Láthatatlan Főnix

Part 17

-Ash!Fejezd be! Nem vagy teher.Szeretünk téged!Mindenkinek beloptad magadat a szívébe.Szeretünk téged!Én is szeretlek téged!Jobban mint hinnéd!-amint rájöttem mit mondtam kis hijján a szívroham jött rám de egyből megnyugodtam mert rájöttem hogy elaludt a karjaim között.

Felkaptam és menyasszonyfogásban vittem fel a szobájába.Borzaztó könnyű volt. Amint befektettem az ágyába-no nem úgy-indultam volna de elkezdett mocorogni és morogni. Rémálma volt. Vissza mentem hozzá és elkezdtem simogatni a haját és nyugtató szavakat suttogtam neki majd megfogta a tenyerem és azt használta párnának.Kénytelen voltam be feküdni mellé de nem bántam amint mellé csúsztam ráhajtotta a fejét a melkasomra a kis álomszuszék. Néztem ahogy békésen alszik.Olyan jó lenne ha mindennap így aludna a karjaimban.Miközben őt néztem én is elaludtam.Koràn reggel szerencsére én keltem előbb,kimásztam és adtam egy csókot a homlokára.Amint kiléptem megpillantottam Sam-et aki vigyorogva figyelt hogy kijövök Ash szobájából.Persze ő is tudja hogy szeretem Ash-t.

Elkezdte vonógatni a szemöldökét miközben vigyorog.

-Hagyd már abba csak elaludt az edző terembe és ide hoztam!-szóltam rá suttogva

-Persze!Persze!-helyeselt szarkazmussal de utána egyből le is lépett és én is elmentem átöltözni majd elmentem futni.Akárcsak Sam.

[Ashley szemszöge]

Ahogy felkeltem elkezdtem gondololkodni hogy miért vagyok edző cuccban és miért vagyok a szobámba?És eszembe jutott a tegnap este.Steve megnyugtatott és elmúlt a pánikrohamom utána minden kába lehet már félig meddig aludtam és utána meg Steve befektetett az ágyamba,mellettem aludt és nyomot egy csókot a homlokomra majd reggel elment.Varj mi?A homlokomra?!?És mit csinált?Biztos csak egy baráti puszinak szánta...Elkészültem és megnéztem az időt:6:37 Elvégeztem a reggeli rutinjaimat és a tükörbe nézve egy kisírt feldagadt szemű sápadt és összetört lányt láttam.Hogy ne legyen ennyire sápadt a bőröm felkentem egy arcmaszkot.Mellé felvettem a legnagyobb pulcsim ami egyszerre takaró is.