Vérbeli Uchiha

A játszma kezdete

A következő három napot csak Mitóval töltöttem. Becsempészett nekem egy két "létfontosságú és elengedhetetlen dolgot ha nő vagy". Szerintem mindenki érti, miről beszélek. Együtt főztünk, olvastunk, beszélgettünk és terveztük a szökést. Ugyanis se az Uzumaki, se az én véleményem nem változott. Hashirama próbálta oldani a feszültséget néhány béna viccel, bár semmi eredménnyel. Tobiramával feltűnőbben nem is kerülhettük volna egymást. Néha találkozott a tekintetünk de egyszerre kaptuk el fejünk.
Vacsora után mint mindig, most is a szobámban ültem egy könyvbe mélyedve. "Sarah J. Maas: Tüskék és Rózsák udvara"- olvastam fel magamban a címet.az ablak nyitva maradt. Lassan sandítottam felé. A könyvbe raktam egy vörös szalagot hogy ne felejtsem el hol tartottam. Össze csuktam majd hónom alá csaptam. Fel ugrottam a párkányra. Szívem a torkomban dobogott. Szemem lehunytam majd hátra fordultam és a hideg rácsoknak dőltem.
Mito azt mondta este lesz megtartva az eljegyzési ceremónia. Kicsit sajnálom Mitot, de ő is ugyanazt teszi mint én ugyanazért. Megvédi a klánját, csak kicsit máshogy. Ő nem gyilkos. Megdörzsöltem arcomat, majd valaki kopogott az ajtómon.
-Bejövök.- hallatszott Hashirama hangja. Ő sose kopogna. Felnéztem a férfira.
-Igen?
-Szerettem volna beszélni veled valamiről.
- A ceremónia igaz? Ne szökjek meg amíg nincs itt senki.
-Nem egészen.. te is részt veszel rajta.
-Hát ezt te se gondolod komolyan.-ráncoltam össze szemöldököm.
-Ha itthon hagyunk megszöksz. Ott szem előtt leszel. És Mitónak is szüksége lesz valami biztos pontra. Ilyen női dolog gondolom.
-Tök mindegy honnan szökök meg.-mondtam és vissza néztem az ablakra.
-Ez lesz a ruhád. Kérlek vedd majd fel.- mondta és egy táskát rakott az ágyam szélére.
-Nem fogom.
-Beküldhetem Tobiramát de ő nem lesz ilyen kedves.-húzta el száját.
-.... Átgondolom.-csikorgattam meg fogaim.
-Köszönöm.- mondta majd elhagyta a szobát.

Tobirama
-Mit mondott?
-Átgondolja.-mosolyodott el.
-Nem hiszem el hogy rá vetted.
-Még nem biztos!- mondta de már előre látóan mosolygott. Megforgattam szemeim és kezembe vettem a hárs teás csészét és bementem a szobába. A ruhás táska érintetlen volt.
-A helyedben felpróbálnám még kezdés előtt. Hashiramának borzalmas ízlése van.- a csészét finoman leraktam az éjjeli szekrényre majd leültem a sarokba lévő kis fotelba.
-Az mi?..-sandított a bögrére.
-Hársfa tea.-keresztbe raktam lábam és megtámasztottam fejem.
-Mérgezett?
-Miért tartanánk hitt ha most megmérgezlek?
-Jogos.-a csészét megemelte és bele szagolt, majd ajkához emelte és meg fújta.
-Próbáld fel a ruhát.
-Nem terveztem. Meg amúgy is.-felemelte kezeit amin a bilincs díszelgett. Igaza van.
-..Gyere ide.- intettem. Tekintete végig siklott rajtam és kicsit megcsillant. Mintha az kiáltotta volna "végre". Lassan felállt és közelebb jött. Egyik lábam levettem a másikról és előre dőltem kicsit. Oda nyújtotta csuklóit de nem elég közel.- Azt mondtam ide, nem?
-...- össze húzta szemét és még közelebb lépett. A nyakamban lógó kulcsot pólóm alól elővéve illesztettem a zárba ami kattanva adta meg magát. A bilincs csörömpölve a földön landolt. Felnéztem arcára és vártam mit lép. Ujjaival végig simított a vörös nyomon.
-Öt perces van arra hogy fel próbáld a ruhát és le is vedd.- mondtam és az órára néztem.-Mostantól.
-Megalázó...- elfordult és nagy léptekkel a táskához ment.-Mi lesz ha túl képem az időt?
-Amint letelik az öt perc vissza kapod a karperecet. Ha kész vagy, ha nem.-fordítottam el tekintetem.
-Ha fele akkora úriember lennél mint a bátyád...-morogta és hallottam a ruha suhogását. Kis idő múlva megszólalt.
-Hát ez.. ez egyszerűen borzalmas!-fakadt ki. Oda néztem.
-Most igazat adok neked.- a ruha tele volt tollakkal és felesleges szalagokkal. Maga az alap anyag sötét kék volt, viszont egy csomó más szín tarkította tollak formájában.
-Én ebben nem jelenek meg sehol.
-Hat én se veled.-mondtam és felálltam.-Uh..- kiszedtem belőle egy tollat.
-Ha elkezded lebontani mi lesz?-ő is kihúzott és szalagot.
-Nem tudom. Kapsz egy rendes ruhát. Old meg valahogy. Viszont telik az időd.
-Rohadj meg..-motyogta és elkezdte levenni mire elfordultam.
-Szemérmetlenül szemérmetlen vagy.
-Siessek vagy ne?- csendült a válasz és lejárt az idő mire megfordultam.
-Gyors voltál.- felvettem a bilincset mire oda nyújtotta csuklóit.
-Mit vártál?
-Igazság szerint pont ezt. Szólok Mitónak hogy kezdjetek valamit azzal az ocsmánysággal. -hagytam rá.
-Húzz már ki.
-Érdekesen mondod a "köszönöm" szót.

Mindenki számított egy romi részre? Hát ez most inkább sakkozós lett😂. Egy hetes a story és már több mint 110 megtekintést kapott. Köszi! Köszi! Köszi! Most ezt építgetem jobban mert ennek az eseménye kell a másik végéhez de shhh...
2020. 05.18.
Mi a mano. Miért használtam emojikat. Hamarosan végzek a javításával guys.
2021.12.29.