A Hyugák gyöngyszeme (-az első Homokrejteki Byakugan)

12.fejezet

- sajnálom, hogy megint ehhez folyamodok, de itt most mindenki legyen szíves elképzelni azt a szaftos, emlékekkel fulladás ig telepakolt háborút. Ebbe Neji halálát is beleértem!...-

Gaara lassan nyitotta ki a szemeit. Mindenhol gyökerek és hozzá hasonlóan most ébredt emberek. Úgy tűnt, a háborúnak végleg vége van. Néhányan örömkönnyeket hullatva borultak halottnak hitt bajtársuk nyakába, vagy sebesült társaikat segítették eljutni az orvosi sátrakig.
- Gaara, mi lenne ha elindulnál?!- szólt rá Shukaku agresszívan.- Neji már nem tart ki sokáig!!

•

Sakura kimerülten ült a földön. Végre vége ennek a pokoli mészárlással teli háborúnak. Körülötte mindenki az orvosi sátrak irányába tűnt el bajtársaikat segitve, de ő csak ott ült, és nézte a napfelkeltét. Szemei sarkában könnyek csillogtak. A pillanatot egy látszólag felé tartó alak szakította meg. A fénytől nem látta ki az, de egy pillanatra megdermedt, majd futni kezdett. Sakura szemével követte a mellette elrohanó Kazekagét. Könnyek gördültek le az arcán, mikor a Kazekage Neji holtteste mellett állt meg.

•

Gaara halvány szemeiből könnyek törtek utat maguknak, ahogy a fiú lassan ölelte magához a Hyuga kihűlt testét.
- Ne nyavalyogj, hanem hívj orvost te marha!!- üvöltötte Shukaku. Gaara óvatosan fektette le Neji testét, majd ahogy végignézett a fiún, csak egy dolog tűnt fel neki. A homok már eltávolította a fiú felsőtestét átszúrt tárgyakat, de a sebekből még mindig ömlött a vér. Gaara óvatosan tette ujjait Neji nyakához, majd pár perccel később csak egy erőtlen rándulást érzett.
- Gaara.....- az alig hallható hang Nejié volt. A fiú szemei le-lecsukódtak. Látszott, hogy tényleg halálán van. Gaara azonnal cselekedett. Egy kisebb homokfelhőt formált maguk alá, majd a nemrég látott Sakurát is megragadta. A lány fel sem fogta mi történt, de mikor az egyik műtésre alkalmas sátorban kötött ki, kicsit értetlenül fordult a Kazekage felé. Amaz Neji félholt testét fektette le gyengéden az asztalra. Sakura azonnal tette is a dolgát, mikor a Hyuga erőtlen, kimerült tekintete felé vándorolt. Nem tudta, hogy tartott ki eddig Neji, de ez még egy ok, hogy ő se hagyja meghalni őt. Bár eléggé furcsállta, hogy a Kazekage végig Neji egyik kezét fogja, és nem is távozik a szobából.

Sakura épp tűt fogva varrta volna össze az utolsó sebet, mikor észrevett valamit. De amit látott, az cseppet sem volt normális. Megfontoltan nézett a Nejihez kötött monitorokra. Minden orvosi tudását bevetve ragadt meg egy szikét.
Gaara nem nézte, mit csinál a lány. Bízott abban, hogy Neji jobban lesz. De aggódott is, hiszen nagyon csúnyán megsebesült. A műtőasztal mellett ülve fogta a félig magánál lévő fiú hideg ujjait. Mire feleszmélt, Sakura épp egy fehér csomagot nyújtott át neki az asztal fölött.
- Én két kezet javaslok, Kazekage-sama.- tette hozzá, mire a Kazekage két kézzel fogta meg a kis fehér batyut. Gaara szemei elkerekedtek, mikor a kis csomagból egy aprócska gyermek feje bukkant elő. A baba kifejezetten apró volt, haja pedig vörös. Szemei körül vékonyan, de fekete volt a bőr. Olyan volt, mint Gaara születése pillanatában. Csak kicsit még nála is kisebb. Döbbenten nézett fel Sakurára. A lány viszont épp befejezte a Hyuga sebeinek összevarrását és épp a kötözésnél tartott.
- Én sem tudom hogyan, de gratulálok, Kazekage-sama. Egy kifejezetten egészséges és erős fia született.- tette el az általa használt eszközöket, majd kötött egy infúziót Neji karjába.- Neji pedig... reméljük túl fogja élni.