Haikyuu

#11

Én is tartottam már hazafele, amikor....
-Szia Sky-chan!
Így csak egy ember hív. Az én drága tippmix barátom.
-Szia Sato.- integettem neki. Mire ő ellöki magát a faltól. Jaa, igen, még be sem mutattam. Ő Tendo Satori. A Shiratorizawába jár és most harmad éves, tagja természetesen a röpi csapatnak, ahol ő a középső center/block.
Ahogy jön felém azzal a bizonyos mosolyával.
-Amúgy miért is mentél a Karasunoba?
Már vagy ezerszer elmondtam neki, de még mindig nem értette meg. Néha egy kicsit lassú a felfogása.
-Azért, mivel nálatok mindenki ismer. Szerettem volna egy kis nyugalmat, egy olyan helyet, ahol senki se ismer, vagy legalábbis senki se ismerhet. Most annyira jó érzés, hogy nem mindenkinek az a kérdése, hogy tényleg te vagy az?? Meg hasonlók...... Fárasztó Sato.- nyögöm ki nagy nehezen. Igen, néha úgy érzem, mintha Satori lenne az én lelki szemetesem. De mindegyik barátomnak kiöntöm a lelkemet. Ők annyira megértőek.
-Értem!- odajön hozzám és átölel. Nagyon jó érzés.- Semmi baj, Sky....itt vagyunk neked.
A hátamat kezdi el simogatni. Vagy kellett egy 5 perc mire lenyugottam és felfogtam, hogy mit mondott.
-Várj......vagyunk?- kérdeztem, hisz egy szem magában áll itt és mégis többesszámba beszél.
-Szép, észre se vesz engem. Látod Tendo, mondtam, hogy ne így kezd.- magyarázott nagy hévvel a számomra már nagyon ismerős, kedves hang.
-Ushi-san!!!!!- kiáltottam el magam és szinte feldöntöttem, akkora erővel csapódtam neki. Kicsit fura, hogy egy 186 cm-es embert egy 195 cm-es ember ölelget.
-Jól van Sky! Nyugodj meg!- mert már potyogtak a könnyeim. Örültem, hogy a két lelki szemetesem a Shiratorizawából itt van.
Az út során sokmindenről beszélgettünk.

Oikawa szemszöge

Ma valami eszméletlen volt az edzés. Nem csak azért, mert Iwa-chan nem velem ordíbált, hanem azért is mivel sikerült 5-ször ugyanolyan erősségű labdát ütnöm egymásután. Annyira büszke voltam magamra.

-Iwa-chan!!!- kiabálom a szerelmem nevét, mert látom hogy Makkit nem hagyja békén.
-Shittyakawa! Mond mi a f*** bajod van?
-Láttad az ütéseimet?- nézek rá nagy boci szemekkel, mivel ennek nem igazán tud ellenállni.
-Igen, láttam, MÉG MINDIG POCSÉK! Emlékszel egyáltalán, hogy Sky mit mondott neked?- kérdezte a drágalátos párom.
-Hát....őő.....etoooo...-amúgy foggalmam sem volt arról, hogy Nagi-chan mit is mondott, mert akkor éppen Iwa-chan hátsóját szugeráltam.
-Sejtettem. Haj, majd beszélek vele, hogy jövő hétvégén tud-e foglalkozni veled.
Mire én szinte kicsattanok az örömtől. A többiek nem értik minek örülök, hisz szombaton edzeni kell. Mindegy, az a lényeg, hogy én tudom miről van szó. Holnap vasárnap és tanulni kéne, de nem akarok. Semmi kedvem tanulni. Régebben a lányokat szédítettem, de most, hogy itt van nekem Iwa-chan........rajta kívül senkit se szédítek. Mondjuk Iwa-chan mindig morog, ha valakit megölelek, kivéve persze Nagi-chant, őt ölelgethetem, ahányszor csak akarom, hisz nem szól rám, hogy ne, mivel Sky az egyik legjobb barátunk. Hiába kisebb két évvel, sokat köszönhetek neki.
-Éljen!!
Lassan látom esteledik. Komótosan készülődök össze, hisz nem sietek, mivel Iwa-channál alszok. Látom, hogy Iwa-chan elmegy telefonálni.

Pár perc múlva vissza is jön, én addigra elkészültem.
-Kivel beszéltél?
-Sky-al! Jövő hétvégén tud foglalkozni veled!

Sky szemszöge

Éppen egy story kellős közepén voltam, amikor megcsörrent a telefonom.
-Bocsi srácok, ezt fel kell vennem!- és ezzel hallótávon kívülre sétálok.

-Hallo!
-Szia Sky.
-Iwa-chan! Hogy vagytok?
-Remekül, viszont lenne egy kisebbfajta kérésem.
-Mondjad Iwa-chan.
-Oikawával kapcsolatban lenne.
-Ha azt akarod mondani, hogy elveszed őt feleségül, akkor most közlöm, hogy én leszek az egyik tanú.- jelentem ki szórakozottan.
-Mi???????
-Semmi, amúgy mi is lett volna a kérés?
-Jaaa, annyi, hogy nem tudnál a jövő hétvégén vele foglalkozni egy kicsit?
-Hát....jövőhétvégén edzőmeccset játszunk. De mivel én nem vagyok játékos, ezért.....miért is ne.
-Köszönöm Sky. Rád mindig lehet számítani.
Ezen a mondaton nem tudtam nem mosolyogni.
-Szívesen! Akkor jövőhéten, szombat reggel 9
-Vettem, szia
-Szia

Ahogy letettem a telefont, már rohantam vissza a két jómadárhoz.
-Na, itt is vagyok!
-Kivel beszéltél Sky?- érdeklődött Wakatoshi.
-Iwa-channal, megkért, hogy foglalkozzak Tooruval a jövő hétvégén.- magyarázom.
-Vajon most mit bénázott el?- tette fel a költői kérdést Tendo.
-Nem tudom, de ha a Shiratorizawába jött volna, nem lenne ilyen gondja.- jelenti ki magabiztosan Ushi-san.
-Ushi-san! Tooru nem véletlen nem ment hozzátok.
-Tudom Sky, tudom, de akkor sem értem.
Lassan elkezdtünk sétálni. Hűvös volt, hisz szeptember van.
-Amúgy Sky! Mi is jöhetünk gyakorolni hozzád?- rukkolt elő egy remek ötlettel Tendo.
-Persze, gyertek csak! Ugye hozzátok Semit is?
-Természetesen! Nem hagyjuk otthon Mr. Pinch Server-t.- dalolászott Tendo.
-Remek, akkor ti is gyertek 9-re hozzám. Nyugi, Karasusok nem jönnek. Dolguk van.- szinte ide hallom, ahogy egy nagy kő esik le a szivükről.
-Akkor nyugott vagyok, még csak az kéne, hogy ott legyenek.- morogja a tippmix.
-Miért? Így is lesz veszekedés.- jegyzem meg.
-Azért mivel ők gyengébbek mint mi és hogy értetted, hogy lesz veszekedés?- értetlenkedik Tendo.
-Kedves Sato, végig gondoltad, hogy kik lesznek ott? Tudod, Tooru és Iwa-chan. És mint tudjuk Ushi-san egy kicsit fúj Toorura, amiért nem hozzátok jött.
-Jaaa, tényleg. Örülsz Wakatoshi, hogy láthatod Oikawát?
-Repesek!

-Fú, srácok! De elbeszélgettük az időt.
-Valóban! Szia Sky, akkor jövő héten.- köszöntek el és elindultak a másik irányba.
Szépen sétálok hazafele, amikor megszólal a telefonom.

-Hallo!
-Szia Sky!
-Mi újság van veled Yaku?
-Semmi, csak a szüleim.......
-Megint veszekednek?
-Igen......
-A csapat tudja már?
-Nem, nem szeretném őket ezzel terhelni.
-Értem, de ne maradj otthon, menj át valamelyik barátodhoz.
-Már átmentem. Ott állok a háza előtt és várom hogy haza érjen.
-Biztos, hogy nemsokára hazaér.
-Biztos, de éppen telefonál a barátjával.
-Várj.......

És ezzel leteszem és rohanok haza. Amint befordulok az utcánkba, egy ismerős kis termetű ember áll a házunk ajtaja előtt.
-Yaku!!!!- kiabálom. Az említett személy felém fordul, ledobja a cuccát és rohan, egyenesen felém. Beleugrik az ölelésembe. Ilyenkor olyan mint egy kis cica. Yaku halkan szipogni kezd.
-Jaj, Yaku.....gyere menjünk be.
Szép lassan leteszem és elindulunk a ház felé. Ott felveszem a táskáját és benyitok a lakásba.
-Köszönöm Oni-chan, hogy itt lehetek.- motyogja, ilyenkor nagyon aranyos.
-Szívesen, hisz mondtam, ha valami baj van, akkor szóljatok.