Haikyuu

4.

Úgy kezdődik egy normális nap, hogy a telefon ébreszt. Szép lassan felkelsz, elmész tusolni aztán enni. És indulsz. Ez a folyamat nagyából 30-40 perc. Nálam nem, nálam a telefonom elkezd szólni max hangerővel. Ki a szar keres ilyenkor.
-Hallo- szólok bele mogorván, sajnos a hangomon lehetett hallani, hogy most keltem.
-Oya Oya Oya, csak nem felkeltettelek? Akaashi, felkeltettem Skyt és.....
-Ne haragudj Sky, csak ez az elvetemült bagoly meghallotta, hogy áprilisban lesz a bemutásotok.
-Semmi baj Akaashi, nem haragszom, úgy is keltem volna......és ami a bemutatót illeti, nekem tegnap mondta Tooru-chan.
-Óóóó, szóval az a nőcsábász beelőzőtt.  Nos, nem baj, majd legközelebb. Akkor jó sulit, szia Sky.
-Hey hey hey.
-Sziasztok!
Istenem, ez a hülye bagoly is csak hajnali 5-kor tud hívni. De ha már felkeltett, akkor megcsinálom a napi rutinomat.
Miután ezzel végeztem, szépen lassan elindultam a suli fele. Végig  a betont néztem.

Már léptem volna be a suli épületébe, amikor hangokat hallottam a tornaterem felől. És mivel felettébb kíváncsi természetű vagyok, ezért nem nehéz kitalálni, hogy merre mentem. Szép csendesen beléptem a tornaterembe és...Kageyamát és Hinatát láttam. Éppen gyakoroltak, és ott van az a szürke hajú srác, akit még nem is ismerek, vagyis ismerem, de csak látásból. Szóval szép lassan bemegyek, Hinata éppen ugrani akar, de túl közel volt a hálóhoz, ezért nekiment.
-Jól vagy, Sho-chan?-kérdeztem meg tőle, amikor odaértem.
-Persze!-és már nyújtotta is fel a karját.
-Baka, miért nem ugrottál előbb? Miért kellett neked olyan későn ugranod?-bombázta meg a kérdéseivel az ifjú feladó. Mennyi baj lesz még ezzel a párossal!
-Amúgy mit kerestek itt, hajnalok hajnalán?-kérdeztem meg a számomra jogos kérdést.
-Ezt ugyanakkor tőled is megkérdezhetném?-jött oda a szürke hajú félelmet keltő fickó.
-Nos, az egyik barátom felkeltett és hamarabb elkészültem és gondoltam bejövő korábban. Most te jössz?
-Ezt a két idiótát kirakták az edzésekről, egészen addig amíg meg nem bíznak egymásban. És én felajánlottam nekik, hogy kinyitom nekik a termet, úgy hogy a kapitány ne tudjon róla. Amúgy Tanaka vagyok. Másodéves.
-Sky vagyok és elsős. És te posztod......a center, szélső center.
Olyan volt Tanaka arca mintha szellemet látott volna és valami olyasmit is mondott, hogy "honnan tudja ezt?"
A srácok egészen fél 7-ig gyakoroltak, mivel a kapitány mindig 7-re jön suliba.
Mondtuk a két jómadárnak, hogy menjenek előre, míg mi előkészítjük a termet. Éppen pakoltuk a labdákat a tartójába, amikor....
-Tanaka!-hangzott el egy kiáltás- mégis miért van fenn a háló?-akadt ki egy fekete hajú srác.
-Daichi...-Ahogy elnézem Tanakában megfagyott a vér. Nekem kell lépnem.
-Bocsánat! Azért volt fenn a háló, mivel Tanaka gyakorolni szerette volna az ütést, épp az imént raktuk fel, de....ezek szerint le kell szedni! Sajnálom Tanaka, most nem tudsz ütést gyakorolni, majd máskor.- mosolyogtam rá a srácra. Daichinak nevezett srác csak nézett rám, nagy szemekkel. De ekkor betoppan...
-Hallottam, hogy valaki kihúzta Tanakát a bajból és jöttem megné.....
Itt elakadt- Sky!! -és kitárt karral rohant felém, majd amikor odaért hozzám, megölelt.
-Szervusz Sugawara! Hogy vagy ma reggel?- kérdeztem a szürkeséget, aki idő közben elengedett.
-Remekül, Daichival jöttem suliba, mivel nagyon közel lakunk egymás mellett.- magyarázott nagy lelkesedéssel.
-Örülök, viszont, most ha nem baj, akkor segítek Tanakának leszedni a hálót.
-Nem vagyok kicsi!- kiabálja az említett személy.
-Senki se mondta, hogy az vagy!- vígasztaltam.
-Skyhoz képest igen!- mondja Suga.
-De nyugi, hozzám képest mindenki kicsi. Szóval....amúgy sem szeretek ennyire magas lenni, olyan zavaró, az  összes emberre le kell, hogy nézzek.
Ezek után csendben pakolásztunk..miután ezzel is végeztünk indultunk befele a suliba, hisz 15 perc és kezdődik a tanítás.
-Amúgy Sky! Kérdezhetek tőled egy pár dolgot?- kérdezem meg hirtelen Daichi.
-Persze Daichi-san!
-Első kérdés: röpizél alsó-középben? Ha igen akkor milyen poszton? És melyik alsó-középből jöttél?
-Hát....igen, röpizem, az esetek többségében center, leginkább a középső center, de voltam már bal szélen is. Az utolsóra meg....nem szeretnék válaszolni. Kényes téma.
-Hogy-hogy?
-Hát...tudod, elitélnének, olyannak állítanának be, amilyen nem is vagyok, és még hasonló okok miatt nem mondom el senkinek, hogy hova jártam suliba.
-Megértem. Viszont a második kérdésem az az, hogy nem akarsz-e a röplabda klubhoz csatlakozni?
-Még meg gondolom, nem szeretnék elhamarkodottan dönteni, de a közeljövőben választani fogok, igérem.- És ezzel már futottam is a termünk felé, hisz ofővel kezdtünk.
Ofő óra nagyon lazán telt, már csak 10 perc és vége.
-Tanárnő!- jelentkezik az egyik osztálytársam.
-Mondjad Kata!
-Hallotta, hogy Japán legjobb játékosait, az élvonalbeli játékosokat bemutatják?
-Nem, miért?
-Azért, mert bemutatásra kerül az ország legjobb focisai, kosarasai, röpisei és a többi sportágbeli játékosok.
-Értem, de ennek mi köze az osztályhoz?
-Hát...bemutatják a legjobb feladót, liberót, centert, ászt és a legjobb blokkot. Ami azt jelenti, hogy meg kell jelennie nekik is.
-Kiknek?
-Nekik, a védő istennek, a legjobb liberó és a feladó isten, a legjobb feladó.
-Hmm...őket én is szivesen látnám, mert ő róluk semmit se lehet tudni, semmilyen tulajdonságot, hisz nincs kinn a média falakon, nem szerepelnek a tévében.
Úr isten, minek jöttem én suliba??? Az úgy oké, hogy rólam van szó, de....soha nem szerettem, ha így hívnak. Mindenki védő istennek nevezett vagy esetleg a feladó istennek, senki se szólított  a rendes nevemen. Kivéve a csapattársaimat és a barátaimat.
-Ugye tanárnő elmegyünk rá?- kérdezte szépen Kata, erre az egész osztály nagy szemekkel figyelték a tanárnőt. Ennyi bociszemet szerintem senki se látott még. Csodálkozom, hogy a tanárnőnek még van lélekjelenléte.
-Ha az osztály ilyen szépen kéri..-és már visított is az egész osztály. Én szép lassan felemésztettem a hallottakat, szóval...az egész osztályos ott lesz azon a bemutatón! AZ EGÉSZ OSZTÁLY???? Én bele fogok halni. Hát...ez marha jó lesz.
Szerencsére ki is csöngettek. A következő óra angol és ugyan itt, szóval odafordultam Sho-chanhoz.
-Sho-chan!
-Sky!!!! Te is hallottad?? El fogunk menni az ország legjobb röpicsapatának bemutatójára.
-De Shoyo, az a csapat nem egy csapat, hanem a legjobb játékosokból összeállított csapat.- kezdtem kioktatni, mire kaptam egy érdeklődő fejet.
-De Sky, az is lehet, hogy a legjobbak ismerik is egymást, nem?
-De, meglehet. Viszont Sho-chan, kész az angol leckéd?
-Öööö,talán.- kezdett elvörösödni.
-Hajj, akkor itt az enyém, másold le!- és ezzel odaadtam neki a könyvem.
Alig írta le az első három sort, máris kérdezett.
-Sky, ez itt mit jelent?- És egy mondatomra bökött. Egek, szép lassan elkezdtem magyarázni, hogy mit miért kell, és hogy egyes szavak miért nem kellenek a mondatba. Olyan volt, mintha én lennék a bátyja, akivel tanulni szokott. Mire végeztünk pont belépett a tanár.
-Rendben, most mindenki vegye elő a leckéjét, amit otthon elkészített.- és megint kezdődik a számomra legunalmasabb óra.
-Hinata, hozd ki a házifeladatodat. Szeretném megnézni.
Hinata reszketve ment ki a táblához és szép lassan felírta a táblára azt a mondatot, amit a tanárnő házifeladatnak adott. A megoldás hibátlan volt.
-Rendben Hinata. Kapsz egy 5-öst a házidra.
-Köszönöm tanárnő.
Az óra szép lassan eltelt.......