19. Fejezet

44 2 0
                                    

KILYAN

Ma van az utolsó munkanapom. Úgy döntöttem, hogy ez az én napom lesz melóban. És a főnököm külön félrehívott és megdicsért.

................

Hulla fáradtan hívom a liftet. Igaz maximálisan odatettem magam munkában, de nagyon meleg volt, szóval elfáradtam. Nyitom ki a lakás ajtót és a következő kép tárul a szemem elé: Hyo a falhoz nyomja Angelitát, miközben vadul falják egymás ajkait.

- Sz... sziasztok lányok. - köszöntem zavarodottan.

- Öcsi! - rebentek szét - Ez nem az aminek látszik. - kis csend után folytatta - Mi el... el akartuk mondani, de...

- Nyugi. Örülök nektek. Csak Hyo szerződése miatt félek.

- Emiatt ne félj. Ha te nem mondod el senkinek, senki se fogja megtudni. - bólintottam, ezzel a szavamat adva, hogy lakat a számon. - Ha lassan három hónapja nem tudta még meg senki, remélem nem most fogunk lebukni.

- Há... Három hónapja?! - kerekedtek ki szemeim. Tényleg három hónapja titkolóznak előttem? Eddig azt hittem bármi történik elmondjuk egymásnak. Bár ahogy őket ismerem, csak féltek felválalni magukat. De... Akkor én úgy aludtam velük egy ágyban, hogy ők együtt voltak? Kérdések ezrei kavarogtak a fejemben.

- Tényleg nagyon sajnálom... - sütötte le a szemét Angie. - El kellet volna mondanunk, csak... Tudod ez olyan hirtelen jött, hogy... Én sem gondoltam volna soha, hogy... Hogy egy lányba fogok beleszeretni.

- Engem egyáltalán nem zavar, hogy egymást szeretitek, csak azt hittem mindent elmondunk egymásnak... - ezzel elmentem mellettük egyenesen a szobámba, aminek ajtaját kulcsra zártam. Nem tudom miért viselkedem így. Kell egy kis idő, hogy feldolgozzam. Halk veszekedést hallottam az ajtóm előtti helyiségből.

- Ne menj be! Hagyj neki egy kis időt. Nemsoká megbékél. - állította meg Hyot tevékenységében.

- De úgy érzem én vagyok a hibás. Szeretnék tőle bocsánatot kérni és elmagyarázni neki. - suttogta.

- Majd később, kérlek. Ismerem, ilyenkor kell neki egy kis idő. Bízz bennem. - a mondat után távolodó lépteket hallottam. Bedugtam fülhallgatómat és az egyik kedvenc bandám zenéit kezdtem hallgatni.

Pár óra múlva kimentem összedobni valami vacsorát, de a lányokat nem láttam sehol. Kinyitottam a hűtőt és tudatosult bennem, hogy szó szerint üres. Visszamentem a szobámba, elővettem egy kisebb táskát, beledobáltam a telefonom, iratokat, pár szatyrot és a pénztárcámat. Elindultam a lift irányába és hívtam azt. Hamar meg is érkezett, de annyian voltak benne, hogy esélyem se volt bemenni. Sóhajtottam egyet, megforgattam a szemem és hagytam, hagy menjenek tovább. Mi van itt? Valaki biztos meghívta az egész familiáját. Gyorsan újrahívtam és a legközelebbi zöldséges felé vettem az irányt. Nemrég eldöntöttem, hogy új én, új külső, és ebbe a kinézetem is beletartozik. Bár azért nem leszek egészségmániás. Láttam is mostanában egy receptet, ami nagyon megtetszett. Pár répa, cukkini, krumpli és gomba. Hazafelé benéztem még egy boltba, de üres kézzel távoztam. Boldogan léptem be az ajtón.

- Lányok! - remélem itthon vannak már. - Mi a baj? - Angie a nappaliban vígasztalta Hyot, aki amint megpillantott felém rohant és megölelt.

- Már azt hittem,... - szipogta - hogy miattunk mentél el.

- Dehogy, te butus. - simogatom meg a lány haját ezzel nyugtatva. - Csak éhes voltam. - emeltem meg kicsit a kezemben tartott szatyrot, miután eltávolodtunk. - Van kedvetek segíteni?

Természetesen nagy lelkesedéssel egyeztek bele.
Az utasításaimmal hárman nagyon gyorsan haladtunk. Nem nagyon szoktam főzni, mert lustaságból inkább rendelek, de most szeretném megváltoztatni ezt a rossz szokásom.
Végülis nem is olyan borzasztó a főzés. Másokkal, pedig egyenesen szórakoztató.

- Öcsi? Te mióta is élsz ilyen egészségesen? Ebből még én is ehetnék, pedig most komoly diétán vagyok. - forgatta meg játékosan a szemeit utolsó mondatára.

- Szeretnék megváltozni. Ha egyszer tényleg DJ lehetnék, akkor jól kell kinéznem, te már csak tudod Hyo. - egyetértően bólogattak. Megígérték, hogy ezentúl többet fogunk együtt főzőcskézni, mert végig élveztük az egészet. Egyikünk sem profi a dologban, de a végeredmény isteni lett. Talán még Lisát is megkínálom.

From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*Where stories live. Discover now