35. Fejezet

47 1 0
                                    

LISA

Este sokat forgolódtam, nem igazán tudtam aludni. Ha sikerült is elaludnom, mindig felriadtam. Hiába éreztem biztonságban magam a két lány mellett, mégis féltem.

Vajon Jenniék megtalálják Kilyant? És ha meg is találják, él még egyáltalán?

Hyo is nagyon sokat forgolódott. Szerintem rémálmai lehettek az éjszaka.

Hajnali három körül végül elnyomott az álom. Addig hiába vártam Jenéket, nem jöttek. Lehet még mindig keresik őt.

Következő emlékem már csak az volt, hogy az ébresztőórám vadul csörög reggel ötkor.
Bár ez az ébresztő a suli miatt van beállítva, most pont kapóra jött.

Amint felültem, megláttam a telefonomon a kis cetlit, amire egész este várta. Már csak azt remélem, jó hírek vannak benne.

„Szia Lis!
Nehezen, de megtaláltuk Kilyant. A város nyugati szélén lévő egyik régi gyárban van. Bár váltásban vannak az őrök ott, csak délután folytatják tovább Kil tanulmányozását.
Sajnálom csajszi, de csak ennyit tudtam tenni érted remélem segít valamit.
Puszi, Jennie“

- Ezaz! - mosolyodtam el. Nem szerettem volna, ha Hyoék megtudják, hogy több démon is járkál már a házban rajtam kívül, szóval csak mint ötlet vetem fel, hogy kezdjük a nyugati szélen.

Hyo is lassan felébredt, aki egy csókkal ébresztette fel Angiet.

- Jó reggelt. Mi most elindulunk Lisával felkutatni öcsit.

- Hozzátok haza, kérlek! - nézett ránk.
- Úgy lesz! - magunkra varázsolt egy éjfekete ruhát az angyal, majd lementünk a kocsijába.

- Merre induljunk Lis?

- Kezdjünk a nyugati gyártelepen.

A lány szó nélkül odahajtott. Mikor leparkoltunk meglátott egy arra sétáló lányt.

- Yvette? Te mit keresel itt?

- Hyo? Inkább te mit keresel itt?

- Az öcsémet elvitték a természetfeletti kutatók.

- Akkor itt lesz. Tegnap óta kísérleteznek itt egy fiún. - mutatott a mögötte lévő építményre.

- Figyelj... Az ami történt, az én hibám volt. Gyere vissza fel.

- Nem kell... - mondta gúnyosan a lány majd kibontotta fekete szárnyait és elrepült.

- Ezt majd később elmesélem. - indult el befele az angyal.

Rövid kutatás után megtaláltuk amit kerestünk. A gyárat, amit őrök védtek. Valószínűleg ott van fogvatartva Kilyan.
Hiába jártuk körbe, csak egy bejárat volt.
A nagy épület körül erdős terület volt, ami tökéletes rejtek hely volt számunkra. A fák mögött rejtőzve néztük, hogy mikor váltanak az őrök.

- Te balról, én pedig jobbról próbálok majd bemenni. Így ha két oldalról hallanak neszt össze tudjuk őket zavarni és bejuthatunk őrségváltásnál. - suttogta nekem Hyo, én pedig csak bólintottam rá egyet. - Amint bejutsz rejtőzz el valahova. Most irány a helyedre. - utasított és mindketten beálltunk az ajtóhoz minél közelebb, ahol még nem buktunk le.

Nem is kellett sokat várni. Körülbelül fél óra elteltével elkezdődött az őrségváltás. A már előre kitervelt útvonalon minnél csendesebben és gyorsabban próbáltam átsurrani. Hyo valamiben megbotolhatott, mert hirtelen egy esést hallottam. Teljesen lefagytam és az őrök is mind az ő irányába néztek. Pár másodpercig mozdulatlanság honolt. Az őrök folytatták dolgukat. Biztos azt hitték csak valami állat. Hyo velem együtt gyorsan beszökött a gyárba.
Ez meleg volt...

Egy-egy hordó mögé bújtunk és miután megbizonyosodtunk róla, hogy tiszta a terep, Hyo intett hogy kövessem.

Végig a fal mellett mentünk, hogy bármikor el tudjunk rejtőzni egy doboz vagy tartály mögé. Az ablakokon - vagy azok helyén - bejövő fény árasztotta el a helyiséget. A működő gépek hangját követve egy vastag fémajtó előtt találtuk magunkat.

- Itt lesz. - suttogtam.

- Nem tudom mi fogad minket bent. Mögöttem gyere, nehogy megsérülj! - suttogta határozottan, én pedig bólintottam.

Lassan nyitotta ki a nehéz ajtót résnyire. Mivel senmi mozgást nem láttunk, határozottan kinyitotta az ajtót. Kilyan ott ült velünk szemben egy üvegbúra alatt teljesen meggyötörve.

- Baszki, Hyo! - mutattam a kamerára, ami telibe az arcunkat videózta.

- Baszki... - szalad Kil felé. Útközben felvett egy vasrudat a földről. Azzal próbálta áttörni az üveget, de amint hozzáért megszólalt a riasztó. - Nem hiszem el! - ütött bele ököllel a búrába.
Odarohantam a kamerához és elvágtam a kilógó vezetéket egy élesebb vasdarabbal. A fénye hirtelen kialudt. Siker!

- Kiiktattam! - kiabáltam oda a lánynak, aki így is alig hallotta a hangos sziréna miatt.

Kitárta szárnyait és csapkodni kezdett vele, olyan erővel, hogy az üveg szétrepedt én pedig felnyomódtam a falra. Néhol a vakolat is lejött az omladozó falakról.
Egyszerre rohantunk oda a fiúhoz és és szedtük le a láncot végtagjairól.

Félig kómában volt, de minden erejével azon volt, hogy felálljon és velünk jöjjön.

Az vasajtó előtt két kigyúrt férfi állt.

- Vagy megadják magukat, vagy erőszakhoz kell folyamodnunk! - jelentette ki az egyik fekete ruhás.
Mivel nem láttam menekülési utat úgy döntöttem válaszolok.

- Akik itt fenyegetőzhetnének, azok mi vagyunk. Alapozatlan gyanúkkal elraboltak egy kiskorú gyereket és megkínozták.

- Mostmár nem alaptalan a gyanú! - jelent meg széles mosollyal az arcán a férfi, aki a lakásból is elvitte szerelmem. - Azt az üveget csak természetfeletti lény képes széttörni. Hármuk közül valaki biztos az. - nevetett fel - ELFOGNI ŐKET! - adta ki a parancsot és a két őr egy-egy bilincset vett elő.

- Asszem kettő nem lesz elég hármunknak. - mondta Hyo gúnyosan, de az őrök mit sem foglalkozva vele indultak meg felénk. - Ha még egy lépést megtesznek... - jöttek egyre közelebb - Hát jó, nekem így is jó. - támadta meg először az egyik őrt. Nem volt neki nagy erőfeszítés. A másikat is hamar leverte.

- Vidd Kilt! - szólt utánam, mikor a főnökkel jobban meggyűlt a baja.

Siettem a kocsi felé. Kilyant a karjaimba vettem és ahogy csak tudtam futottam. Szlalomoztam az őrök között, akik minden erejükkel azon voltak, hogy elkapjanak. Lehettek vagy tízen, de a csodával határos módon, kijutottam és elrejtőztem a fák mögött.

Nemsokra rá Hyo is kifutott a kapun a maradék őr sereggel a nyomában.
Tekintetünk összeakadt és mindketten a kocsi felé kezdtünk futni. Hyo hamarabb odaért és gyorsan kinyitotta és beindította a kocsit. Én Kilyannal a hátsó ülésre vágtam be magunkat és az autó rögtön elindult.
Adrenalinal fűtve léptünk be a lakás ajtaján.

From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*Where stories live. Discover now