Haikyuu

22. rész

Miután Tooru megnyugodott, elindult a nappali felé.
-Nézünk egy filmet Nagi-chan?- mosolygott rám őszintén, ami nála ritka.
-Igazán mosolyoghatnál többet így.- lépek oda hozzá, majd átkarolom a vállát.
-Néha, sokkal könnyebb elrejteni a valódi érzelmeket. Kevesebbet bántják az embert.- motyogja maga elé.
-Értem, de ez nem helyes attól még. De ha te így érzed jól magad, akkor rendben, nem szólok bele, de legyen valaki, akinek elmondod.
-Már van 2 ember, az bőven elég.- közben hol rám, hol Iwaizumira néz. -De akkor nézzünk Jégvarázs 2-t!!!!

Izumi csak rám néz, én meg vissza rá....szerintem ugyanarra gondoltunk, hogy vajon Oikawa hány éves is igazából. De mindegy is, hisz ki így szeretjük, ha például holnaptól kezdve úgy viselkedne, ahogy azt az életkora megkívánja, akkor azt hiszem hívnunk kéne a mentőket vagy a papot, hogy öntse le szentelt vizzel.

Miután ezt a bennfentes pillantást megejtettük Izumival, odamentem a laptopomhoz, amit már Oikawa rákötött a TV-re, és elindítottam rajta a Jégvarázs 2-őt.
*
*
*
Személy szerint nekem tetszett, bár ahogy látom Izumi végig szenvedte. Szegény nem bírja, ha valamiben sokat énekelnek. Oikawa pedig.....hagyjuk. Fogta a fejét, hogy Kristof miért ilyen szerencsétlen, és hogy Anna miért ilyen vak. Aztán meg röhögőgörcsöt kapott Olaf miatt.
-Tooru, mondtam, hogy nem volt más választása.- magyarázom el vagy ezredjére azt a jelenetet, amikor Elza "kivonja a forgalomból" Annát.
Tooru éppen akkor vágja be a durcát, amikor Izuminak megkordul a hasa.
-Na, azt hiszem ez a végszó, asztalhoz.- terelem arra mind a kettőt.

Vacsora után elküldtem őket zuhanyozni, majd lefeküdni, hisz fáradtak voltak már. Ekkor a merengésemből a telefonom hangja zökkentett ki.

-Szia Sky.
-Szervusz Enno-san.
-Lehet egy kérdésem?
-Már megvolt, de egyefene kérdezhetsz még egyet.-neettem el magam halkan.
-Haha, szóval holnap megyünk együtt suliba? Elsétálok hozzád.
-Rendben, de Izumi és Tooru itt alszanak nálam, szóval ők is jönnek reggel, ha nem gond.
-Nem, dehogy gond. Minél több annál jobb.
-Akkor holnap.-ezzel a mondattal le is teszem a telefont.
Gyorsan elpakolok, majd anyuéknak hagyok elő vacsorát, hisz írták, hogy később érnek haza. Miután ez megvolt, gyorsan bementem a fürdőbe. Olyan fél órát ázhattam, amikor meghallottam a bejárati ajtó nyitódását.
Rekordgyorsasággal öltöztem át pizsamába -ami egy rövid nadrág volt- és már rohantam is le.
Lenn a szüleim éppen a kabátjukat vették le, amikor felkapták a fejüket a zajra. Amint megláttak, elmosolyodtak.
-Apa.- mosolyodok el, majd átölelem.
-Anya.- őt is megajándékozom az ölelésemmel.
-Szia fiam.- borzolja össze a hajamat apukám.
-Vacsora az asztalon.- nyomok el egy ásítást, majd hátat fordítva elindultam a szobám felé.
-Hajime és Tooru?- kérdezi anya, miközben a cipők méretét és színét nézi.
-Igen, alszanak.
*
*
*
Reggel szokásosan én ébredtem fel először, tekintettel arra, hogy anyáék fáradtak, Oikawáék meg lusták. Hiába, tudtam én hogy az ágyamnak van hihetetlenül nagy vonzereje.

Miután felöltöztem, lementem reggelit csinálni. Most épp tojásos reggelit készítek.
Mialatt én nagyban sertelertélek, nem veszem észre , hogy valaki mögém lépett. Arra eszmélek fel, hogy egy kisebb súly nehezedik a hátamra, illetve két kar a hasamra csúszik. Hátrapillantok és egy álmos Iwaizumival találom szembe magam.
-Iwa-chan, miért nem alszol?- kérdeztem meg tőle mosolyogva.
-Nem tudok aludni.-- motyogja a hátamba. Én pedig lejjebb veszem a lángokat a tűzhelyen, majd Izumit felkarolva, átviszem az asztal túloldalára és leteszem a székre.
-A te adagod már kész van.- majd nemes egyszerűséggel kiteszem egy tányérra a kész rántotta adag 1/4-ét egy tányérra, majd arra rá paradicsomot, paprikát, uborkát.
-Iwa-chan, ha kérsz hozzá szalonnát, akkor azt sajnos neked kell megcsinálni, mivel én lehozom Toorut.- majd elindulok a szobám felé.

Belépve egy nagyon aranyos látvány fogadott. Tooru az ágyamon elterülve öleli magához a takarót.
Odamegyek, leülök az ágy szélére és elkezdem simogatni a hátát.
-Tooru, kelj fel.- erre csak morog egyet.- Rendben, de akkor legalább úgy helyezkedj el, hogy letudjalak vinni.-erre bezzeg rám vetődik. Sóhajtok egyet, majd felállok vele együtt. Úgy kapaszkodik belém, mint egy koala.
Lassan az ajtó felé veszem az irányt. Mivel az ajtót nyitva hagytam, ezért könnyebben ki tudtam rajta menni, persze a lépcső azért kifogott rajtunk, hisz nehéz lecipelni Oikawát. Útközben anyáék is kijöttek a szobából és csak mosolyogtak egyet.
Így 4-en léptünk be a konyhába, ahol Izumi már javában reggelizett, de amint meghallotta a léptek zaját, abbahagyta az evést és ránk nézett.
-Oi......Shittyakawa, nem szeretnél leszállni Nagisáról?
Oikawa erre nem válaszolt csak még jobban bújt hozzám. Sóhajtok egyet, majd elindulok a székek felé, odaérve leteszem az egyikre a kis zsákomat, aki Izumira dőlt.
-Oi.- és azzal a lendülettel le is lökte a székről. Nekem meg a macska reflexeim miatt képes voltam becsúszni alá, ezzel megkímélve a kemény talajtól. Bár.....nem tudom mivel járt volna jobban, egy padlónak vagy a gerincemnek.
*
*
*
Ezután a kalandos reggeli után, mindenki elindult a dolgára, anya és apa a munkába, mi pedig az iskolába. Amint kiléptünk a kapun, szembetaláltuk magunkat Ennoshitával.
-Jó reggelt Enno-san.
-Jó reggelt Sky. Ti lesztek Sky egyik gyerekkori barátai.- mosolygott rájuk.
-Igen, én Iwaizumi Hajime vagyok ő pedig Oikawa Tooru. Az Aoba Joshei harmadévesei vagyunk.
-Én Ennoshita Chikara vagyok, a Karasuno másodévese.

És ezzel elindultunk négyen az iskolák felé, az egyik kereszteződésnél elváltak útjaink.
-Akkor holnap!- köszöntek el tőlünk.

-Egész kedvesek.- jelenti ki mellettem Ennoshita.- Oikawa nem olyan amilyennek Kageyama leírta.
-Persze, hisz nem engedte a nagy egója, amúgy meg.... valószínű, hogy Tobio igazat mondott, bár nem tudom miket is mondott.
-Hát, olyanokat, hogy olyan mint egy nagyranőtt gyerek, folyton nyafog, siránkozik, betegesen odavan az ufókért....és sok más ilyesfajta dolgot.
-Értem, hát...ezek tényleg így vannak. De emellett Tooru nagyon okos, ha kell akkor komoly, remek barát és remek kapitány. Gondolom Tobio erről már nem mesélt.- mosolygok rá, mire csak egy hatalmas bólintás volt a válasz.- Sejtettem, Tobio nem nagyon szereti dicsérni a sempaiját.
-Senpai?
-Igen, Tobiot ugyanis Tooru tanította. Őt pedig én.- majd kisebb nevetés hagyja el a számat, akkor megpillantom Ennoshita arcát.
-Ez....hihetetlen, Kageyama tudja ezt?
-Nem, azt se tudja, hogy ismerem Tooruékat, hát még azt, hogy tanítottam is őket.

A nagy magyarázásban észre se vettem, de már ott is voltunk a suli kapujánál.
*
*
*
A mai nap nagyon unalmas volt, semmi említésre méltó...kivéve......