mondd!- sóhajtott Shikamaru vidáman.- Minden megragad ebben a gyerekben. Még az is, amit csak egyszer hall...
- Mire gondolsz?- kérdezte Ino.
- Basszusz!- kiáltotta az említett gyerek, mire Ino majdnem leejtette.
- És gyorsan meg is érti a dolgokat...- tette hozzá Shikamaru megadóan.
- Fjancba!- jelentette ki Shikadai, de ezúttal úgy látszik oka is volt. Méghozzá Kiba.
- Shikadai! Megmondtam, hogy nem beszélhetsz csúnyán!- sétált feléjük Kiba. Shikadai elszántan kimászott Ino kezéből, majd négykézláb mutatott rá Kibára.
- Atamaju!- kiabálta, mire a fehér kutya azonnal Kiba előtt termett, ezzel elzárva a gyerek felé vezető utat. A kis Shikadai teljes sebességgel mászott vissza a házba Akamaru védelmében.
- Shikamaru, Shikadai már most is túl okos...- sóhajtott megadóan Kiba.- És Akamaru is átállt az ő oldalára.
- Majd megnő.- jegyezte meg Shikamaru.
- Akkor már az lesz a baj, hogy anyám ragaszkodik ahhoz, hogy Shikadai is értsen a kutyákhoz! Ráadásul már Akamaru is...- panaszkodott Kiba, majd megadóan fordult vissza a ház felé.- Hagyjuk. Gyere be Ino. Gondolom Sai is nemsokára jön.
- Aha. Úgy látszik ért a gyerekekhez.- mondta mosolyogva Shikadaira nézve Ino.- Vagy csak szimplán szereti őket.

Sai természetesen Ino mellett foglalt helyet. Kiba minden tányérra szedett a vacsorából, majd leült Shikamaru és Shikadai közé.
Shikadai kiskanállal nyomkodta a rizst a tányérján, mikor megszólalt a csengő.
- Máris!- kiabált ki Kiba, majd elgondolkodott.- Mégis ki lehet az? Nem hívtunk senkit.

Az ajtón kilépve, csak két köpenyes alakot vett ki a holdfényben. Mindkettőn homokszínű köpeny volt, de az egyiknek a kezében volt valami nagy dolog. Nem kellett sok, hogy Kiba felismerje őket. Az egyik hátán ugyanis megpillantott egy jellegzetes színű legyezőt.
- Temari? Neji? Ti hogyhogy itt vagytok?- kérdezte döbbenten, majd kinyitotta nekik a kertkaput.
- Ugye nem zavarunk?- kérdezte Neji.- Sajnos homokviharba keveredtünk, ezért csak mostanra értünk ide...
- Ha jól sejtem volt oka, hogy jöttetek.- jegyezte meg Kiba, majd betessékelte a váratlan vendégeket.
- Ebben igazad van. Gondoltam mindenkit felkeresünk, akit közelebbről ismerünk.- mondta a fiú. Kiba csak most vette észre a Neji kezében alvó fiút.
- Ő nem..?- kérdezte alaposan végignézve a viharvert társaságon. A kisfiú arcán is volt egy kis seb, bár alig volt észrevehető.
- De, ő Naraku.- puszilta meg a kisgyerek fejét Neji, mire a vöröses tincsek közül kisebb homokszemcsék folytak ki.
- Te jó ég! Egyeltalán van hol aludnotok?!- hökkent meg, mikor észrevette a Neji cipőjének szárában álló homokot.
- Ki az, Kiba?- nézett ki a nappaliból Shikamaru.- Temari és Neji?!

- Te vagy Naraku, ugye?- kérdezte kedvesen Kiba a Neji ölében ülő, most ébredt fiút. Shikadai is érdeklődve ment közelebb hozzá. Naraku csöndesen nézte mindkét, számára idegen személyt.
- Naraku, ők nem bántanak, jó barátok vagyunk.- tette le Neji a fiút a földre. Amaz mintha kicsit bátrabban nézett volna rájuk. Majd vonakodva nézett fel Nejire.- Shikadai majdnem egyidős veled.
Naraku továbbra is néma csöndben nézett rá újra a vele szemben álló fiúra.

A Hyugák gyöngyszeme (-az első Homokrejteki Byakugan)Onde as histórias ganham vida. Descobre agora