Haikyuu

6.

Kicsöng....szóval be van kapcsolva a telefonja. Már majdnem feladtam, amikor...
-Hallo!- szólt bele a szokásos rekedt hangjával.
-Neked is szia Ushi-san! Hogy vagy?
-Sky, éppen most keltettél fel, szóval szerinted hogy lennék?
-Álmosan? De ami miatt hívlak, az az hogy lesz áprilisban egy rendezvény, amin bemutatják Japán legjobbjait, természetesen sportban. Szóval neked is ott kell lenned.
-Meg neked is, mivel te vagy a...... - nem engedtem, hogy befejezze.
-Tudom, nekem is ott kell lennem, de engem ez az egész olyan hirtelen jött. Tegnap szólt Tooru-chan, ma hajnalban pedig az az idegesítő bagoly....én nem akarom ezt az egészet. Bárcsak itt lennél Ushi-san.
-Sky, én se nagyon örülök ennek, de muszáj, ez a kötelességed, nekem is és nekik is. Mondjuk szóljál Hajimének, hogy figyeljen oda a kapitányukra. De, én is nagyon szeretném, ha itt lennél, de te és én is más utat választottunk. Attól még elválaszthatatlan barátok vagyunk.
-Ushi-san, ez annyira megható. Persze szólok Hajimének. Sőt mindjárt szólok is neki. Csak ennyit akartam mondani, szóval további jó alvást Ushi-san!
-Kösz! Szia.

Na, most márcsak Hajimének kell szólnom. Gyorsan az ő nevét is ki keresem és már a fülemhez is emelem a kagylót.

-Halló!- köszön bele Iwa-chan. Na, igen, ezt a becenevet csak nekem és Tooru-channak engedi meg.
-Iwa-chan!!!!- kurjantok a telefonba.
-Sky!!! Egy ne kurjogass, kettő mit szeretnél?
-Most beszéltem Ushi-sannal és üzeni neked, hogy vigyázz Tooru-chanra. Ne hagyd, hogy.......
-Tudom, nem fogom hagyni. Ennyi lenne?
-Igen, szóval köszi még egyszer. Majd nem sokára találkozunk. Szia Iwa-chan!
-Igen, nem sokára......szia Sky.

Nos...Iwa-chant is elintéztem. Most irány vissza Asashi.
Amikor kiléptem a szobából, szinte majdnem neki ütköztem.
-Te mit keresel itt?- kérdeztem tőle.
-Hát...hallottam, hogy ott kell lenned ezen az áprilisban megrendezésre kerülő bemutatáson.
Meg asszem 3 nevet, de nem igazán értettem. Valamilyen uborka, túró és Ice-cream.- ezen csak nevetnem kellett, nagyon érdekes a fantáziája.
-Jó, de a megkérhetlek, akkor ezt senkinek se mond el, hogy mit hallottál, nem akarom, hogy az egész iskola rajtam lógjon. Ugye megérted?
-Persze Sky! Bízhatsz bennem.
Ezek után intettem, hogy kövessen. Szép lassan végig mentünk a házon, egészen egy kis faajtóig.
Szép lassan kinyitom. Asashi arca tele volt meglepettséggel, izgatottsággal és persze sok kíváncsisággal.
Egyre beljebb mentünk, míg végül elő nem bukkant a röplabda pályánk, itt szoktam gyakorolni,gondolkodni és egyéb más dolgokat. Élvezetes, meghitt hely.
-Gyere Asashi, feladok neked, te pedig szépen elütöd, nem kell erősen, csak üsd el.- bíztatom, mire felsétál a pályára.
-Készülj!- és ezzel magam fölé dobom a labdát. Asashi már ugrik, a labda egyre közeledik, közeledik....és passzolok....pont Asashi kezére. Ő pedig szépen át üti a labdát.
-Elsőre nem is rossz!
És ezt még elég sokszor elismételjük, hisz gyakorlás a tudás anyja....., miután vagy 2 órája folyamatosan gyakoroltunk,
-Asashi! Nincs véletlen tanulni valód? Angol? Vagy matek?
-De, most hogy így mondod, van angol! De...majd...otthon meg csinálom!- mondja, miközben próbál nem a szemedbe nézni.
-Rendben, viszont ha meg tudom, hogy esetleg Sugawararól másoltad le, bajban leszel.- nézek rá csúnyán, erre fogja magát és a pálya másik végébe megy és onnan néz engem.- De ha gondolod, segítek megoldani, sőt akár el is magyarázom neked, ha kell.
Erre Asashi is felbátorodott és bólogatni kezdett, hogy neki ez rendben van. De előtte, még mielőtt neki kezdtünk volna a tanulásnak, le kellett zuhanyozni, mivel leizzadtunk. Ragazkodtam, hozzá hogy Asashi is lefürödjön, és kapott tőlem tiszta ruhát, mert ne hogy már, azt a büdös ruhát vegye fel, amiben egész nap volt.
Kicsit nagy volt rá a póló.......

Most itt ülünk az angol felett, én javában magyarázok, Asashi meg figyel, issza minden szavamat.
-Megértetted?- bólint- Remek, akkor próbáld meg ezt megoldani, nélkülem.
Ezzel elmentem a konyhába, valami harapni való után. Miután találtam egy zacskó perecet, vissza battyogtam Asashihoz aki már kész is volt a feladattal.
-Na, mutasd!- és ezzel elkezdtem olvasni, csak olvastam, olvastam, olvastam......- Hm....van benne egy hiba, keresd meg, ha nem találod akkor szóljál.
Mint az őrült, úgy kereste a hibát Asashi, már egy 5 perce keresi, amikor megszólal:
-Huuu, jó, feladom, nem találom.- mondja kétségbeesett arccal.
-Mutatom, látod!!!! Ide az van írva, hogy "He don't play guitar, de azt kellett volna, hogy" He doesn't play guitar. Érted miért vagy esetleg magyarázzam el?
-Elmagyarázod, ha megkérlek...sajnos amikor ezt vettük, én pont hiányoztam és elfelejtettem pótolni.
Sóhajtok, és belekezdek a magyarázásba. Lassan 19 óra lett, Asa-kunnal mindent átnéztünk...már egész jól megy neki.

Éppen az ajtóban állunk és búcsúzkodunk.
-Nagyon köszönöm a segítséget, Sky. Akkor holnap a suliban találkozunk.
-Szivesen, máskor is...sőt, ha gáz van otthon, ide bármikor jöhetsz!- mondtad és ezzel bementem a házba.
Alig telt el 15 perc, valaki a csengőnek támaszkodott. Így csak egy valaki csenget.
Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Pont az a személy állt előttem, akire számítottam.
-Szia Sky! Ma itt aludhatok?
-Persze Tooru-chan! Fáradj beljebb, ismered a járást.
És ezzel bevezénylem a házba. Tooru szép lassan leveszi a kabátját, így felhúzódott a pólója. Amit láttál, nem akartál hinni a szemednek.
-Az ott mi?- és ezzel a foltra mutattam.
-Hehe, az ott egy......szívás nyom!- mondta mosolyogva, de amint meglátta az arcomat, szinte azonnal ki is javította - illetve egy seb, egy ütés következménye.
Csak sóhajtottam és bekísértem a szobámba, ott leültettem és elkezdtem ellátni a sebét. Míg én ezzel bajlóttam, Tooru-chan elkezdte elmesélni, hogy mi is történt vele.

Visszaemlékezés
( Tooru-chan szemszöge)

Éppenhogy hazaértem, szinte anya azzal a lendülettel jött is ki az ajtón.
- Tooru, ha jót akarsz magadnak, most ne menj be. Apád részeg.- intett anya és gyorsan átment az egyik barátnőjéhez. Én se akartam itt maradni ás inkább elmenni valakihez, de a házban van a töltő. Szóval bementem és ami ott fogadott....apám a földön ült és éppen valami gyilkossági kísérletek dolgozott/motyogott. Mondanom se kellett, nagyon ijesztő volt. Ezért a lehető leghalkabban felmentem a szobámba, gyorsan összepakoltam az összes tankönyvemet és egyéb fontosabb cuccot és lassan le mentem a lépcsőn. Sajnos, az egyik lépcsőfok nyikorogni kezdett, erre a hangra apám is felfigyelt.
-Ááá, csak hazaértél fiam, hova mész?- és egyre csak közeledett felém. Féltem! Féltem a saját apámtól. Valamit elkezdett nekem magyarázni, de nem értettem, HIGY mit, szóval csak bambán néztem. Később csak arra eszmélek fel, hogy egy pofont, egy gigászi pofont kever le nekem, aminek a hatására neki esek a lépcső szélének. Jó csúnya seb keletkezett ott. Éreztem, hogy patakokban folynak a könnyeim. Amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam a táskámat és felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót. Oda mentem az ablakhoz, kinyitottam és kidobtam a táskát rajta. Én meg utána.

Emlékezés vége
(ismét Sky szemszöge)

-És most itt vagyok.- fejezte be a mesét, pont addigra, mire én is végeztem.- Nagi-chan!
-Igen?
-Olyan jó lenne, ha itt lenne Iwa-chan is, mint régen.- ahogy elmondta a mondatot, megszólalt a telefonom.
-Hallo!-szólok bele a készülékbe.
-Sky, segíts!!! Oikawa eltűnt, a szülei aggódnak! És én is!- mondja egy szuszra Iwa-chan.
-Először is nyugodj le Iwa-chan! Másodjára mond meg a szüleinek, hogy ma nem megy haza, majd holnap! A harmadik pedig, hogy gyere át hozzám!
- Értem, megmondom, de attól még aggódom érte...
-Értem, majd nálunk kiötlünk valamit.
És ezzel bontottam a kapcsolatot.
-Iwa-chan hamarosan itt lesz.- mosolyogtam. Erre elkiáltotta magát, mint valami egy éves.

Nem sokkal később csengettek.
-Nyitom!- kiabáltam, de pontosan tudtam, hogy ki lehet az.
-Szia Iwa-chan! Gyere be!
Ahogy belépett a házba, lábdobogást lehetett hallani fentről.
-Nem is mondtad, hogy vannak nálad!- jelenti ki Iwa-chan.
-IWA-CHAN!!!!!- üvölti Oikawa és már rajta is volt a barátján.
-Shittyakawa, tudod te mennyire aggódtam érted?!?!?!- szegény Iwa-chan, tényleg nagyon aggódhatott Tooru-chanért, ha így ki borult.
-Srácok, nincs kedvetek akkor itt aludni? Mind a ketten!
Tooru hevesen bólogatott és már szaladt is fel a szobába.
Kérdőleg néztél Iwa-chanra.