Haikyuu

14

Most a telefonomnak hangja is volt.
A telefonom egy bagoly hangot adott ki.
Erre az ott lévő összes barátom nevetni kezdett.

Telefonbeszélgetés

-Szervusz Kotaru.
-Szia Sky! Hogy vagy?
-Jól, köszi. És te?
-Remekül. Annyira örülök.
-Ez remek, Akaashi hogy van?
-Ő is remekül van. Annyira jó lenne, ha itt lennél Tokióban......annyi mindent mesélnénk neked.
-Ami azt illeti.......
-Várj, itt vagy Tokióban?!?!!?
-Igen, itt vagyok. Éppen Kurooékkal megyek ebédelni.
-A kis sunyi macska. Nem szólt, hogy itt vagy......mindegyis, szinte 100%, hogy nála alszol.
-Plusz a csapat.
-Igen, plusz ők. Szerintem mond meg Bronak, hogy plusz két fő is jön.
-Átadom. Akkor majd még beszélünk.
-Oya Oya Oya Sky.

Telefonbeszélgetés vége

Letettem a telefont. Odafordultam Kuroohoz.
-Tetsu, Kotaru üzeni, hogy......-kezdek bele, de ő nevetve befejezi.
-Hogy egy sunyi macska vagyok, aki nem mondta el, hogy itt vagy. És hogy plusz két személy jön hozzánk aludni.
-Az a két személy véletlenül nem Bokuto és Akaashi?- kérdezte mosolyogva Yaku.
-De, ők lesznek.- nevetek.

*skip*

Most itt vagyunk Kuroonál, itt van az egész Nekoma  röpi csapat, plusz én, Bokuto és Akaashi. Pontosítok. Mindenki körben ül, csak Bokuto van az én ölemben. Nem akar elengedni.
-Kotaru!!- kezdem el simogatni a hátát. Bokuto szipogni kezdett. Ajjaj, riasztóm kapcsolt.
-Baj van, Kotaru?- kérdeztem meg tőle halkan, hogy csak ő hallja.
Ő csak bólint egyet és azzal neki kezd a néma sírásnak.
-Akaashi tud róla?- erre csak rázza a fejét.- Szeretnéd, hogy tudjon róla?- erre csak aprót bólint.
Szép lassan felkelek, persze ügyelek arra, hogy Bokuto le ne essen. Akaashi a mozgásomra felkapja a fejét, és aggódva néz rám. Én csak a fejemmel jelzem, hogy jöjjön ki velem, mire Akaashi fel kel és elindul velem együtt a kertbe.
Hideg, hűvös este van.
-Mi a baj Kotaru?- kérdezek rá, mert már érzem, hogy a pólóm egyre jobban jobban ázik. Bokuto lassan egy kész cunamit fog elereszteni, ha nem vígazstaljuk meg.
-A kutyám....-kezdi Bokuto, én már sejtem, hogy mi lesz a baj. Szerintem Akaashi is, hisz szinte Picúr és Bokuto együtt nőttek fel.- beteg, azt mondja....az orvos, hogy.....nem biztos, hogy felépül.
Szóval innen fúj a szél. Még szorosabban ölelem magamhoz. Akaashi is átöleli és még egy kis puszit is nyom az arcára. Bokuto erre elpirul.

Itt is van valami, csak nem összejöttek?? Mert amikor utoljára láttam őket, akkor még a barátság zónában voltak.
Bokuto kezd megnyugodni.
-Semmi baj Kotaru. Akaashi és én is itt vagyunk veled. Picúr pedig jobban lesz, meglásd.
5 perc kellett mire letudott kellőképpen nyugodni. Szép lassan leteszem Bokutot a saját lábára. Itt az alkalom.
-Keiji, Kotaru, lenne egy kérdésem.
-Kérdezz bátran.- nézett rám Bokuto.
-Ti nektek van szerelmetek?- ahogy feltettem, láttam, hogy mind a kettőnek lángba borul az arca.
-Van.- nyögi ki mind a kettő egyszerre.
Egyre gyanúsabbak. Biztos hogy nem a baráti zónában vannak.
-Mond Akaashi, mi a neve a lánynak, márha lányról van szó.- nézek rá mosolyogva.
-Öööö....-teljesen lesokkolt. Már majdnem nevettem, de még hátra volt egy ember.
-És te Kotaru, nálad, hogy hívják a lányt, márha lány?- kérdeztem, mire itt is megállt a rendszer. Itt viszont már nem bírtam ki, felnevettem. Kaptam pár értetlen fejet.
-Nyugi, tudom, hogy együtt vagytok. Akárhányszor itt voltam, Kotaru le se vette a szemét rólad, folyton téged nézett, meg a hátsódat, de ez mellékes. Te is nézted ám Kotarut Akaashi, láttam. De azért haragszom, nem mondtátok el nekem, hogy együtt vagytok....-nézek rájuk tettetett haraggal.
-Ne haragudj Sky, el akartuk mondani, csak....- kezdi Bokuto.
-Nem tudtuk, hogy hogyan. Álltunk volna oda és mondtuk volna azt, hogy mikor legutóbb voltál itt, azután jöttünk össze két héttel?- kérdezi és mondja egyben Akaashi.
-Nehéz volt?- érdeklődtem. Akaashi szép lassan felfogta, hogy mit mondott az előbb. Ezt onnan tudom, hogy egyre jobban vörösödött. Én meg egyre jobban mosolyogtam.
-Na, meséljetek!- nézek rájuk nagy szemekkel.
Bokutoból szinte áradtak a szavak, mondatok. Szó szerint egy kisregényt mondott nekem. Néha Akaashi is beleszólt, de inkább hagyta, hogy a párja beszéljen.
Nagyon élveztem, ahogy Bokuto beszél, mindig is szerettem hallgatni a kis baglyomat. Már lassan 30 perce beszél. Le kell állítanom.
-Kotaru, elég lesz, vegyél levegőt. Meg amúgy is, Tetsu nem örül neki, hogy kisajátítotok.- mosolygok rájuk, de ekkor egy súly nehezedik rám, pontosabban a hátamra. Csak annyit látok, hogy egy szőke hajtincs lóg az arcomba. Lágyan elmosolyodom.
-Kozu, mit csinálsz itt kinn? Nem fogsz megfázni?- kezdek el aggódni a kis cicáért.
-Kuroo küldött ki, hogy nézzelek meg. És egy kicsit fázom.
Erre én leszedtem a kezét a nyakamról és az ölembe ültettem.
-Gyertek srácok, menjünk be.
Ezzel felkapom Kenmát és magamhoz ölelve vittem be a meleg lakásba. Mögöttem szorosan jött Bokuto és  Akaashi.
Bent már mindenki várt.
-Kenma-san, így olyan vagy mint egy kis cica.- szólalt Lev.
Lev háta mögött hirtelen megjelenik Yaku, aki fejbe csapja.
-Ne mondj már ilyeneket.
Lev csak a nyakát dörzsölgette, erre én odasétálok Kuroohoz, átadom neki Kenmát,

majd Levhez lépek és elkezdtem a nyakát masszírozni.
-Jobb már?
-Igen, köszönöm Sky.
Ám ekkor hirtelen megszólal a telefonom. Megint. A telefonom valamilyen elienes szám ment.
-Istenem, Tooru, neked se adom oda soha többet a telefonom.- motyogom, de persze ezt mindenki meghallotta és nevetésben törnek ki. Nevetve vettem fel a telefont.

Telefonbeszélgetés

-Szia Nagi-chan, min nevetsz?
-Neked is szia Tooru-chan, soha többet nem adom oda a telefonomat.
-Most miért?
-Te hülye, mi a fenét állítottál be csengőhangoknak?????
-Jaaaa, hogy az.....hehe, az semmi.
-Várj....Mit csináltál még az én telómmal te elien mániás???
-Ééééén, semmit, csupán csak a galériádban van egy kis meglepetés.
-Istenem.....amúgy miért hívtál?
-Iwa-chan megütött.
-De Tooru, egy pár vagytok. Mindig ezt csinálja, mi ebben a különös?
-Hát, most nem vagy itt és nincs aki megmasszírozza a nyakam.
-Vasárnap már otthon vagyok. Pontosabban este.
-Hol vagy most? Tokióban?
-Igen, ott vagyok.
-Esetleg Kuroo is ott van?
-Esetleg.
-Talán Bokuto is ott van?
-Talán.
-Akkor jó szórakozást. Szia!!!!!
-Szia.

Telefonbeszélgetés vége

Istenem, ez az elien mániás. Na nézzük csak meg a képeket........
Sejtettem, mivel lenne tele a telefonom, ha nem Oikawa félmeztelen képeivel. Szerintem ezeket átküldöm Iwaizuminak, had Legyen boldog.
Gyorsan elküldöm neki mind a 120 képet.
Már fordulnék vissza a többiekhez, de ekkor.......