Haikyuu

25. rész

-Rossz érzésem van Izumi Tooruval kapcsolatban.

Oikawa még a játékkezdésekor se volt itt, pedig azóta eltelt egy kis idő, már a második szett végénél járunk, már kezdtem volna aggódni, akkor meghallom a lányok sikolyát. Fejbe vágom magam, de tényleg. Ahogy látom Izumi is hasonló véleményen van mint én, csak neki még az erek is látszódnak a fején. Hát, nem lennék Oikawa helyében. Oikawa odakocogott az edzőhöz, majd egy kis beszéd után elment nyújtani.
Muszáj volt megtudnom, hogy miért késett, ezért felálltam és odasétáltam az edzőjükhöz.
-Jó napot Irihata-san.- mosolygok le rá.
-Neked is Sky. Hogy vagy?
-Remekül. És ön?- erre elkezdett nekem mesélni. Élveztem tényleg, D nem emiatt jöttem, de nem volt szívem félbeszakítani, így végig hallgattam.
Már csak arra lettem figyelmes, hogy a Karasuno éppen meccslabdánál tart.
-Tényleg, mi volt az oka, hogy Tooru késett?
-Hm? Ja, családi probléma.- azzal vállát rántott. Mire nekem összeszűkült a szemem. Megszólalt a játékvégét jelző sípszó. Mindenki meghajolt, majd ment átöltözni, de én előtte......
-Iwaizumi.- erre Izumi rögtön megfordult, kérdőn nézett rám, mivel eléggé morcos fejét vághattam. Mire a fejemmel Oikawa irányába böktem.
-Családi problem.- ennyit mondtam, de ez elég is volt hogy Izumi megértse, hisz elkerekedett a szeme, majd rohant az öltözőbe.
Én szépen lassan visszasétáltam a többiekhez, akik értetlenül néztek rám. Tisztelet a kivételeknek.
-Mond csak Sky, mióta ismered az Aoba Joshei edzőjét?- kérdezett rá Ukai-san.
-Pillanat, fiúk ti menjetek át öltözni, majd utána felteszitek a kérdéseket.- miután a fiúk elfutottak visszanéztem az edzőkre.- Nem olyan sok ideje, asszem kb 2-2,5 éve ismerem.
-És Iwaizumi Hajime?
-O, vele és Tooruval már 5 éves korom óta ismerjük egymást.- látom, az arcukra van írva, hogy nehezen hiszik el.
*
*
*
Kinn a csarnok előtt várjuk meg a kis csapatunkat, hogy végre valahára elinduljunk. Elsőnek Hinata és Kageyama érkezik, meglehetősen gyorsan.
-Sky....... Honnan ismered Iwaizumi-sant?- kérdezett egyet Kags.
-5 éves korom óta a legjobb barátaim Tooruval együtt.- látom, hogy nyitná a száját, hogy kérdezzen még, de ekkor robban oda a csapat többi tagja, akik szintén ugyanazt a kérdést tették fel. Így nekik is elmondtam ugyanazt, amit az edzőknek, illetve Kagsnak és Hinatának. Feltűnt, hogy Nichinoya nincs itt.
-Srácok, Noya hol van?- mint valami hívószó lenne, meg is jelent.
-Nem hiszitek mit láttam!!! Illetve most is zajlik.
-Micsoda?
-Oikawa és az a tüsi hajú veszekednek, de rohadt hangosan. Szószerint egymás arcába. Olyanokat vágnak egymás fejének.....- nekem pedig az arcom színe egyenlő a fallal.
-Sky?
-Enno-san. Légyszíves fogd meg a táskám.- adtam oda neki, de mire a vállára került a táskám már itt se voltam. Futottam, ahogy csak tudtam. Mire odaértem, már egy kisebb csoport gyűlt össze.
-Bocsánat hölgyeim, szabad lesz?- mondom az előttem álló emberkéknek, akik vissza akarnak szólni, de mikor meglátnak engem, inukba száll a bátorság. Persze, szinte azonnal átengednek, ami a magasságomnak és a nem éppen szép tekintetemnek köszönhetem.
-Mi történt Sky?- verekedte át magát a tömegen Kageyama.
-Nem tudom, ezt akarom kideríteni. De te menj vissza.
-Nem, ő a senpai-om. Ő tanított, maradok.
-Rendben, de akkor tudd, hogy én meg Tooru-t tanítottam.- majd elindultam a srácok felé.
-KOMOLYAN, NEM VAGY KÉPES ÉSSZERŰEN VISELKEDNI, MEG KÜLÖNBEN IS....-nem hagyhattam, hogy befejezze a mondatot, mert az nagyon megbánta volna.
-OIKAWA TOORU- kiabáltam rá, erre felém fordult tüzes szemmel, amivel szinte ölni lehetett volna, de amint meglátott, szinte láttam, hogy hideg vízzel valaki nyakon önti. Hirtelen elkezdett felém sétálni, egyre gyorsabban és gyorsabban. A végén szinte már futott volna, ha nem ért volna el engem. Amint egy lépés válaszotta el tőlem, azonnal a nyakamba ugrott. Az arcát a nyakamba temette és némán könnyezett. Erre gyengéden átölelem a hátát, illetve csak az egyik kezemmel, mivel a másikkal a feneke alá kellett tennem, hogy le ne essen. A másik kezem a hátán volt és simogatta.
-Semmi baj, gyere, haza megyünk, anya és apa otthon vannak.- mondom neki lágyan, majd megfordulok, de előtte.- Iwa-chan, kérlek hozd a táskáját.- mire Izumi felkapta a sajátja mellé az övét is és felzárkózott mellém. Amint odaértünk Kageyamához, akkorra a csapatom többi tagja már ott állt. Persze, meg egy csomó lány is, mire ránéztem Izumira, aki vette az adás és mindenit hazaküldött.
-Gyere Izumi, menjünk. Enno-san, te is gyere.- szólok oda a srácnak, aki bólint, majd a táskámmal együtt elindul mellettünk.
-Én is jöhetek?- szólalt meg Kags mögöttem. Mire egymásra néztünk Izumival, majd egyszerre néztünk Oikawára.
-Jöhet.- jött a halk, gyönge válasz, mire én elindultam, Ennoshita velem tartott, Izumi pedig egy biccentéssel jelezte Kageyamának, hogy jöhet, majd elindult utánunk.
*
*
*
A házunkhoz érve Izumi ment előre, mire mi odaértünk addigra anya és apa is kint álltak az ajtóban.
-Tooru.- szólalt meg anyám, mire apa kezébe adtam a barátomat.
-Maradjatok vele, ha szeretne velünk beszélni, majd úgyis mondani fogja.
A szüleim felvitték a szobámba, én pedig a nappaliba vettem az irányt, ahol a 3 barátom már ott volt.
-Mi volt ez?- szólalt meg egy hosszú csönd után Kageyama.
-Ez összetett Tobio. Majd Tooru elmeséli, ha szeretné.- paskolom meg a fejét.
-Hogy értetted, hogy te tanítottad Oikawa-sant?
-Ahogy mondta, de nem csak őt, hanem engem is.- mondja Izumi. -Ha jól tudom a Shiratorizawából is tanítottál gyerekeket.- majd rám emeli a szemét, amivel azt kérdezi, hogy igaza van-e vagy sem.
-Igen, igazat mond, tényleg tanítottam és most is tanítok Shiratorizawásokat.
-Tényleg??? Engem is tudnál tanítani?- lelkesedik fel egy pillanat alatt Kageyama.
-Persze, téged is. Úgy is van időnk, miért nem játszunk csak egy egyszerű adogatós játékot?
*
*
*
Délután volt már, mikor abbahagytuk a játékot, ha pontosak akarunk lenni, akkor már délután 4 óra volt.
-Gyertek srácok, menjünk be, együnk valamit, aztán neked és Tobionak mennie kell, hisz holnap korán indultok.- nézek Ennoshita szemébe, mire bólint és elindul a ház felé. Ahogy látom Iwaizumi rendesen megdolgoztatta Kageyamát, hiszen az áfonya ki van terülve, szinte az összes ereje elhagyta, úgy néz ki mint valami elhasznált rongy. Gyorsan lefotóztam, majd elküldtem Sugáéknak és persze Hinatának.
-Srácok, a menjünk enni az rátok is vonatkozik, nem csak Enno-sanra.- erre kapok egy lehajtott fejet és egy ártatlan tekintetet. Nem is Izumi lett volna, ha nem veti be ezt a fajta fegyvert ellenem.