Haikyuu

26.

Nem is Izumi lett volna, ha nem veti be ezt afajta fegyvert ellenem.

Miután betereltem a két idiótát, elkezdtem nekilátni egy kis ételt csinálni, nem akartam egy komplett vacsorát, mivel majd otthon esznek, ezért csak egy kis pogácsát, illetve amerikai palacsintát csináltam. Alighogy végeztem anyáék is megjelentek.
-Az ott az enyém?- bökött apa csillogó szemekkel a tányér felé, amiben halmokban állt a palacsinta.
-Nem csak a tiéd apa, hanem anyáé, Enno-sané, Tobioé, enyém, Iwa-chané és Toorué. Tényleg, hogy van?
-Veletek szeretne beszélni.- szólal meg palacsintával a szájában apa és a villájával felém illetve Izumi felé bök. Bólintok, majd kiveszek egy kistányért, majd ráteszek 3 palacsintát, majd a saját tányéromra kiteszek még 2-őt, aztán fogom a két tányért és elindulok a szobám felé.

Belépve látom, hogy Oikawa a fotóalbumot forgatja, ahol annyi emlék sorakozik.
-Milyen rég volt. Kár hogy azok az idők elmúltak.- mondja a távolba révedő hanggal. Tudom mire céloz, gyerekkorában a szülei még nem veszekedtek, nem ittak, de a legfontosabb.....soha nem ártották Toorut.
-Nos, még lehet ilyen alkalom.....rengeteg.- mosolygok rá, mire rám kapja a fejét.
-Hogy? Az egész életem darabokra hullik.- majd hasravágja magát és a fejére nyom egy párnát. Én megfogom a tányérokat, leteszem az asztalra, majd felveszem a földről a fotóalbumot, amit véletlen a nagy kapkodás közben levert és azt is asztalra teszem. Az asztalon amúgy ott díszeleg még Izumi tányérja és egy üveg nutella.
-Tudod, nemsokára nagykorú leszel. El is költözhetsz.- eközben az ágyon ülök és simogatom a hátát.
-Nincs ahhoz elegendő saját pénzem.- motyogja, párnába fúrt fejjel.
-Csórókawa.- jelentette ki Iwaizumi egy mosollyal az arcán. Oikawa meg bevágta a duzzogit.

-Sky......- lépett be Kageyama és Ennoshita a szobámba.
-Mennetek kell? Akkor itt gyorsan elköszönünk egymástól.- mondom, majd gyorsan kezet rázok mindkettővel. Iwaizumi is kezetráz Ennoshitával, majd Kageyamát férfiasan megöleli. Ennoshita ezek után csak int egyet Oikawa felé.
-Lenn meg várlak Kageyama.- ezzel lement a szüleimhez.

-Senpai.....-szólalt meg elhaló hangon Kageyama.
-Hm? Mi az Tobio?- nézett rá fáradtan. Kageyama még soha nem látta Oikawát ilyennek. Mindig fölényeskedő, mosolygó, egomániás baromnak látta, de most, hogy lehullott róla az álarc, látta, hogy milyen összetört is a "tanára".
-Ugye tudod, hogy itt mindannyian segítünk neked, mégha nem is kéred, akkor is.- erre az utolsó tagmondatra, muszáj volt elnevetnem magam. Amilyen fejet vágott Oikawa....arra nincsenek szavak. Meglepődött, az egyszer biztos. Nem hitte volna, hogy a tanítványa majd ilyet fog mondani neki. Mondjuk nem tudom min van úgy fennakadva. Kageyama nem kőszívű, csak nehezen nyílik meg az emberek felé. Nem akar csalódni.
-Köszönöm.- motyogja halkan és megöleli a kis tanítványát. Ezek után Kageyama is lement, majd egy ajtó nyitódást és záródást lehetett sál hallani.
-Szóval, hogy is értetted Nagi-chan, hogy el is költözhetnék?- nézett rám nagy szemekkel.
-Hát, akár össze is költözhetsz Izumival vagy akár hozzám is költözhettek. Anyáék úgyis rám akarják hagyni a házat, mivel ő nekik az ügynökségük, akiknek ők az elsőszámú ügyvédjük, kiköltöznek Európába és a szüleim is mennek a céggel. Anyáék azt mondták, hogy én is jöhetek velük, de mondtam, hogy nekem itthon van egypár dolgom. Szóval, így lehet hozzám is költözni.- fejeztem be a kis mondológomat.

5 perc elteltével Izumi és Oikawa se megmozdulni, se megszólalni nem tudott.
-Srácok....minden rendben?- ekkor zökken ki Oikawa, ezt onnan tudom, hogy valamilyen oknál fogva a földön ülök.
-Tényleg?- nézett rám nagy szemekkel Izumi.
-Persze, szívesen látlak itt titeket örökre. Úgyis úgy mozogtok itt, mintha ti is itt laknátok.

Ezek után a hangulata Oikawának sokkal jobb lett. Hát, kell is a hangulat, ha elmondom, hogy holnapra mit is szerveztem.....

Olyan este 10 fele vitt rá a lélek, hogy elmondjam Oikawának. Tudtam, hogy ilyenkorra már fáradt, így nem fogja fel agyilag, hogy mit is mondtam neki, csak másnap tudatosul benne az előző napon elhangzott mondatok.

-Tooru...-kezdek neki, mire Oikawa lassan felém emeli a fejét, amin nem kicsit látszik, hogy álmos.
-Tessék?- itt azért Izumi is felnézett, szerintem ő már sejti, hogy mit akarhatok mondani, mert Oikawára kezd el vigyorogni, persze ebből szegény srác nemsokat fog fel.
-Holnap reggel jön pár barátom a Shiratorizawából, hogy tanítsam őket. Gondoltam veletek együtt tanítom őket is, ha nem gond.- nézek rá mosolyogva.
-Aha....-kapok egy álmos feleletet és ezzel a mondattal el is indul a fürdő felé.

Amint meghallottuk a víz csobogását, Izumi felém fordulva mondja ki a nyilvánvalót.
-Holnap ki fog akadni.
-Nem is kicsit. De el kell viselniük egymást. Ha mindkettő kitart a saját álma mellett, mert akkor ugyanoda fognak kerülni, egy légtérbe, egy csapatba.
-Igaz, de Tooru és Wakatoshi?? Hát, megnézném azt a párost.
-Tényleg, te orvosira mész, nem?- nézek a barátomra nagy szemekkel.
-De igen, Tooru tudja, csak nehezen fogadja el.- sóhajt egyet lemondóan. Gondolkodom egy kicsit, hátha eszembe jut valamiféle ötlet. És mint derült égből villámcsapás, jön az ötlet.
-Mi lenne, ha az orvosi mellett, te is tagja lehetnél a válogatottaknak fenntartott edzéseken? Épp úgy mint Tooru és Ushi-san, csak éppen nem ugyanoda járnál?- látom a barátom arcán, hogy nagyon is tetszik az ötlet.
-Remek lenne, de hogyan?
-Nos, bevetem a kapcsolataimat.- kacsintok rá sejtelmesen.

Oikawa lassan végzett a zuhanyzással, pont időben, mivel akkorra fejeztük be a mi kis beszélgetésünket.
-Miről beszsélgettetek?- kérdezte meg Mr.Álmos.
-Csak a továbbtanulásról.- legyintettem. Oikawa bólintott, majd az ölembe ült, majd ott kényelmesen elhelyezkedett és már szuszogott is. Ezután Izumi ment el zuhanyozni, aki valamilyen oknál fogva gyorsabban ment ez az egész, mint a drágalátos barátunknak.
Izumi a fürdés után a vendégszobába vitte Oikawát, majd egy gyors jó éjt öleléssel és mondással, el is ment aludni. Lassan én is követtem őket és már lelki szemeim előtt láttam a holnapot, ezért még most alvás előtt fel kellett készítenem a lelkemet.

Szombat reggel általában 9 fele kelek fel, mondván, hogy nekem ott kezdődik a reggel. De ma valamilyen oknál fogva fenn voltam fél 8-tól. Anyáék korán mentek dolgozni, ezért nem voltak otthon, akkor amikor Oikawában tudatosult, hogy tegnap este mit is mondtam neki. Szóval az ő hangjára ébredtem fel 7:30-kor.
-HOGY KIK JÖNNEK MA?-üvöltötte végig a házat. Aranyos keltés, mit ne mondjak. Mondjuk a következő pillanatban annyit hallottam, hogy valaki puffant egy hatalmasat.
-NE ÜVÖLTS HAJNALOK HAJNALÁN TE ELMEROGGYANTKAWA. VALAKI MÉG ALUDT VOLNA.- nincs mese, ki kell kelni, mielőtt ezek ketten megölik egymást már reggel.