From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

5. Fejezet

LISA

Rengeteget beszélgettünk még a lányokkal. Elmeséltem nekik, hogy találkoztam Kilyannal, hogy hogyan bántak vele ma, de valahogy nem tudtam tejes szívből nevetni velük azokon a részeken, ahol bántották. Én sem tudom, mi lehet velem.
Ők is elmesélték, hogy milyen jól szórakoztak az elmúlt estéken, és büszkeségtől telve mesélték, hogy az egyik 18 éves tinipicsa Jennie tehetsége által lett öngyilkos.
Szívesen ott lettem volna, hisz azért mégiscsak ez tesz boldoggá.
Ahogyan kezdett besötétedni, elbúcsúztunk egymástól és ki-ki ment a maga útjára.
Én természetesen, mint már lassan másfél hónapja, Kilyanhoz mentem.

~ Hali, milyen volt a napod? - tettem fel a kérdést neki, mikor már csak ketten voltunk a szobában, mintha nem tudnék semmiről.

- Ne is mond! De már csak egy nap, aztán hétvége. Két nap nyugalom.

~ Miért hagyod nekik, hogy beszóljanak? - vontam kérdőre a meglepett fiút.

- Te... Ezt honnan... Honnan tudod?

~ Ohh, azt hitted nem tudok mindenről? Előttem nincs rejtegetnivalód.

- Már belefáradtam. Bármit teszek, úgyis folytatják.

~ A gyengéket bántani is fogják. Mit képzelsz én miért vagyok itt? Csak hogy bántsalak, és ezáltal jól szórakozzak.

- Nem úgy néz ki, mintha bántani akarnál. És amúgy meg, hozzászoktam. - villantott egy hamis mosolyt a sarokba, ahol álltam.

Bennem maradt a szó. Igaza van. Nem tudom miért, de mintha nem bántani, hanem megmenteni akarnám. Én sem értem magam. Jennie szerint halálos beteg vagyok. Van benne valami.

--------------------

Hamar elszalad a péntek.
Ma egész nap shoppingoltunk a lányokkal, valami jó bulizósszerkó után kutatva. Eldöntöttük, hogy össze akarunk öltözni, de nem teljesen ugyanazt akarjuk hordani, mert az milyen már.

Végül egy fekete, fehér, és rózsaszín színeket kihangsúlyozó szettben álltunk a tükör előtt.
Rosé egy rózsaszín haspólót viselt fehér, kicsit elálló hosszú nadrággal, ami szépen kiemelte vékony lábait, enyhén kiálló bordáit, és csillogó szőke tincseit.

Jennie egy fekete haspólóban és fehér miniszoknyában állt mellettem.

Én pedig egy fekete csillogós rövidnadrágban és Roséhoz hasonlóan egy rózsaszín haspolót viseltem.

Nagyon jól festettünk együtt. Már csak egy kis smink hiányzott és a hajunkat kellett megcsinálni.

A sminkünk mindhármunknak ugyanolyan volt: alapozó, vérpiros rúzs, macskás túsvonal, rózsaszín szemhéjfesték és egy kis szempillaspirál, no meg szemöldökceruza.

Rosénak enyhén tupírozott, hullámos hajat csináltunk, nekem csak összefogtuk egy kis színes póthajjal felspékelve. Frufrumat, pedig hagytuk hagy takarja homlokom.
Jennienek pár rózsaszín tincset festettünk fekete hajába, így az ő szettje se lett "tesi ruha" feelingű.

Gyorsan feltettünk még egy csillogós fekete körömlakkot, majd elégedetten vizslattuk magunkat a tükörben.

- Lányok nem mondhatom, hogy csúnyák vagytok. Ha fiú lennék, már rég az ágyamban nyögdécselnétek. - nézett ránk Jennie perverz mosolyával, mi pedig nevetve vállon csaptuk. - Most mi van? Legalább őszinte vagyok! - játszotta el, hogy fel van háborodva.

Fél óra múlva, már a pokol legfelkapottabb szórakozóhelyének bejáratánál álltunk, a Hell Casino előtt.

Izgatottan egymásra néztünk a lányokkal, majd egy gyors pecsétet kérve a kezünkre, beléptünk a szórakozóhelyre.

Nem véletlen jár ide mindenki. Bárpultok tömkelege, dübörgő zene, és az azt túl kiabáló tömeg, sztriptíz táncosok serege, medencék és egyéb ilyen ínyencségek várták a szórakozni kívánókat. Régebben nagyon sokat jártunk ide Jennievel, de aztán valahogy ez abbamaradt.

- Mint a régi szép időkben... - bökött oldalba barátnőm, majd kezdett el a bár pult felé húzni minket. Kikért három italt, aminek csodálkozom, hogy a pultos hallotta a nevét, mert én, aki Jennietől 5 centire álltam nem hallottam.

A csapos piros és fekete alkoholokat öntött egymásra, jól megkeverte őket, úgy, hogy a két szín egymásba fonódjon, de ne olvadjon össze. Majd látványosan megégette és még lángokban elénk tette.

Kezdődjön a buli!