Haikyuu

8.

......csak nem?????

-Meleg vagy!- jelentem ki halkan, hogy senki se hallja, hogy éppen, ki mit mond a másiknak.
-Heee???!?!!? Te ezt honnan tudod?
-Csak tippeltem, amúgy megérzés. Nyugi, nálam biztonságban van a titkod.
Erre Noya csak mosolygott.
-Gyere, ütök párat, te pedig fogadd őket, ha lennél szíves.
-Bármikor!
Azzal visszaindultunk a két fiúhoz, akik javában szócsatáztak.
-Baka, miért nem tudod rendesen elütni azt a labdát?-kiabálja Kageyama.
-Mert magasabbra dobsz mint kéne, jó ugró vagyok de azért ennyire mégse.

És már megint vitáznak, szerintem észre se vették Noya-t.
-Srácok!- kiabált rájuk Noya.
-Nichinoya!
-Nichinoya senpai.
-Hagyjátok abba a veszekedést és inkább játszunk egyet.
-Hogyan?
-Sky dobja a labdát Kageyamának, Kageyama továbbítja neked Hinata és te meg átütöd, én azt a labdát fogadom. Ennyi!
Sho-chan szinte a levegőben táncolt, annyira örült, hogy a senpaiával játszhat.

Sacc per kb olyan 15-20 percet játszottunk, amikor.....
-Hát ti??- kérdezte az akkor bejövő Daichi.
-Mi éppen gyakorlunk!- mondja nagy lelkesen Hinata, Kageyama meg bólogat.
-És ki adja vissza a labdákat, amiket átüttök a hálón?
Ezek szerint nem vették észre Noya-sant.
-Én!- mondja rendes, normális hangon Noya.
Erre Daichi és Sugawara is megfordul és kerek szemekkel néznek a liberóra.
-Nichinoya!!!- kiabálja Suga és már fel is kapta a kis liberót. Pörgött forgott vele, látszik, hogy mennyire örülök neki.
-Hogy-hogy visszajöttél? Nem úgy volt, hogy amíg Asahi vissza nem jön, addig te se jössz vissza?- kérdezett rá Daichi.
-De, igen....eredetileg úgy lett volna, de aztán jött Sky és fenekestül felforgatta ezt a tervemet. Meggyőzött, hogy jöjjek vissza edzeni.....és hát, most itt vagyok!- a mondat végén szét tárta a karját.
Ezen csak mosolyogni tudtam, remek liberó.
-Kösz Sky. Sokat jelent ez nekünk.- mondja Daichi miközben Sugára néz, aki vörös fejjel fordult el. Óóóó, mi van ott?
-Szívesen.
Noya visszament a fiúkhoz....én addig Sugát és Daichit nézem. Észrevehették, hogy figyelem őket, mivel felém fordultak. Én egy mindent tudok mosolyt villantottam, plusz mellé még egy perverz fejet is vágtam.
Gyorsan odamentem Sho-chanékhoz, akik próbáltak játszani.
-Legyen 3-3 ellen. Egy gyors kis játék.-jelentem be és Tobio, Sho-chan páros mellé álltam- az elsősök a senpaiok ellen.
Mindenki elfoglalta a helyét. Én voltam a liberó, a kedvenc posztom. Hinata volt a center és egyben a block is, Kageyama pedig a feladó.
A háló túloldalán Daichi volt a center és a block, Suga volt a feladó és természetesen Noya-san volt a liberó.

A kapitány nyitott. Meg kell hagyni, nem nyit valami rosszul. Az érkező labdát könnyedén fogadom. Átrepül Kageyamához a labda, aki feladja Hinatának. Csukva van szeme. Ez nagyon nem jó Sho-chan. Ne legyen csukva szemed, lehet, hogy Tobio remek feladó, de ne támaszkodj mindig rá.

Már egy ideje passzolgatjuk a labdát, amikor nagyon jó ötletem támad.
-Tobio! Cseréljünk helyet!
Kageyama, bár vonakodva, de helyet cserélt velem. Most én vagyok a feladó.
Ismét Daichi szervál. Kageyama fogadni próbálta. Sikerült is neki csak egy picit mellé nyúlt, ezért a lövés kisebb lett.
-Ments!
Erre odafutok és tökéletes passzt adtam le Hinatának. Aki el is ütötte a feléje suhant labdát. Meg kell hagyni, hogy jó center. De meg kell tanulnia fogadni. Ennek fényében szóltam oda Hinatának.
-Sho-chan! Te menj a liberó helyére, Tobio, te pedig gyere vissza feladónak.

Sugáék csak néznek. Nem értik, hogy mire is jó ez az egész. Majd később elmagyarázom nekik.

Miután elhelyezkedtünk, folytatódott a meccs. Jött a labda, Hinata próbálta fogadni, de nem ment valami fényesen. A labda a vállára pattant és onnan fölfele vette az irányt. Csak a labdát nézem, még el lehet kapni. Mivel jócskán a vállát találta el, ezért hátra esett, a labda meg,bár magasra ment, de fele olyan erősen. Gyorsan futottam, átugrottam Hinatát és a labda után vetődtem, ilyenkor örültem, hogy magas vagyok. Most pont kapóra jött. A kézfejem a labda alá csúszik, onnan felpattan és a háló felé megy.
-Tobio! Utolsót!- mondom, miközben felpattanok és odaállok Hinata mellé.
Kageyama szélen átteszi a labdát.
-Esélylabda!-jelenti ki a kis liberó.
Kezelte a labdát, átadja Sugának, aki továbbítja Daichinak. Daichi ütése megint Hinata felé száll.
-Sho-chan, menj előre, de gyorsan. A védést hagyd most rám.
Hinata előre futott, én meg vártam, hogy a labda mikor ér ide. Nem kellett sokat várni, már jött is. Szép ívet írt le és utána pontosan a kezembe esett. Amilyen gyorsan csak tudtam, továbbítottam Kageyamának, aki mérnöki pontossággal adta fel Hinatának, aki szintén pontosan el is ütötte. Sajnos a liberó fogadta, de ekkor Daichi megfogta a labdát.
-Srácok! 2 dolog. Az első, hogy Sky....miért cserélgettetek helyet a meccs közben?
-Azért, mivel ki akartam deríteni, hogy Sho-chan és Tobio miben erősebb és miben gyengébb. És arra a következtetésre jutottam, hogy Sho-channak egy kis ideig liberót kéne játszania, persze csak edzéseken, mivel nem tud olyan jól fogadni. Sho-chant direkt nem próbáltam ki feladóként. Tobionak pedig a lecsapást, az ütést és a blokkot kell gyakorolnia. Persze a blokk gyakorlás az Sho-chanra is igaz. De Daichi, mi a másik ok?
-Jaaa, persze, persze......az hogy mindjárt becsöngetnek.
Kageyama és Hinata mint akiket puskából lőttek ki, úgy száguldottak ki a teremből, egyenesen be az iskolába. Bár nem értem...angolra minek kell sietni.
-Sky, te nem mész?- kérdi Suga.
-De igen, csak én nem sietek. Tekintve, hogy szinte anyanyelvi szinten beszélek angolul, ezért a tanár nekem elnézi, ha kések egy pár percet.- mosolyogtam rájuk.
-Oo, ez esetben lenne egy kérdésünk?
-Parancsolj!
-Miért néztél ránk olyan furán?- kérdezte Suga, majd Daichira nézett és nyomban el is pirult.
-Aranyosak vagytok együtt. Amúgy mióta?
Erre csak két döbbent fejet látok.
-Amúgy lassan 2 és fél éve. Honnan.....?- tette volna fel a teljes kérdést, de én meg előzöm.
-Honnan tudtam? Mondjuk úgy, hogy jó emberismerő vagyok. A csapatban, hány menedzser lehet?
-Hm...amennyi csak szükséges, most ugye itt van nekünk Kiyoko. De majd találni kéne valakit helyére.....
-Esetleg lehetek én........a menedzser helyettes?- kérdeztem meg tőlük félve. Féltem, hogy azt mondják, hogy nem. Sajnos, ez nálam természetes.
-Persze! Miért is ne!- jelentette ki Daichi.
-Köszi!- és ezzel a nyakába ugrok, persze direkt úgy ugrok, hogy Sugára is rá ugorjak.
-Sky!!- nevetett Suga.
-Lassan indulni kéne vissza!- jelentem be és az ajtó felé veszem az irányt. Alig teszem ki a lábam, amikor eszembe jut valami és visszafordulok.
-A titok jó helyen van!- és ezzel kacsintok és elindulok az angol terem felé.