Láthatatlan Főnix

Part 38

[Ashley szemszöge]

3 hét telt el Asmodeus óta.A fivérekkel megbeszéltük hogy a medál nálam maradhat és megtanítottak használni is de azt nem szoktam.Viszont már csak egy látogatásuk maradt.Reggel amikor felkeltem 5 óra volt de egyszerűen nem tudtam vissza aludni.Felsétáltam a Fan-Houseba és ott feküdtem be a mozi terem egyik ülésébe majd egy tabletet vettem a kezembe.Kivetítettem a közös képeinket Lexie-vel,átnéztem a videóinkák is meg a hangfelvételek amikor ki beszéltük az őrült exe-it.Fel sem tűnt meddig lehettem ott amikor Amanda megszólalt.

-Ashley!A csapat téged keres,engem meg elfelejtettek megkérdezi hogy hol vagy.Szólhatok nekik?-kérdezi

-Persze Am.-motyogom neki miközben még mindig a képernyőt néztem ahol egy videó ment amin éppen Dodzsemeztünk.A könnyeim folyamatosan fojtak miközben Steve pulcsijának ujját szorítgatom.Kopogtak az ajtón mire oda kapom a fejem.Ott volt az egész csapat.Letöröltem a könnyeimet,benyomtam valami random filmet majd feléjük fordultam.

-Hello!-öltök fel egy kamu mosolyt

-Hali.Szia.Jóreggelt!-válaszokat kapok vissza

-Minden rendben?-kérdezi Nat

-Persze!Ma maradhatnánk a Fan-House-ba,oké?Megyek felkapcsolom a bowlingot!-mondom majd elszöktem mellettük a többiek meg szét oszoltak mögöttem.Felkapcsoltam a bowlingot majd bezárkoztam a fürdőszobába és próbáltam vissza nyelni a könnyeim.Kérdezhetitek hogy mi ez a hirtelen emlék roham.Ma van Lexie szülinapja.Mindig együtt töltöttük a szulinapjainkat az egyik helyünkön.Hárman szoktunk lenni én,Jamie és Lexie.Jamie egy a nagyon jófej meleg barátunk akivel szinten nagyon erős kapcsolatot tartottunk Lexie-vel.A helyünk egy bizonyos tó volt.Mindig ott szoktunk ülni a tóparton és csak beszélgetni hárman.Jamievel azóta az este óta nagyon ritkán beszélünk...Nekem előtört a zokogásom próbáltam minél halkabban de nem hiszem hogy sikerült.Kinyitottam az ajtót mire mindenki engem kezdett el figyelni.Én láthatatlanná változtam majd lerohantam a festő szobámba és festettem egyet Luther módjára.Most inkább a gyászt és az űrt festettem le ami bennem van.

[Irói szemszög]

-Hova lett?-kérdezi Wanda

-Nem tom.-feleli a testvére

-Hányadika van?-kérdezi Stark

-Augusztus 11-válaszol Natasha mire Tony sóhajt egyet

-Tudjatok volt az a lány.Akit a Kaliforniában találtunk meg.Halottan.Lexie a neve és Ashley legjobb barátnője volt.Szinte nővérek.Mind1 is.Lexie-nek ma van a szülinapja.-mondja

-Hova mehetett Ashley?Nem akarom körbe járni az egész bázist.-kérdezi Steve

-Vagy fest vagy a kandalonál van.Reméljük hogy az első.-mondja Tony majd Steve elindul a közelebbihez ami a rajz szoba.Szerencséje volt és a lány ott ált egy vászon előtt és elméjűlten festett.Számára lenyűgöző volt hogy látás nélkül képes festeni.Ráadásul ilyen gyönyörűen.Végig nézte amíg barátnője festett.A legvégén amikor Ashley végzett levette a szemkötőt és elmélyűlten bámulta a festményt viszont amikor megérezte Steve jellegzetes illatát megfordult és mosolyogva ölelte meg a férfit.

-Honnan tudtad hogy itt vagyok?-kérdezi Steve miután leültek egy székbe

-A szerelmemet 3 km.-ről is megérzem.-motyogja Ashley

-Szép festmény!Jobban vagy?-kérdezi a férfi miután végignézte a festményt