From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

1 ÉVES KÜLÖNKIADÁS

Sziasztok!

Mivel egy évvel ezelőtt kezdtük publikálni a könyvet, ezért úgy döntöttünk, egy különkiadással kedveskedünk nektek.

70 évvel később

Pár perc múlva kitisztult a fejem. Tisztában voltam azzal, hogy meghaltam. Lisával végig ugyanannyira szerettük egymást, mint amikor először csókolt meg. Amit furának találtam, hogy újra erőm teljében voltam és a 16 éves kori testemben láttam magam. Hirtelen Lisa is megjelent mellettem.

- Szia, emberkém. Minden oké?

- Persze, te is jól vagy? 

- Igen.

- Most hol vagyunk?

- Hyo birodalmának bejáratánál. Hazatértünk. - csókolt meg.

Hirtelen kinyílt az óriási aranyajtó és Yvette lépett ki rajta.

- Kilyan? Üdv itt! - mosolygott rám, majd megköszörülte a torkát. - A királynő fog elítélni. Készülj fel! Kövess!

Nem volt mit tenni, követtem a lányt, de azt nem értettem, mit keres itt, hiszen nem akart visszatérni. De mire jobban átgondolhattam volna az egészet, már beértünk a trónterembe. Hyo melett ott ült Angelita.

- ÖCSIII! - egyszerre szálltak le és zártak az ölelésükbe. 

- Nagyon hiányoztál! - suttogták, mint régen.

- Szia, Lisa! - ölelték át a lányt is.

- Készen állsz? - kérdezte Hyo.

- Nem igazán. - válaszoltam. - De vágjunk bele.

Visszarepültek trónjaikra, majd kezdetét vette a ceremónia.

- Bánod-e minden bűnödet, amit Földi életed alatt elkövettél és halálodkor is magaddal hoztál? - teszi fel Hyo tekintélyt parancsoló hangnemben  kérdését.

- Bánom. - válaszoltam határozottan.

- Bűneid megbocsátást nyertek. Tovabbléphetsz a mennyekbe az ajtón keresztül. - mutat határozottan a mellettük található ajtóra.

Egy pillanatra rájuk néztem, majd az ajtóra.

- Ne aggódj, nemsokára bemegyünk és beszélgetünk. - bíztatott Angie.

Lisával egyszerre mentünk az ajtóhoz, majd kinyitottam. Egy város főterére vezetett. 

- Mennyetek a királynői rezidenciára, ott fogtok lakni. Odatalátok. - mondta Hyo.

Majd halottam még, hogy Angie feltesz neki egy kérdést.

- Miért engedtedd be az első kérdés után?

- Drágaságom. Ő az öcsénk, nekem a védencem. Ő egy nagyon jó ember volt és tényleg bánja a bűneit. És végülis... csak nem fogom a saját öcsénket a pokolra küldeni.

Lisa egyszer csak elindult egy irányba. 

- Merre mész?

- Ahova küldtek. A királynői rezidenciára. Tudod! Ismerem a helyet. Harcoltam itt.

- Tényleg... emlékszem. 

Ekkor elértünk a palota főbejératához, ahol két őr megállított.

- Állj! Mit kerestek itt? - kérdezte határozottan az egyik.

- Kilyan Asano és Lalisa vagyunk, a királynő azt mondta, itt fogunk lakni.

- Pontosan. Lalisa te már ismered a helyet. A toronyba fogtok lakni a királynő szobája mellett. És Kilyan? Üdv itthon! - mosolygott rám, majd beengedtek minket. 

Lisa felvezetett a toronyba a lépcsőkön, folyosókon, gyönyörű volt az egész palota. Majd egy szoba ajtón ott volt a régi ajtódekorom, de már egy L betű is felkerült a K mellé. 

Benyitottam és Angie ott ült az asztalnál. Egyből rohantam és újra megöleltem.

- Nagyon hiányoztál! - szorítottam magamhoz.

- Te is nekem. És kérek, ne haragudj, hogy egyedül hagytalak.

- Semmi baj Angie... semmi baj!

- Az a lényeg, hogy újra együtt vagyunk és semmi más.

- Megvan még a jel? - kérdezte gyermeki izgalommal.

Megmutattam a csuklómat, ahol még mindig ott volt Hyo jele.

Kopogást hallottam az ajtón.

- KI AZ? - kiabáltam ki.

- A királynő! - érkezett a válasz.

- Jöjjön be. 

Nyílt az ajtó és Hyo repülve zárt be újra az ölelésébe.

- Öcsikém! Drága kicsi öcsikém! 

- Hyo... - hatódtam meg.

- Közös program? - dobta fel Angie az ötletet csak úgy, mint régen.

A családunk újraegyesülhetett.