From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

25. Fejezet

KILYAN

- Lisa! Akkor mutatok egy helyet, ahol elbújhatsz Angieék elől napközben, oksi?

- Rendben van, emberkém. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Egy gyors összekészülés után, megmutattam Lisának, azt a kis tisztást, ahova Angieval a szüleink elől menekültünk még régen.

- Miért érzem azt, hogy te sokat voltál itt? - kérdezte Lisa.

- Régen ide menekültünk Angieékkal. Suli után érted jövök, Angieék este 10-ig melóban lesznek.

- Vigyázz magadra. - nyomott egy búcsúpuszit a számra majd elindultam az iskola felé.

Amikor becsengettek, az igazgatónő bejött az osztályunkba.

- Gyerekek! Holnap egy új lány érkezik közétek. Lalisa a neve. Szeretném, ha tisztességesen bánnátok vele.

Egyetértő morgás volt a válasz, habár nem is vártam többet ettől az osztálytól. Mindent, ami a sulival kapcsolatos, azt leszarják és csak a bulizásra és a szexre gondolnak.

A nap fénypontja az volt, amikor tesi órán teljes erőből nekilöktek a bordásfalnak nem is egyszer. És sajgó tagokkal mentem Lisaért.

- Emberke! - csókolt meg - Veled meg mi történt?

- Semmi, démonom! - viszonyoztam a csókját - Semmi.

- Ne hazudj! Hallom, hogy gyorsabb lett a szívverésed és a légzésed! Amióta megtaláltalak hallom ezeket! És csak azért, mert csakis emberi alakot tudok felvenni, attól az erőm még megmaradt!

- Jó oké, bántottak! Neki löktek tesin a bordásfalnak és a tanár le se szarta!-fakadtam ki halkan.

- Menjünk haza és leápolom a sebeidet! Amióta tudom, hogy szerelmes vagyok beléd, van egy gyógyítóerőm, amit azért kaptam, hogy neked segítsek.

- Oksi. - elmentünk a házig, majd Lisa leültetett az ágyra, kicsit feljebb húzta a pólómat és egy kékes fény jött ki a kezéből. Óvatosan a sérült bőrömhöz ért. Hirtelen kulccsörgést hallottam. - Basszus! Hazaértek Hyoék!

Kivágódott az ajtó, Hyo rohan a szoba felé, és rajtam újra végigfut egy borzongás.

- Mi vagy te, Lisa? Megjelent egy óriási jogar a kezében, és hatalmas, hófehér angyalszárnyak jöttek ki a hátából.

-K... k... Királynő? - sokkolodott le Lisa.

- HYO?! - Akadtam ki totálisan.

- Igen! És Kilyan őrangyala! Szóval?

- Az a helyzet... - hajtotta le a démon a fejét - Engem kiátkoztak a pokolból.

- Démon és ember közötti szerelem. -suttogott maga elé Hyo - Húszezer éve nem láttam ilyet.

- K... királynő? - kérdeztem meg óvatosan.

- Nem akartam, hogy megtudd öcsi. -nézett rám a fehér hajú szépség - Az angyalok királynője... vagyis a legerősebb angyal, illetve az örződ vagyok... Tudtam, hogy egy természetfeletti lény lesz csak képes tiszta szívvel szeretni téged, de soha nem hittem volna, hogy egy démon fog beléd szeretni... - tűntette el hatalmas szárnyait - De ha Lisa nem tud visszamenni a pokolba, az azt jelenti, hogy soha nem fog elhagyni. -mosolygott rám.

Több se kellet, felpattantam az ágyról és megöleltem a nővéremet, akiről újabb titkot tudtam meg.

- Köszönöm. - sírtam halkan.

- Ugyan, öcsikém. - ölelt vissza - Ez a dolgom.

Ekkor hirtelen ideges kopogást hallottam az ajtón.

- Na baszki! - csattant fel Hyo.