From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

50. Fejezet

KILYAN

- Öcsi? - zárt ölelésébe Angie. - Nagyon hiányzik Hyo.

- Elhiszem. - öleltem át én is - Hiszen kettő hónapja harcolnak.

- Szerinted jól vannak?

- Biztos vagyok benne. Hisz nagyon erősek mindketten.

Valaki kopogott az ajtón. Belenéztem a kukucskálóba és Lisát láttam. Kinyitottam az ajtót a lánynak, aki egyből a nyakamba ugrott és szenvedélyes csókkal üdvözölt.

- Szia, Lisa! - fordultam meg vele.

- Emberkém! - mosolygott rám.

- Szia Lisa... Hyo? - nézett rá Angie reménykedve.

- Angie... - ment oda a lányhoz a démon és magához ölelte. - Hyo nem fog tudni visszajönni.  Ezt küldi neked. - nyújtott át egy levelet.

A lány könnyeivel küszködve, a nappaliban ült le és kezdte el olvasni.

Reflexszerűen indultam el a lány felé, de Lisa visszafogott és a fülembe suttogott.

- Most hagyd békén... kérlek.

Rezgett a telefonom és láttam, hogy Hyo valahogy posztolt Instára.

"Kedves rajongóim, sajnálattal értesítelek benneteket hogy visszavonulok. Elfáradtam, és úgy gondolom ez a legjobb, amit tehetek. Vigyázzatok magatokra, Puszi, Hyo."

- Lisa muszáj lesz odamennem hozzá!

- Jó, rendben.

Lassan odamentem a lány mellé és magamhoz öleltem. 

- Foglalkozz Lisával, most ért haza. - szipogott.

- Addig nem, amíg te jobban nem leszel. Nélküled nem ismert volna meg.

Erre válaszként csak ellökött magától egy határozott mozdulattal.

Lisára néztem.

- Gyere a szobámba. - suttogtam.

Miután becsukódott az ajtó, az ágyamra rogytam.

- Aggódom Angie miatt.

- Hidd el, én is. Mennyit aludtál mostanában?

- Nagyon keveset. Angiera vigyáztam.

- Akkor aludj. - vont az ölelésébe - Vigyáznod kéne magadra.

Nem ellenkeztem.

Éjszaka rémálmaim voltak, de másnap reggel ébredtem csak fel.

Lisa nem ölelt, viszont egy levelet láttam becsúsztatva az ajtóm alá, a borítékon "ÖCSI" felirat volt. Gondolkodás nélkül rohantam a nappaliba.

A borítékot szinte feltéptem, olyan hevesen nyitottam ki. A kis lapot kivettem és miután széthajtogattam olvasni kezdtem.

"Szia öcsi. Ne haragudj, de úgy érzem nekem többé nincs helyem itt. Bár tudom e tettem után nem érdemelném meg, de remélem találkozhatok életem szerelmével, Hyoval. Remélem megérted. Tudod mennyire fontos ő a számomra, te is ugyanúgy szenvedtél Lisa hiánya miatt. De Lisa visszajött, Hyo pedig... nem. A tegnapi poszttal és levelével minden reményem elveszett.
Nem szeretném, hogy sírj utánam. Ha eszedbe jutnék, gondolj arra, hogy boldog vagyok Hyoval odafent és téged figyelünk.
Nagyon szeretlek.
Angie

Hogy micsoda?! Milyen tett? Ugye nem...?!

Rohantam ki a szobából Angiet keresve. A nappaliba feküdt a földön egy gyógyszeresdobozzal a kezében, aminek tartalma a szőnyegen hevert.

- Angie... - suttogtam és leguggoltam mellé. - ANGIE! - üvöltöttem a könnyeimmel küszködve. Az arcom eltorzult és könny áztatta az egészet. Nővéremnek már semmi életjele nem volt. Nem mozgott többé a mellkasa és nem nyitotta ki többé gyönyörű szemeit. Már soha nem láthatom, ahogyan mosolyogva táncol a színpadon. Elment, engem hátrahagyva egy jobb jövő reményében.

Nem! Ez nem lehet! Ez az egész csak egy álom! Csak az agyam szüleménye. Hisz képtelenség. Természetfelettiek nem léteznek!

Könnyeim egyre csak szaporodtak és egyre gyengébbnek éreztem magam. A tudat, hogy mindkét nővérem magamra hagyott: felfoghatatlan. Vajon ilyenkor hol van Lisa, hogy megnyugtasson?

A zár kattanását hallottam és néhány halk léptet, ami a szobám felé ment.

- Kilyan? - hallottam Lisa halk hangját, de nem volt erőm válaszolni. - Kilyan! - lépett a nappaliba és sietett oda hozzám. Amint realizálta, hogy Angie eszméletlenül fekszik a földön, első dolga volt, hogy megnézze él a még. Orra elé tette a kezét, de mikor másodpercek múlva se érzett levegőmozgást, nem szólalt meg csak megölelt. Jól esett a biztonságos ölelése, de mégsem hozta vissza a nővéremet.

Egész nap a szobámban voltam bezárkózva és még Lisát sem engedtem be. Tudom, hogy nagyon aggódott értem, de a magam és az ő érdekében sem tettem. Néha beszélt hozzám az ajtón keresztül, ebből is tudom, hogy elrendezte a holttestet. Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy semmi pénzünk nem lenne temetést rendezni, így Lisre hagytam a dolgot. Nem is szeretném sose megtudni, mit csinált vele. Már javában sötét van és Lisa sem mászkál már kint. Az órám hajnali egy órát mutat. Szemhéjaim szép lassan elnehezednek és elalszom.

~

Egy kanapén ülök és a kedvenc sorozatomat nézem, amikor valaki hátulról a vállaimra simít. Melegséggel tölt el, de nem tudom megállapítani ki az. Megfordulok és két nővéremet látom. Helyet foglalnak mellettem a két oldalamon és egy szoros ölelésbe zárnak.
- Nagyon hiányzol, öcsi! - húzódik el Hyo. - De nyugi, én és Angie folyton vigyázunk majd rád. Csak légy erős és sose add fel!
- Én tényleg nagyon sajnálom. - szakította félbe Angie - De én most vagyok boldog és tudom, hogy te is az leszel Lisával a Földön.

~

Felültem az ágyon és szinte rögtön nyitódott is az ajtó.

- Szóljak Nayeonnak, hogy mégse jöjjön ma? - kérdezte óvatosan Lisa. Nemre ráztam a fejem. Úgy éreztem jót fog tenni nekem egy kis társaság, ami elvonja a figyelmem. Ez az álom rádöbbentett, hogy egyikük sem szeretné, ha magamba roskadnék és feladnám az eddig felépített életem.