Haikyuu

17.

Amint beléptünk mindannyian a kertkapun, szinte azonnal kicsapódott az ajtó.
-Nem, persze, semmi baj.....azonnal ott vagyok.- jött ki apám az ajtón. Mikor letette, ránk nézett, majd elmosolyodott.
-Gondolom ti vagytok a fiam új barátai. Sky Shintaro vagyok. Nagi-chan apja. Kisfiam, nekem most mennem kell, de anyád benn van ő majd magyarázatot ad.- mondja majd megölel és kifordult a kapun.
-Ezt gyors volt.-jegyeztem meg, majd tovább mentem.
Hirtelen rugó hangokra lettem figyelmes. Már rosszat sejtek, van egy tippem, kik lehetnek. Hátrafordultam a trambulinomhoz és láss csodát.....hát nem Noya és Tanaka ugrálnak benne??
-Srácok, van egy apró kérdésem. Mit csináltok ti ott éppen?
-Hehe, semmit.- és már le is jöttek onnan. Én csak sóhajtottam egyet, majd szépen lassan a bejárati ajtó elé sétáltam. Elővettem a kulcsomat.
-Gyertek!- kiáltok hátra, majd elfordítom a már zárban lévő kulcsomat.
-Szia anya!- kiáltok be a lakásba.- Vendégeket hoztam.
Intek a fiúknak, hogy jöjjenek be. Bentről lábdomogást lehetett hallani.
-Kisfiam!- kiáltotta anya, majd a nyakamba vetette magát.
-Szia!-ölelem meg én is. Miután kiölelgette magát, elengedett, majd a csapattársaimra nézett.
-Szervusztok, Nagi-chan édesanyja vagyok Mikoto.
-Jó napot, Mikoto-san. Az én nevem Ennoshita Chikara.
-Nishinoya Yuu.
-Tanaka Ryu.
-Tsukishima Kei.
-Yamagucci Tadashi.
-Hinata Shoyo.
-Kageyama Tobio.
-Asahi Azume.

******

Komolyan, anya nem hazudtolta meg magát, szinte kifaggatta a barátaimat. Mondjuk amíg ők beszélgettek, én addig hátramenetem a kertbe és a medence szélére ülve, elővettem a telefonom, hogy felhívjam pár barátom.

Telefonbeszélgetés

-Szia Iwa-chan.
-Hello.- köszön bele mogorván. Bajt érzek.
-Mi a baj Iwaizumi?- csak akkor használom a teljes vezetéknevét, ha számon szeretném kérni.
-Hol kezdjem? Kezdjük ott, hogy Oikawa testén egyre több a zúzódás. A szülei egyre többet veszekednek, basszus fél hazamenni. Mi az ördögöt csináljak?- kérdezi Iwa-chan. Tiszta ideg, mondjuk nem csodálom. Jogosan az.
-Szerintem Tooru aludjon ott nálad a mai napon, majd holnap gyertek át hozzám. Egész héten nálam fog aludni. A szüleim itthon vannak, tud velük beszélni.
-Megkérdezem!- majd hallom hogy átkiabál a /gondolom/ másik szobába. Kb 5 perc után újra beleszól.
-Rendben Sky, rendben. Ezt fogjuk csinálni. Amúgy.....mit szólnátok egy edzőmeccshez? Mondjuk pénteken....délelött? Oikawa azt mondta, hogy rendben van, de csütörtökről péntekre otthon alszik, hisz még anyja kérte meg rá, hogy segítsen neki.
-Értem....akkor holnap szeretettel várlak majd titeket.
-Rendben Sky, ott leszünk.

Telefonbeszélgetés vége

Rosszat sejtek a péntekkel kapcsolatban.

Na, de mindegy...

Telefonbeszélgetés

-Hello
-Szia Kozu. Hogy vagytok?
-Megvagyunk Sky, képzeld kivittem az egyik pályát.
-Gratulálok.- majd hallok egy enyhe labdapattogást és egy hangos csattanást.- Ugye nem Lev-et szeretnétek megtanítani fogadni?
-Csak Yaku és Kuroo akarja.- értett velem egyet a kismacska. A homlokomra csapok.
-Istenem, szegény Yaku......mit vétett, hogy ezt érdemelte?- kérdeztem, mivel elmondásuk alapján Lev rohadt rosszul fogad.
-Hát....ő a csapat hivatalos liberója. De szeretnéd látni?
-Persze.- mondom nagy lelkesen. Erre Kenma kinyomja a hívást. Gyorsan előhalászom a fülhallgatómat a zsebemből, gyorsan bedugom a telefonba, majd beteszem a fülest a fülembe. Eközben Kenma videóhívást indított. Fogadtam a hívást.

Amit Sky lát a telefonon keresztül (E/3)

A tornacsarnokban szokásosan ott vannak a labdák, meg a háló és mellettük egy alacsony termetű ember, ki éppen a saját haját tépi, gyomorszájon rúgja a rajta nevető magas embert. A páros mellett van egy fekete hajú relatív magas ember, ki csak macskákat megszégyenítően vigyorog a társaira.
-Szerintem elég lesz Yaku.- mondja a fekete hajú.
-Nem Kuroo, addig fogom ezt csinálni, míg meg nem tanulja, hogy velem nem kötekedünk, pláne a magasságommal.- feleli Yaku, miközben gyilkos tekintettel néz az előtte görnyedő szürke hajú toronyra.
-Bocsánat Yaku-san. Nem direkt volt. Nem szándékosan mondtam.- nyüszögött a még mindig a földön lévő ember, aki idő közben már felült.
-Rendben Lev, de ha még egyszer megemlíted a magasságom, halál fia vagy.- jelenti ki Yaku, miközben valami sötét aurát bocsát ki. Erre szegény Lev, mit volt mit tennie, helyeslően bólogatott.
-Akkor, gyakoroljuk még egy kicsit azt a kegyetlen fogadást.- csapata össze a tenyerét Kuroo, majd megfog egy labdát és vissza sétál a pályára. -Na, akkor jöttök vagy nem?
Mire Yaku oda ment hozzá és gyorsan átbújt a háló alatt, és megáll Kurooval szemben. Lev pedig, mint egy hűséges kutya, követte Yakut, majd miután a barátja megállt, ő pontosan Yaku mellé állt és felvette a kezdő pozíciót.
-Mehet!- kiáltotta elszántan Lev, miközben Kuroo kezében lévő labdát szugerálta.
Kuroo csak bólintott, majd hátrament a vonalhoz, megfordult, a labdát feldobta, majd nekifutott és miután felugrott el is ütötte a labdát. A labda szép ívben szállt át a túlsó oldalra. Lev szeme végig a labdán volt. A kerek kis tárgy szép esési szögben kezd el közeledni Lev karjához. A kis torony szép lassan kinyújtja a kezét, majd finoman berogyasztja a lábait.
-Eddig nem rossz.- hümmögi mellette Yaku.
Lev hirtelen nagyon büszke lesz magára, és nem figyeli a labdát, ami sajnos nem kis erővel jön. A kerek gömb nekicsapódik Lev alkarjának, ahonnan tovaszáll, egészen a lelátó korlátjáig, ahonnan lepattan és elpattog valamerre. De ezt már senki se figyeli, hogy merre gurult is éppen a labda.
Miközben a labda felpattant Lev karjáról, az előbb említett gyerek fenékre esik és még a labda is eltalálja. Finoman dörzsölgeti az orrát, majd szép lassan feláll, hogy a fenekét is megmasszírozza egy kicsit. De amint föláll, szinte egyből el is esik, mivel drága Yaku barátunk fenékbe billentette. Kuroo csak a háló másik felében nevet. Ekkor Kenma felé kapja a fejét.
-Te Kenma, láttad ezt?- kérdezi, de közben észreveszi a telefont a kezében.- Oya, csak nem videózol? És épp engem?
Kuroo önelégült képet vágott, miközben lassan Kenma felé veszi az irányt.
-Nem, videohívást csináltam.- mondja Kenma azzal a nyugodt, halk hangjával, de mivel a csarnokban így is csend honolt, ezért tökéletesen lehetett hallani amit mond.
-És kivel beszélsz? Ki néz minket?- tette fel a jogos kérdést Yaku, hisz nem akarta, hogy valaki más is lássa, hogy  hogyan is gyakorolnak.
-Sky-val....

Vissza Sky szemszögére

Ahogy Kenma kimondta, hogy velem beszélget, Kuroo szinte kilőtt és másodpercek töredéke alatt ott is volt a telefon elött.
-Oya, Oya Sky, hogy vagy?- kérdezi Kuroo.
-Remekül, éppen a kis varjak is itt vannak nálam, csak anya éppen feltartja őket. Amúgy.....Yaku?
-Hm? Tessék?- jelenik meg a kis liberó.
-Lev már majdnem jól fogadt, csak éppen elbízta magát. Nem a technikával volt a gond.- magyaráztam a harmadévesnek.
-Értem, szóval elbízta magát, mi?- nézett gonoszan a társára. Lev pedig, amint meglátta a barátját így nézni, szinte be is húzta a fülét, farkát.
-Yaku!- szólok rá mérgesen.- Társat nem bántunk. Ha nem tudod mit kell tenni, fordulj nyugodtan Kuroohoz vagy éppen Akaashihoz vagy Kenmához. Rendben?
-Rendben....-morogja kelletlenül.
-Amúgy Tetsu?- nézek a kapitányra, aki éppen nagyban adja már a tanácsokat szegény Yakunak. De amint meghallja a nevét, felém kapja a fejét. Yaku a háta mögött "köszönöm"-öt tátog.
-Bokuto?
-Oh.....jó hogy mondod......-már kezdte volna a szokásos kis történetét, amikor......
-Hey, hey, hey!!!!
Ez a hangos felkiáltás jelezte, hogy bizony vendége érkezett a kedves Nekomának.
-Bro!- kiált oda neki Kuroo és már rohan is, hogy üdvözölni tudja őt.
Én csak nevetek, mert tudom, hogy Bokuto mindjárt elkezd folyamatosan beszélni és gyorsan. Eközben ahogy látom, Akaashi Kenmáék felé kezd jönni.
-Szervusztok.- köszön a tőle már jól megszokott nyugodt hangon.
-Szia!- köszönnek vissza a többiek kórusban.
-Videóhívás?- utalt Kenma kezében lévő telefonra. Yaku bólogatott.- Kivel?
-Szia Keiji.- köszönök végre én is.
-Sky! Szia. Hogy vagy?
-Remekül, fáradtan, de remekül és te, akarom mondani, ti?- nevettem. A nevetésembe Akaashi is csatlakozott, persze, ő csak visszafogottan kuncogott.
-Megvagyunk, te vagy fáradt? Akkor én mit mondjak?- húzta fel a fél szemöldökét.
-Semmit, de nekem most fog jönni a java. Szinte az egész Karasu itt van, kivéve persze a két "szülőt".- mutatom idézőjelbe a szülő szót.
-Értem, hát kitartást neked.- búcsúzott el tőlem Akaashi, majd Lev felé vette az irányt, aki éppen egymagába játszott.
-SKY!!!!!- ordította valaki a nevemet.
-Szia Kotaru.- mosolygok rá a most már teljes képernyőt eltakaró barátomra.
-Sky, láttad az előző meccsünket? Azokat a lecsapásokat?
-Nem, még nem.....de gondolom átküldöd majd.
-Persze, Akaashi anyja készítette, de Sky.......én mondom, Akaashi...-nem tudta befejezni, mivel közbevágok.
-Tudom, Keiji feladásai eszméletlenek, Keiji egy varázsló......meg jó a segge.
-Pontosan, de a segge nem csak simán jó, hanem egyszerűen csodálatos, az a feszes fenék.- szinte ideérzem a nyálát, amit mondjuk látok. Ekkor a háttérből egy labda kezdett el vészesen közelíteni Bokuto nyakához. Még szerencse, hogy Kenma időben kapcsolt és elugrott, telefonnal együtt a helyléről.
A következő kép, amit látok, hogy Bokuto a fejét fogja és egy mérges Akaashi nézi őt.
-Na, szerintem én szépen lassan elköszönök. A többieket ki kell mentenem, mert anyu éppen faggatja őket. Sziasztok!- intek egyet, majd megvárom míg mindenki int egyet, és csak aztán teszem le.

Bocsánat a helyesírási hibák miatt és az esetleges szóismétlések miatt.