From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

Epilogus

KILYAN

15 évvel később

- Szia Apa! - nyitott be a 12 éves kislányom. 

- Szia Shiji! Mi volt ma a suliban?

- Megint ötös lett a matek témazáróm!

- Gratulálok. Gyere öleld meg aput! - tártam szét a karjaimat, majd Shiji az ölelésembe futott

- Meg holnap a természetfeletti kutatók tartanak előadást a suliban. 

- Akkor holnap nem mész suliba. - lépett ki a mosdóból Lisa - Szia, kicsim!

- De most miért, anyuuu!

- Ne felejtsd el, hogy féldémon vagy. Természetfeletti erőkből már nem kevés bajunk volt. Apádat egyszer el is vitték, mert azt hitték természetfeletti.

- Na jó! - adta be a derekát, majd miután mindkettőnk arcára puszit nyomott, leült leckét írni.

- Olyan aranyos. - húzódtam be a szobába.

- Mert te vagy az apja. - csókolt meg.

- Aha, persze! Azt azért ne felejtsd el, hogy te vagy az anyja.

- Jaj te. Még mindig ugyanolyan aranyos vagy.

- Mint az a fiú, aki gyógyszerezte magát?

- Aki képes volt egy démonlegendát valóra hozni.

- Apa! - kopogott Shiji az ajtón - Segítesz kikérdezni az irodalmat?

- Persze, ezer örömmel.

A közös vacsora után Shiji elment aludni. Angie régi ágya köré építettünk egy üvegfalat, hogy legyen egy külön kis magánszférája. Az üveg simán elsötétedik egy gombnyomásra, illetve Lisa hangszigetelő varázst tett rá, így nyugodtan csinálhat bármit.

- Ti vagytok a legjobbak! Jó éjt! - húzódott be Shiji a sarkába.

Lisával kettesbe voltunk a szobában, amikor három árnyalak lépett elő.

- Sziasztok, lányok! - köszöntem a démonoknak.

-Mizujs, Kilyan? - kérdezte Jennie.

- Semmi különös. 

Néha eljönnek meglátogatni minket, és olyanok a beszélgetéseink, mint régen Lisával. Rosé épp egyik áldozatáról mesélt, amikor megcsörrent a telefonom, a készülék Naeyon nevét jelezte ki.

- Szia!

- K... Kilyan? ANYA LESZEK!!

- Gratulálok! Várj, adom Lisát! - átadtam a lánynak a készüléket, majd ő is egy halk örömvijjogásban tört ki.

- Holnap átmegyünk. - mondta Lisa, majd bontotta a vonalat. 

Hirtelen felszisszentem, amikor éreztem, hogy a csuklómon elkezd kirajzolódni valami.

- Emberkém? - nézett rám Lisa.

Felhúztam a pólóm ujját és a csuklómon már teljesen látható volt egy jel.

- Ez egy természetfeletti jele, de...

Ekkor valamit éreztem a kilógó vállamon. Olyan volt, mint amikor Hyo szárnyai között aludtam.

- Ez Hyo! - nyugtattam meg őket. 

- Megmondtam akkor. Örökké. - mosolygott a szemembe.

16 évesen, amikor dobtak, soha nem sejtettem, hogy valaha rendbe fog jönni az életem. Aztán jött ő. Az a lány, aki kitartott mellettem, összeszedett, és feladta a démoni alakjait miattam. Aki örült, hogy egy félénk jófiú a párja, akire vigyázhat. A nő, aki kihozott a halál torkából. Akitől gyermekem született. 

- Kilyan, az után is szeretni foglak, hogy az univerzum utolsó csillaga kihunyt. És Hyonál is boldogan fogunk élni.

- De... te nem vagy kitiltva tőle?

- Mivel az oldalán harcoltam, szabad bejárásom van. - mosolygott rám, aztán szenvedélyes csókba hívott.

THE END

A/N

Kedves olvasóink!

Ez a történet elérkezett a végére. Nagyon szépen köszönjük, hogy olvastátok a könyvet. Hamarosan visszatérünk, a következő  könyveinkkel. Már vannak terveink.

Vigyázzatok magatokra, sziasztok!

Chu~

Angie & Kiyan