A Hyugák gyöngyszeme (-az első Homokrejteki Byakugan)

14.fejezet

Kiba félig alva bújt hozzá a mellette alvó Shikamaruhoz. Jópár hét telt el a háború vége óta. Egyértelműen semmi sem olyan volt, mint azelőtt. Az emberek többsége egyenlőre feketében élte a napjait. Annak ellenére, hogy a következő Hokage, Hatake Kakashi már megkapta "állását" és a shinobiknak is bőven volt küldetésük, többnyire nagyon kimerültek és lassúak voltak a fárasztó háború miatt. Kiba is így gondolta. Ennyi idő sem volt elég, hogy kipihenje a háborút. Persze minden bizonnyal Shikamaru is így vélekedett erről, elvégre neki egy családtagja is elhunyt a tízfarkú tombolása miatt.
Szerencsére a többség már kezdett lábraállni az "utóhatások" után.
Kiba tudta, hogy mostantól Shikamaru mindentől óvni fogja, elvégre tegnap elmondta neki. Hogy Akamarunak köszönhetően valahogy létrejött egy kifejezetten nem férfiakhoz illő "szerv" a hasában, és utóbbi alkalmuk óta fejlődik odabenn egy apró élet. Persze Shikamaru először kifejezetten ingerült lett, mert megtudta, hogy Kiba így volt a csatatéren. Egy idő után lehiggadt, de Shikamarut nincs ember -immár Kibán kívül- aki látta volna valaha dühösnek. Szerencsére hamar megbékélt, így már csak Kiba anyját kell valahogy beavatni a dologba, bár a fiú eddig sem tudott kommunikálni vele ez ügyben. Egyszerűen nem tudta, hogy kezdjen hozzá és hogy folytassa.
- Jól aludtál?- kérdezte Shikamaru lassan felülve. Haja kócosan a vállára omlott. Szemeit dörzsölgetve mászott ki az ágyból.
- Aha, persze...- mondta Kiba gondolataiba merülve.
- Megint ezen agyalsz?- kérdezte Shikamaru, bár tudta a választ.- Ha az anyád nem fogadja el, attól még ugyanúgy Kiba maradsz. Az én Kibám.- mondta bátorítóan, majd egy gyengéd puszit nyomott az elvörösödött Kiba homlokára.
- Megígértem, hogy segítek újraépiteni a falut, te addig... látogasd meg Nejit helyettem is.- öltözött fel Shikamaru. Kiba továbbra is csöndesen mászott ki az ágyból. Hirtelen ötlettől vezérelve ölelte át hátulról Shikamaru izmos felsőtestét. Shikamaru megállt, majd továbbra is félmesztelenül fordult Kiba felé. Szorosan, de gyengéden ölelte magához. Kibának csak ez hiányzott. Az a meleg és magabiztos ölelés. Halványan elmosolyodva nézett fel Shikamarura. A fiú bármennyire is titkolta, Kiba látta a szemében az apja elvesztése okozta fájdalmat. Kiba lassan közelebb hajolt azokhoz a gyönyörű barnás szemekhez. Shikamaru közelebb húzta magához, majd szenvedélyesen megcsókolta. Ennek a meghitt pillanatnak egy nagy fehér jószág vetett véget. Nagyot ugatva hívta fel a figyelmet arra, hogy Shikamarunak az órára is legalább ennyi figyelmet kellene szentelnie, legalább a falu felépüléséig.
- Elmentem, de vigyázz magadra.- adott meg egy meleg puszit Shikamaru, majd kilépett a házból.
- Te is vigyázz magadra.- intett utána Kiba. Végül egy órás unatkozás után Kiba elszántan vágott neki a romos utcáknak.