From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

24. Fejezet

LISA

Kilyan nővérei nagyon kedvesek voltak velem. Úgy kezeltek engem, mintha én is a testvérük lennék. Bár nem voltam biztos benne, hogy mindketten vérszerinti testvérei, mert túl közvetlenek voltak egymással.

Sok ideig forgolódtam, de folyamatosan azon aggódtam, hogy nem e lesz Kilyannak baja a hamis iratokból, és hogy sikerül e velük bejutnom a suliba. Forgolódásom közben a két lány hangos szuszogására lettem figyelmes. Addig-addig győzködtem magam, hogy nem lesz baj abból, ha bemegyek páromhoz, hogy a lehető leghalkabban takaróztam ki és osontam be a hálószobába.

- Kil? Fent vagy? - suttogtam, miután halk nyikorgással becsuktam magam mögött az ajtót. - Kil... - ráztam meg óvatosan, miután mellé léptem. Résnyire nyitotta egyik szemét és úgy figyelt.

- Hmm?

- Nem tudok aludni... Folyton a sulin agyalok.

- Beadjuk a kérelmet?

- Igen! Igen! Igen! - kezdtem halkan örülni.

Bekapcsolta a gépet, ami félhomályba borította a szobát.

Bő egy óra elteltével végeztünk is. Pár apró nehézségbe ütköztünk az iratok hiánya miatt, de végül mindent megoldottuk és reméljük nem bukunk le.

- Kész...! - dőlt hátra székében, én pedig hátulról átöleltem nyakánál.

- Köszönöm! - adtam egy cuppanós puszit homlokára.

- Én viszont most megyek aludni. Már alig maradt pár órám. - döntötte fejét a vállán pihenő karomra. - Te meg, míg nem kapunk visszajelzést, menj el a városba iskolaidőben, hogy Angieék ne fogjanak gyanút, oké? - bólintottam egyet. - Majd megmutatom merre ne menj, ha nem akarsz velük összefutni.

- Köszike! - suttogtam, majd miután Kil lefeküdt az ágyába visszasurrantam a nappaliba a matracomra.

Hajnali négy körül egy gyenge rúgásra, majd egy hangos csattanásra és pár halk szitokszóra ébredtem.

- Bocsánat, nem direkt volt. - állt fel a fehér hajú lány és mélyen meghajolt. Kómásan megráztam a fejem. Még éppen láttam, ahogyan Angie bekukucskál a konyhából és kuncog rajtunk egyet, majd az álmosság lecsukta a szemem. Még hallottam, ahogyan kint beszélgetnek, aztán újból elnyomott az álom.

- - -

Belépek az osztályterem ajtaján magabiztosan. Az egész osztály tekintete rám szegeződik és halkan összesúgnak. A tanárnő csendre inti őket és bemutat engem. Megkéri, hogy mutatkozzak be pár mondatban, amit meg is teszek, majd leülök Kilyan mellé. Páran hátrafordulnak és vagy sajnálkozóan tekintenek rám, vagy "figyelmeztetnek", hogy ne barátkozzak vele, vagy beszólásokkal gúnyolódnak rajtam. És én képtelen vagyok visszaszólni. Hiába nyitom a szám, hiába tátogok, vagy kiabálnék, nem jön ki hang a torkomon. Kil egy-egy fiúnak visszaszól vagy épp szúrós tekintettel illeti őket, de visszaszólnak neki és tréfát űznek belőle. Rajtam eluralkodik a düh és lángokban kezd égni az egész testem. Az osztály pánikban tör ki, az osztályfőnök pedig hívni kezdi a hatóságokat, miközben tereli ki az osztályt, engem pedig bezárva a harmadik emeleti osztályterembe.

- - -

Riadtan ébredtem. Azonnal felültem és szapora lélegzésem próbáltam visszaállítani. Lassan felálltam és kimentem a fürdőszobába megmosni az arcom. Szemem alatt óriási lila karikák éktelenkedek és a hajam is szanaszét, kócosan állt. Miután megfésülködtem és a púderemmel eltűntettem a szemem alatti lila foltokat, elégedetten néztem a tükörbe. Egy fokkal jobb.

Kimentem a konyhába és lefőztem két adag kávét. Kezemben a pohárakkal nyitottam be Kilyan szobájába. Letettem azokat az éjjeliszekrényre és leguggoltam. Kitűrtem pár kósza tincset a szeméből és ajkaira hajoltam. Lassan kezdte mozgatni ajkait az enyémekkel szinkronban. Hogy lehet ilyen aranyos, még álmában is viszonozza a csókom. Mikor elhajoltam tőle nyitogatni kezdte szemét.

- Jó reggelt, édes! - mondta, még enyhén rekedtes hangján és megköszörülte torkát.

- Jó reggelt! Kérsz kávét? - emeltem fel az ő adagját a szekrényről, és miután felült az ágyában a kezébe adtam. A sajátomat is elvettem és a fiú mellé ülve kezdtem kortyolgatni.