Haikyuu

19.

Rengeteget javítottam, leginkább Hinatánál.
Először is....egy kicsit normálisabban fogadni. Már jobban fogad mint Lev. Másodszorra, hogy amikor ugrik és ütné el a labdát, nyissa ki a szemét. Ezt kellett a legjobban gyakorolni, de szerencsére Tsukki készségesen segített ebben. Mondjuk szerintem élvezte, hogy arcon blokkolhatja Hinatát, ha csukva van a szeme, de ez részlet kérdés. Összességében jól ment. Már eljutottunk odáig, hogy csak néha csukja be a szemét.
Aztán jött Kageyama. Na már most, Kagssal azt gyakoroltuk, hogy hogyan is tud random ütőnek tökéletes labdát feladni. Persze, ez azért volt kihívás a kis csoda feladónak, mivel eddig nem igazán dolgozott csapatban, ezért nem is beszélt. Most viszont kénytelen volt, hisz ő adta az utasításokat. Neki is sikerült 80%-osan elsajátítania, de neki hogy teljes legyen.....azt majd a meccsek alatt kitapasztalja.
A következő Tsukki volt, nála már csak az időzítéssel volt néhány problem, de azt hamar kijavítottuk, hála Hinata gyakorlásának. Emellett Tsukkit megtanítottam szépen szerválni. Nem lebegőt, de nem is ugrót.....csak simán......ezt Hinatával is gyakoroltuk felváltva.....mondjuk a szervákat mindenki gyakorlata, úgy, hogy Noya állt a háló túloldalára és fogadta a létező összes labdát.
Yamaguccinál inkább a lebegő szervát gyakoroltuk, hogy minél tökéletesebben menjen, plusz nála még az ütések is a terítékre kerültek.
Tanakánál és Ennoshitánál is inkább az ütés és a szerva az ami fontos volt, de emellett fogadni is próbáltak..... Nem ment olyan rosszul, mint azt eleinte hittem......
Asahinál inkább a szerva, nála megtanítottam Kageyama ugró szerváját......és neki is az ütéseket.

Persze tanítottam nekik pár speciális "formát". Noyának például, hogy hogyan is adjon fel labdát Asahinak. Vagy például ha Sugawara is a pályán van, akkor Kags hogyan tudja elütni majd egy másik feladó ütéseit.

Ezzel az "edzéssel" elvoltunk vagy 4 órát.
-Rendben srácok, mára elég.....aki nem érzi magát annyira fáradtnak, az még úszhat egyet a medencébe, amíg én elkészítem a vacsorát.
Ahogy elnézem, mindenki szép lassan a medence felé veszi az irányt. Amint odaérnek belecsobbannak a vízbe. De még mielőtt ez megtörtént volna, lefotóztam őket, majd elküldtem Sugáéknak, azzal a címmel, hogy a zombi társaság 4 óra edzés után.
Én személy szerint fáradt voltam, de emlékeztettem magamat, hogy a fiúknak megígértem, hogy vacsorát csinálok nekik a kemény munkájukért.
Mint egy zombi, én is szép lassan bevánszorogtam a konyhába, ahol nekiálltam elkészíteni a kaját. Miközben ezt csináltam, nem is vettem észre, hogy valaki követett engem, mert már csak annyira emlékszem, hogy egy test nehezedik a hátamra. Szépen megfordulok és Ennoshita álmos fejével találom szembe magam.
-Enno-san, kérdezd meg a szüleidet, hogy itt aludhatsz-e, mert nagyon fáradt vagy és nincs erőd haza menni. És én nem engedlek ilyen állapotban haza.- jelentettem ki, majd elő kaptam a telefonom és felhívtam anyát, majd apát. Mondták, hogy felőlük rendben van, nyugodtan maradhat. Időközben én kimentem telefonálni, de mire végeztem addigra éppen vissza is értem a konyhába, ahol épp Ennoshita tette le a telefont. Álmos szemeivel rám néztek, majd csak ennyit mondott.
-Itt alszom.

***********
Enno-san felajánlotta, hogy segít nekem a vacsora elkészítésében, ezért hamarabb végeztünk mint gondoltam.
A vacsora éppen egy könnyed saláta, egy kis pácolt hal, illetve rizs és egy kis natúr hús, aki véletlenül nem szereti a halat. Az állapotunkhoz képest gyorsan megterítettünk, ahová tálaltuk a vacsorát. Éppen az utolsó simításokat végeztem az asztalon, amikor Ennoshita kiment szólni a többieknek, hogy kész a kaja. 5 percen belül mindenki betámolygott a házba, majd székre esve nekiláttak enni.
Evés után egy kicsit még maradtak beszélgetni, de azután mindenki ment haza, ha jól láttam Noya Asahival ment, Shoyo Tobioval, Tsukki pedig Yama-channal ment.
Miután mindenki elment, mondtam Enno-sannak, hogy mivel lusta vagyok megágyazni, ezért az én ágyamba fog aludni. Amíg Enno-san zuhanyzik, addig én megnéztem azt a videót, amit még Keijiék küldtek.

Komolyan, saját emlékeztetőt kéne írnom a fürdő ajtajára, amin nagy betűkkel az állna:
"Sky, ne fürödj este 11 után, inkább zuhanyozz, mert a végén elalszol"
Most is majdnem ez történt.
Amint kiérek a nappaliba, ráteszem a radiátorra a törülközőt, majd elindulok a szobám felé.
A szobámba érve látom, hogy Enno-san képeimet nézegeti. Azokat, amiken rajta van a Nekoma és a Fukurodami. Meg persze a srácokkal külön is van képem.
-Ha szeretnéd, holnap suliba menet elmesélem, hogyan is találkoztam velük.-mosolyogtam rá, majd szépen kiveszem a kezéből a fotó albumot és arrébb teszem.
-Rendben.- ásított egy nagyot. Felállt és elindult az ágyam felé, a lépcsőn felfelé majdnem orrabukott, de végül épségben elérte az ágyam. Én csak kuncogtam ezen, majd ásítottam egyet és átmentem a szüleim hálójába.
*
*
*
Reggel szokás szerint korán ébredtem, ami nálam a 6 órát jelenti. Elkezdtem magamnak és Ennoshitának csinálni teát. Miután kész lettem, letettem a konyhapultra, majd elindultam a szobám felé. Még csak a csigalépcsőnél jártam, amikor meghallottam a szuszogását.
Amint felértem a tetejére, elém tárult a félig betakart fiú. A egyik keze félig a feje alatt volt, míg a másik maga mellett hevert.
Annyira aranyos volt, hogy nem volt szívem felkelteni.

5 perc múlva viszont rászántam magam a felkeltésére, mivel ha nem keltem fel, akkor nagy esélye lett volna elkésni a suliból. Szerencsére haza már nem kell mennie, hisz tegnap kimostam neki a ruháit.
Leültem az ágyam szélére, kisöpröm a szemébe lógó hajtincset, majd finoman elkezdtem simogatni az arcát.
-Enno-san, ideje felkelni. Tudod, ma suli van, amiről ha nem sietsz, elkésünk.
-Még egy öt percet!- kezdett el kérlelni a reggeli karcos hangján. Én csak mosolyogtam és simogattam tovább az arcát.
5 perccel később viszont nem ismerve könyörületet, kiszedtem az ágyból. Gyorsan betuszkoltam a fürdőbe, hogy tegye rendbe magát, míg én lementem és készíteni kezdtem a reggelinket.
Mire végeztem, addigra támolygott ki Enno-san is a konyhába.
-Remélem a rántotta megfelel egy kis teával.- néztem a szürkés fekete szemeibe.
-Tökéletes.- nézett az én kék szemembe, ami néha, legalábbis Kurooék szerint, zöldes kék.
*
*
*
Reggeli után gyorsan elmosogattam, majd felöltöztünk és együtt léptünk ki az utcára.
-Szóval....- kezdett neki Ennoshita.- A képek a polcodon.
-Áá, Kurooék?
-Gondolom....azt mondtad, elmeséled, hogyan találkoztál velük.- nézett rám kérlelő szemekkel.
-Persze, de kezdjük a Aoba Joshai barátaimmal. Onnan mondjuk 2 leges legjobb barátom van, Iwaizumi Hajime és Oikawa Tooru. És igen, Tobiót is ismertem, de vele nem igazán töltöttem sok időt.
-Elmeséled, hogyan is találkozatok?
-Persze.......
....
....
....
....